A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Bilkei Irén–Horváth László: Késői római sír Hegyesdről
ЕшВННННННШ-' WÈÊÊÊÈËË 5. ábra. A sírt borító alakos kőlap Abb. 5. Die das Grab bedeckende Steinplatte mit Figuren. az oszloptest kis része. A jobb oldalon valószínűleg hasonló oszlop zárta a képmezőt. Az alsó párkányba benyúlva egy korinthoszi oszlopfő töredéke látható, amely az alsó, feliratos mezőt keretező oszlop tartozéka volt. A képmező belső mérete ezek szerint 83 x 57 cm. Benne négy félalakot faragtak ki. Jobb oldalon idősebb férf.t látunk, aki bal kezében irattekercset tart. Öltözete hosszú ujjas tunica fölött katonai köpeny, a sagum, amelyet jobb vállán korongos fibula fog össze A sagum alatt övet, cingulumot hord. Rövid, előrefésült hajjal, kis bajusszal és körszakáilal ábrázolták. Középen két alakot véstek a kőbe. Elöl egy kisgyermeket, akinek a feje megsérült a kövön. Ruházatából csak a szögletes nyakkivágás látszik. Bal kezében madarat tart, a jobb kezében tartott tárgy nem ismerhető fel. Mögötte idősebb no áll, aki kezét a gyermek vállaira teszi. Öltözete hosszú, bő ujjú tunica, amit a nyakán téglalap alakú tagokból álló nyakék díszít. Gerezdéit hajviselete (úri. Melonenfrisur) középen elválasztott és a válláig ér. A kő bal oldalán fiatal nőt láthatunk. Az előző alakokká! ellentétben nem szemből, hanem kissé féloldalasan. Öltözete hosszú, bő ujjú tunica fölött bal vál edőkben lehulló palla, amelyet bal csuklóján átvetve fog fel. Nyakán az idősebb nőével megegyező nyakéket visel. Haja középen elválasztva két oldalán a fejhez simulva omlik le a vállára. Jobb kezének hüvelyk- és mutatóujja között obulust (? ) tart, bal kezében kis ládikát. Figyelmet érdemel, hogy a fiatal nőt más nézetből jelenítette meg a kőfaragó, mint a többi alakot. Ezzel kapcsolatban felmerülhet az a kérdés, hogy tudatos komponálás következménye-e ez? Vagy a képmező vésésekor az utoljára kifaragott alak számara már kevesebb hely maradt? Véleményünk szerint a kőfaragó a halottat akarta ábrázolni - a feliratos táblán (lásd alább) a 20 éves Iulia Dubitata a halott — és a túlvilágra távozó családtagot az ittmaradó családra visszanézve véste a kőbe. Arra, hogy a fiatal nő a o. aura. /\ síri оопю reuraios kőlap Abb. 6. Die das Grab bedeckende Steinplatte mit Inschrift. halott személyével azonos, utalhat még a kezében tartott obulus is. A kő készítésének idejét a haj- és ruhaviselet ábrázolásának segítségével határozhatjuk meg. A frizuradivat ugyanis a mindenkori császár, Ül. császárnő hajviseletének megfelelően alakult birodalomszerte Rómában éppúgy, mint a provinciákban. 10 Különösen jó támpontot ad a datáláshoz a középső nőalak hajviselete. R. Steininger e hajviselet megjelenését 202-205 közé teszi, általánossá való válását pedig a 210 220-as évekre. !} A Severus-hölgyek e kedvelt hajviselete azonban egészen a III. század közepéig divatban volt, még Herennia Etruscilla — Traianus Decius (249—251) felesége -- érmein is találkozunk vele. 12 Először Plautilla Augusta 202-205 között vert érmein láthatjuk azt a frizurát 1 3 , majd valamivel később Iulia Domna ábrázolásai jelentik divattá válását. 14 Pannóniában Intercisából ismerjük a legtöbb olyan kőemléket, amelyek női portréit Melonenfrisurral ábrázolták. 15 Ezek a kőemlékek is a III. század elejére datálhatok. A férfialak ruházatában — tunica, sagum, cingulum — a Hadrianus óta polgárosodó katonai viselet tipikus III. századi megjelenési formáját láthatjuk. 16 Hasonló öltözetű férfiakat ábrázoltak pl. néhány intercisai 1 7 és sopianaei sírkövön. 18 A jobb vállán látható korongfibula nem ad egészen pontos keltezést. Patek Erzsébet és Sellye Ibolya a korongfibulák használatának megszűnését a III. század elejére teszik. 19 Mindenesetre a gerezdéit női hajviselet divatjának idején a korongos fibulákat még használták. A két nőalak viselete — hosszú ujjas tunica és palla — sem ad megbízható datálást, viszont egyforma nyakékük pontos mását látjuk viszont két sopianaei kövön, amelyek szintén a II. század végére -III. század elejére keltezhetők. 20 A III. század eleji időpontot támogatja még egy adat: a gyermek kezében tartott madáralak. A sírköveken a gyermekek kezében tartott galamb vagy kakas alakokban Sági Károly a 159
