A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Guzsik Tamás: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései

lyásolta a birtokos személye a birtokán kialakuló építészetet, milyen műhely-, vagy stíluskapcsolat bázisa lehet az alapító jogállása. Miután az egyes emlékek különböző' időpontban jöttek létre, számunkra a terület birtokviszonya csak éppen abban az időpontban érdekes. Ezért adtuk fel az általánosan elfogadott lineáris (azonos idó'pontban valamennyi helységet vizsgáló) módszert, helyette az egyes települések jogállását csak a templomalapítás ill. -építés tudott (vagy feltételezett) időpontjára adjuk meg. Az általános történeti szempontból így esetleg vitatható módszert kizárólag segédeszköznek (és nem önálló kutatási szisztémának) tekintjük. Ebben a munkában a legfontosabb előnye az, hogy a középkorban gyakori birtokváltozás miatt szükséges sűrű (pL tízéves szakaszokra felbontott) általános birtokvizsgálatot feleslegessé teszi, ugyanakkor (főleg világi nagybirtokos családok esetén) módot ad a feltüntetett időhatárokon túlmutató esetleges tradíciók, specialitások könnyebb felismerésére is. Az egyes települések jogállását két szempontból elemeztük. Először a település birtokrészeinek (birtokosainak) számát vizsgáltuk az egyes templomok alapításának Ш. építésének idején. A megosztott birtokokat a megfelelő szorzóval beszámítva az egyházas helyek birtokmegoszlási (jogi) egységeinek számát kapjuk: Vizsgált egyházas hely: 414 db 100,00% Ebből: -ismeretlenbirtokviszony: 22 db 5,31% -osztatlanbirtok (egy birtokos): 261 db 63,04% -osztott birtok (két birtokos): 108 db 26,09% - osztott (három birtokos): 22 db 5,31% - osztott (négy birtokos). 1 db 0,25% így a birtokos személye és száma szerinti vizsgált jogi egység összesen: 22 • 261 • 108 x 2 (két birtokos) + 22 x 3 (három birtokos) +1x4 (négy birtokos) = 569 db. Második lépésként az egyes birtoktípusokat különböztettük meg. Ennek felosztásában követtük a korábbi - ilyen típusú - tanulmányok csoportosítási módszerét. Az eltérés csak annyi, hogy az egyházi nagybirtokon belül megkülönböztettük egyrészt a saját egyházmegyei papi testületek (püspök, káptalan) és szerzetestestületek, másrészt az egyházmegyében lévő és az egyházmegye határain kívül fekvő egyházi intézmények birtokait (itt elkerülhetetlen volt az egyházmegyei határok alkalmazása!) Külön kezeltük ezenkívül az egyes apácarendek által birtokolt területeket (egyházmegyei hovatartozástólfüggetlenül). Ezt a felbontást nem csupán az egyes birtokfajták használatának mértéke és módja szerinti különbözőség indokolja, hanem - elsősorban - a birtokosok által közvetített (helyi és külső) esetleges stíluskapcsolatok alátámasztása is. Többek között ezért nem bontottuk tovább az említett egyházi intézmények birtokait a belső elosztás szerint (püspök ill. káptalan, apát ill. konvent stb.). Ennek ugyanis sem az említett birtokhasználat, sem a feltételezett stílusközvetítés szempontjából sincs meghatározó jelentősége. Az egyes birtoktípusok számszerű megoszlása: - királyi, királynői birtok, királyi várbirtok, várnépek birtoka (jele: A) - a veszprémi püspökség (püspök és káptalan) birtoka (jele: B) - az egyházmegye határain belüli férfi szerzetesrend birtoka (jele: C) - más egyházmegyebeli testület (püspök, káptalan) területe (jele: D) - más egyházmegyében