A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Guzsik Tamás: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései

A laprajz г rendszer: A következő vizsgálati szempont (táblázat 8. oszlop) a templomok alaprajzi rendszere. Lényegében ez az épületek legjellemzőbb adata a terület építészeti arculatának fejlődése szempontjából. Éppen e terület alaprajzi rendszereivel a korábbi tipológiai összefoglalók egész sora foglalkozik. Az alábbiakban majd bemutatásra kerülő kartográfiai feldolgozási módszer is az alaprajzi ill. téralakítási rendszerek tipológiai vizsgálatát szolgálja. A megyében — a kutatás pillanatnyi stádiumában — 135 emlék alaprajzát ismerjük (részben vagy egészben). Ez az összes egyházas hely (414 db) 32,6%-a, az ismert (lokalizálható) épületeknek (173 db) 78,0%-a. A fennmaradó ill. hiányzó 22% többnyire publikálatlan ásatási anyag, még el nem végzett, vagy folyamatban lévő feltárás következménye, ill. folyamatos felmérési, kutatási munkánk még be nem fejezett része. Az alaprajzok legnagyobb részét Koppány Tibor korábbi kutatása ill. felmérései alapján vettük át (ld. 1; jgyz.). 12 emlék (Paloznak, Szentjakabfa, Herend, Monoszló, Köveskál, Badacsonyörs, Uzsaszentlélek, Tálod, Bakonyszentjakab, Szentilona, Inota, Tótvázsony) alaprajzi felmérését végeztük el, ezek dokumentációja részben a VBM, részben a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézet adattárában található. Az alaprajzi tipológia meghatározó elemei (apszis, torony, oldalkápolna-sekrestye, karzat) közül a legfontosabb — talán ezért legtöbbet vitatott - az apsziszárás. Az egyes átépítésekkor is ez változott a leggyakrabban. Ezért az alábbi összeállí-. tásban a különböző periódusok alaprajzait szétválasztottuk, így a „névlegesen" ismert alaprajzok száma 155 db (az átépítéskor megváltozott alaprajzot a táblázat is külön sorban tünteti fel). Ebből: •*>= félkörös v. patkóívű apszis: 34 db, 21,94% -0-? = feltételezetten félkörös apszis: 6 db, 3,8% -R-= egyenes apsziszárás: 52 db, 33,55% -Л-? = feltételezetten egyenes apszis: 5 db, 3,23% _Л_= támpillér nélküli poligonális apsziszárás: 8 db, 5,16% _x_= támpilléres apszispoligon: 17 db, 10,97% ? = ismeretlen apsziszárás: 28 db, 18,05% О = centrális épület félkörös (patkóívű apszissal: 4 db, 2,58% 0 = centrális épület poligonális apszissal: 1 db, 0,65% A több hajós alaprajzi rendszereket is besoroltuk a fenti - apszis szerinti - összeállításba, összesen 10 db több hajós alaprajz ismert (6,45%), ebből félkörös 3 db, egyenes 3 db, támpilléres poligon 2 db, ismeretlen apsziszárású 2 db. Az egyházi testületek által használt épületek alaprajzi (apszis-) rendszerének megoszlása: félkörös 3 db, egyenes 5 db, poligon 1 db, támpilléres poligon 7 db, körapszisú rotunda 1 db, poligonális centrális épület 1 db, ismeretlen apszisú 2 db. A mellékelt táblázattal az alapítás (építés) ideje, a terület jogállása és az alaprajzi rendszer (apsziszáródás) közötti összefüggéseket kívántuk statisztikusán is bemutatni. Az összeállítás részletes értékelése ismét túllépné e - csupán a módszert bemutatni kívánó - tanulmány kereteit. Néhány fontosabb összefüggést azonban első áttekintésre is feltár. A táblázat az eddig ismertetett jelöléseket alkalmazza. A vizsgálatot 109 emlékre végeztük el, az értékek abszolút mennyiségben (db) és a vizsgált szempont szerint relatív megoszlásban (%) szerepelnek. A birtok szerinti megoszlás mennyiségeiben mutatkozó törtszámok az osztott birtokok figyelembevételéből adódnak. A XI-XII. századi alapítások 86,96%-a félkörös apszisú, ezek zöme a királyi birtokon (16,70%) ill. világi nagybirtokokon (18,09%) jött létre. Az összes XI-XII. századi alapítás zöme a világi nagybirtokra esik (22,43%), ami a kegyúri funkció korai megjelenésével magyarázható. А ХШ. században keletkezett templomok 19,44%-a félkörös apszisú, ezek alapításában továbbra is a világi nagybirtok jut vezető szerephez (8,79%). Ennek majdnem háromszorosát teszik ki (52,78%) a XIII. századi egyenes apszisú templomok. Ezek elterjedésében is a vezető szerep a vUági nagybirtoké (11,57%), de nem marad el mögötte sem a veszprémi püspökség érdekeltsége (10,43%), sem a királyi falvak építkezése (9,72%). Nagyjából azonos megoszlást mutat az összes templomépítés birtokos szerinti megoszlása is. A XrV-XV. században a félkörös apszis alkalmazása szinte megszűnik, az egyenes apszis formai továbbélése viszont feltűnő (esetenként saroktámpillérrel kiegészítve) - elsősorban a vüági nagybirtokokon (17,86%). Támpillér nélküli poligont a királyi területeken, valamint a szerzetesi birtokokon találunk - elterjesztésében talán az utóbbiaké a szerep. Ugyanígy a kifejlett, támpilléres poligon is szerzetesi közvetítéssel terjedt, a leggyakoribb (13,14%) a világi nagybirtokon. Érdekes figyelemmel kísérni a szabadabb jogállású, nemesi falvak templomépítészetének fejlődését. Meghatározó szerepet egy korszakban sem játszanak, ugyanakkor hűséges követői — a megfelelő késéssel - az uralkodó 'divatnak'. Már itt nem mulasztjuk el ennek a fogalomnak a köztudatosítását, minden tipológiai összefoglalásban van ugyanis sok igazság, valamennyi — itt felsorolt — komponens bizonyosan befolyásolja egy-egy terület adott korbeli építészetét. Nem szabad azonban elhanyagolni az előképek spontán, 'divatszerű' hatását sem. Ez nemcsak az építtető által szerzett impressziók, információk következménye lehet, hanem a helyi építkezést végző mesterek tanultságának, szaktudásának tükröződése, esetleg határa is, így azonnal meghatározóvá válik az adott terület és időszak falusi templomépítészetében. A tipológiai meghatározás többi elemét (karzat, kápolna) a táblázatban nem tüntettük fel. Ennek az az oka, hogy ezek az elemek fokozottan ki voltak téve az ido folyamán bekövetkező átalakításoknak, így ezek eredeti formáját (létét vagy hiányát) rekonstruálni sok esetben már nem lehet. Ugyanakkor — mint alább látjuk - a tipológia szempontjából is alárendelt szerepük van. Példaképpen a tornyok vizsgálatát mutatjuk be: Erre a célra 143 templomalaprajz állt rendelkezésünkre. Ebből: - toronnyal rendelkezik 65 db, 45,45%. A torony megoszlása az apsziszáródás függvényében:-^: 13 db (9,09%),rL

