A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

A tűzikutya és holdidol kérdése magyarországi leletek alapján NAGY LÁSZLÓ Százhúsz éve folyik a vita az úgynevezett tűzikutya és holdidol kérdéséről. Mint a legtöbb vallástörténeti vonatkozású régészeti téma, a kezdeti anyagközlések után ez is egyszerre igen nagy területek és időszakok anyagának egyetemes érvényű magyarázatára ösztönözte a régészet, a néprajz és a vallástörténet kutatóit. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy a felmerülő problémák kielégítő megoldásához nem nélkülözhetők a regionális előmunkálatok. Néhány kutató vállalkozott is rá. A sziléziai leleteket SEGER (1913, 215-222), az alsó-ausztriai és nyugat-magyarországiak két típuscsoportját NISCHER—FALKENHOF (1936, 295-310), a közép-németországi urnamezős anyagot BRUNN (1943, 140) állította össze, majd MÜLLER és NOVAK (1960, 218-222) egészítette ki, A hazai emlékek összefoglaló feldolgozására még nem került sor. Tanulmányommal ezt a hiányt szeretném pótolni. Annál is inkább szükség lehet rá, mivel a magyarországi tűzikutya- és holdidol-anyag eddig is egyike volt a legfontosabbaknak. Különösen az általánosan ismert lengyeli, soproni és velemi példányok hatottak jelentős mértékben a kutatásra. Az 1890-es évek óta szinte egyetlen tanulmányból sem hiányozhatott Wosinsky, Bella, Müller, majd Miske publikációira való hivatkozás. Pedig az általuk közölt anyag alig egyharmada már annak, amit múzeumaink jelenleg őriznek. Nemcsak az anyag gyarapodott, megnőtt a lelőhelyek száma is. A legtöbbet és legjelentősebbet az 1965—1966. évi Bakonyszentkirály-zöröghegyi ásatás hozta felszínre. Velük kissé részletesebben foglalkozom. Ezúton is köszönöm Nováki Gyulának, hogy rendelkezésemre bocsátotta. Nagy segítséget adtak gyűjtő- és feldolgozó munkámhoz a hazai múzeumok vezetői és munkatársai is. A tárgyak leírását lelőhelyük, ha lelőhelyük ismeretlen, múzeumaik betűrendje szerint csoportosítva közlöm, míg a róluk készült rajzokat meg rekonstrukciókat a szövegközi ábrákon és táblákon a lelőhelyek és a típuscsoportok, néha külföldi analógiáik olyan kombinációjában, amely megkönnyítheti mondanivalóm dokumentálását. Bár a feldolgozott hazai anyag alapján nem igazolhatók sem a tűzikutya, sem a holdidol névvel jelölt eddigi értelmezések, a tűzikutyák aligha lehettek tüzelést, főzést elősegítő háztartási eszközök, a holdidolok holdkultusszal kapcsolatos szakrális tárgyak, megtartottam a szakirodalomban általánosan használt mindkét megnevezést, de csupán formai megkülönböztetésként. Tűzikutya névvel általában — mint eddig is többen — nemesfémrúd idomú, kis szarvakkal és állatfejekkel is ellátott, láb nélküli típusfajtákat jelölöm, holdidol névvel a lábakon álló, hosszú nyakú teriomorf tárgyakat. A La Tene-kori anyagot nem dolgoztam fel. A közölt leletek mind kerámiák. 1. ábra. Tűzikutya egyik végének töredéke (a-b) és rekonstrukciója (c): Bakonyszentkirály - Zöröghegy Abb. 1. Feuerbock, Fragment des einen Endes (a-b) und seine Rekonstruktion (c): Bakonyszentkirály - Zöröghegy 19