lévő férfi szerzetesrendek birtoka (jele: E) - női szerzetesrend birtoka (jele: F) 98 egység 17,22% 72 egység 12,65% 50 egység 8,79% 22 egység 3,87% 24 egység 4,22% 18 egység 3,16% - világi nagybirtok jobbágyfaluja (jele G) - helyi nemesi faluközségek, egytelkesek (jete:H) - ismeretlen, bizonytalan birtok (jele: -) Tehát összes jogi (birtok-) egység: 172 egység 30,23% 91 egység 15,99% 22 egység 3,87% 569 100,00% A vizsgálat teljessége szempontjából ide kívánkozna a lakosság számának, a népesség összetételének — jelen kutatás során el nem végzett - megállapítása. Ebből az etnikum elemzése kihagyható, mert lehet annyira egységesnek tekinteni, hogy az a stílushatások ill. építészeti irányzatok formálásában nem játszik döntő szerepet. A lakosság létszáma, mint az adott terület (település) gazdasági életének, erejének (tehát építőtevékenységének is) meghatározója viszont annál lényegesebb. Mind az egyes területekre, miríö az ország" egészére vetítve történtek statisztikus kalkulációk, becslések. (SZABÓ 1963, SZABÓ 1966, MAKSAY 1971). A megye középkori lélek- ill. településszámára vonatkozóan két fontos összeírással rendelkezünk: az 1332-1337 között készült pápai tizedjegyzék (Monumenta Romane Episcopatus Vespremiensis, II. 1899. 66., 74.), Ш. a megye 1488-as adóösszeírása (OL. Dl. 28. 340., ismerteti: ÉRI 1969). A pápai tizedjegyzék csak következtetéseket enged, hiszen az egységként kezelt plébánia gazdasági erejét az adóként felrótt összeg jelképezi. Ez csak a többi megye hasonló kimutatásaival való összevetés alapján jelent viszonyított értékeket. De kellő kritikával kell fogadni áz 1488-as adó lajstrom adatait is. Ezek eredeti funkciója az adóösszeírás es nem a népességnyilvántartás volt, az egyes portákat csupán gazdasági szempontból értékelték (ÉRI 1969. 213). Az ezek alapján nyert közelítő értékek nem alkalmasak arra, hogy belőlük az egyes falvak templomalapítás (-építés) korára vonatkozó adatait bizonyító erejűnek tekintsük (lélekszám - gazdasági bázis). így csak megemlítjük, hogy - kellően pontos, megalapozott ismeretek birtokában ez a tényező is hozzátartozik a komplex topográfiai értékeléshez. A templomok névadójának (titulus, patrocinium) vizsgálata: Táblázatunk következő (7.)*oszlopa a templomok védőszentjét, patrociniumát tünteti fel. Ennek ismét több - a vizsgálat szempontjából fontos - vonatkozása van. Bizonyos szentek gyakorisága egy-egy időázakra jellemző lehet, így némely fenntartásokkal - datálásra is felhasználható. Emellett érdekes lehet az egyes titulusok és az előfordulási terület jogállása, valamint a titulus és az alaprajzi típus összefüggése. A mai megye 414 középkori egyházas helye közül 243-nak (58,7%) ismert a védőszentje, összesen 45 féle titulust sikerült kimutatni, közöttük a mennyiségi különbség igen nagy: 18 védszent gyakorisága olyan, hogy az ismert esetek 76,17%át teszi ki. Sz. Mária (különböző ünnepei) 37 db (15,23%) Sz. Péter-Pál 14 db (5,76%) Sz. Mihály főangyal 13 db (535%) Sz. Kereszt 12 db (4,94%) Sz. Márton 12 db (4,94%) Sz. Miklós 12 db (4,94%) Mindenszentek 12 db (4,94%) Sz. István király 11 db (433%) Sz. György 10 db (4,12%) Sz. Margit vt. 10 db (4,12%) Sz. András ap. 7 db (238%) Sz. Jakab ap. 7 db (238%) Sz. Imre hg. 6 db (2,47%) Sz. Katalin, Alexandriai, vt. S db (2,06%) Sz. Mór 5 db (2,06%) Sz. Erzsébet 4 db (135%) 165