: 25 db (17,48%), Л: 4 db (2,80%), X: 11 db (7,68%), ? : 12 db (8,40%). Egy toronnyal 4 egyházi testület temploma rendelkezik (2,80%). - kéttornyos elrendezésű 4 db (2,80%), megoszlása:

л.- 2 db (1,40%), X: 1 db (0,70%), ? : 1 db (0,70%). Egyházi testületeknek 3 temploma rendelkezik két toronnyal (2,10%). -toronytalan 65 db, 45,45%. Megoszlása: л: 20 db (13,99%),XL: 24 db (16,78%), Л: 3 db (2,10%), X: 5 db (3,50%), ? : 8 db (5,58%), O: 4 db (2,80%), 0: 1 db (0,70%). Ebből egyházi testület birtokában 6 db emlék van (4,20%). - torony léte nem eldönthető 9 emléknél (6,30), ebből egyházi testületé 3 db (2,10%). Méret, térarány: A templomhajók belméretét és térarányát feltüntető 9. és 10. oszlop ismét nem teljes. Nyilvánvaló, hogy a térarány vizsgálatában elengedhetetlen lenne a magassági méretek figyelembevétele. Ehhez azonban — az egész középkori emlékanyag ismeretében is - nagyon kevés az adat. A felépítmény gyakran már csak töredékes (romok) vagy egyáltalán hiányzik (alapfalak), és ahol megvan, ott is az utólagos, újkori födém (barokk boltozat) jelentősen módosította. Sőt néha még a tényleges alaprajzi méret, arány sem határozható meg pontosan. Sokszor bizonytalan pl. a karzat léte ill. a karzatalja és a hajó kapcsolata (tekinthető-e egy térnek? ). A vizsgálható esetek mindegyikénél (119 db) az optikailag érzékelhető vagy funkcionálisan egységesen kihasználható belsőt vettük, a toldalékok és egyéb funkciójú terek (apszis, kápolna) nélkül. Az egyes korszakok és alaprajzi típusaik jellemző (átlagos) belméretét és arányát az alábbi összeállítás mutatja (a korábbi táblázat mennyiségi adatainak felhasználásával): Az áttekintés 167