A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben

mélységük különböző. Átmérőik: 14-22 cm, mélységük: 112,33-112,40 m. Kétségtelen, hogy a cölöpöket egyszerre verték itt le. Valamennyi cölöplyukban a föld faszénszilánkos volt. A cölöpök rendeltetése a következő lehetett. Az ellenség feltehetően váratlan megjelenése után már nem volt idő a kapuk - legalábbis a legbelső kapu - befalazására. Az erőd felé nyíló kapu a sárgerenda vonalába eshetett, ezért a levert cölöpökkel erősítették meg belülről a kaput. Az ostromnak a vár áldozatul esett és a kapuk leégtek. A deszkapadlót É-ról és D-ről lezáró sárgerendák még egy dologra világítanak rá. A külső és a belső kapuhoz ezek szerint a III. periódusban nem tartozott küszöbko. Mint ahogy a középső kapu küszöbének két oldalán (a párnafapárok másik végénél), úgy a deszkaborítás É-i és D-i szélén sem lett volna szükség sárgerendára, ha kőküszöbe lett volna a kapuknak. A toronybelsőben a sárga agyagtapasztásra és a tapasztásba süllyesztett párnafákra került a járófelület. A megközelítően É-D irányú párnafákra merőlegesen, K-Ny irányban feküdtek a gerendák. Előbb azonban a sárga tapasztásra vékony, 1 — 3 cm vastag fehéresszürke, finom iszapolású réteget terítettek el nedves állapotban. Ebbe nyomták bele a deszkákat. A padló készítésekor nedves állapotú réteg megőrizte a deszkák erezetének lenyomatát is (IX. t. 1.). A deszkák nem hézagmentesen csatlakoztak egymáshoz, így az egyes deszkák közét kitöltő gerincek lehetővé teszik a deszkák szélességének meghatározását. A D-i sárgerendától 72-88 cm távolságra két deszka között akkora rés keletkezett a későbbiekben, hogy azt nem tapasztóanyaggal, hanem élére állított tegulatöredékekkel tömték be. A deszkák szélessége 12-32 cm között változott. A deszkák vastagsága is különböző lehetett. Ez érthető, mert a lenyomatok világosan megmutatták azt is, hogy hasított, legfeljebb fejszével nagyoltan faragott deszkákat alkalmaztak. Erre mutat, hogy egy deszka lenyomatán belül, akárcsak egymás melletti deszkák alja között akár 4 cm-es szintkülönbség is lehetett (pl. a küszöbko ÉK-i végénél 112,68-112,72 m). A deszkák vastagsága a lenyomatok közötti gerinc tanúsága szerint meghaladhatta a 4-5 cm-t is. Ha ezt a vastagságot hozzámérjük a fehéresszürke tapasztás felszínéhez (112,57-112,74 m), a III. periódus járószintje 112,62-112,79 m magasságú lehetett. A járószint szélén jól látszott, hogy a deszkák csak a toronybelső középső sávját borították, a boltívek pillérei közé nem nyúlottak be. A deszkák átlagos hossza kb. 3,35-3,60 m volt. Egymás melletti deszkák hossza között legfeljebb 8-10 cm különbséget figyelhettünk meg. A fehéresszürke rétegen, amely megőrizte a deszkák lenyomatát, semmilyen égésre utaló nyomot nem találtunk. Nem is maradhatott volna meg ilyen jó állapotban a deszkák lenyomata, ha erőszakos pusztításnak esik áldozatul ez a járószint. Közvetlenül a fehéresszürke tapasztásréteg felett 2-3 cm vastag sárgás agyagtapasztás húzódott, amely erősen rongált volt. A tapasztás maradványain K-Ny irányú szenült foltokat figyelhettünk meg. Ezek a deszkaborítás elégésének maradványai. Ez tehát azt jelenti, hogy a járószint hosszú használata során a deszkák tönkrementek és ezért megújították a deszkapadlót. Az új deszkákat újabb tapasztásrétegre tették. Ez a felső deszkapadló égett el az erőd következő pusztulásakor. Ennek az égésnek a nyomait figyelhettük meg a párnafák árkaiban éppúgy, mint a sárgerendák helyén. A III. periódusban is három kapuja volt az É-i erődbejáratnak. A D-inek bizonyítékai a sárgerenda árkába levert cölöpök, a középsőhöz pedig kőből faragott küszöb is járult (X. t. 1-3.). Ezt több elemből állították össze. Valamennyi darabot sárgásszürke, gyenge minőségű homokkőből faragták. D-i feléből két hosszú, K-Ny irányban elhelyezkedő lépcsős kő maradt meg. A'Ny-i darab hossza 1,15 m, a K-ié 1,13 m. A kövek épek, csak a Ny-inak a DNy-i sarka sérült. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a falak kibányászása során a két szélső követ kiemelték. Feltételezve, hogy a küszöb püléralapozástól pilléralapozásig ért, a Ny-i oldalról egy kb. 0,90 m hosszú, a K-iről pedig egy kb. 0,42 m hosszú darab hiányzik. Ezek a kövek azért lettek volna értékesek számunkra, mert ezekben lehettek a kapu két szárnyának perselyei. A kapuk az erődbelső felé nyitottak. A perselyeket a lépcsős kő D-ebbi, alacsonyabb részébe véshették, és a kapu ütközője a felemelkedő rész lehetett. A két kő alja 112,45 m magasságig süllyed az alapozásba. Az alsó lépcsőfok 112,60-112,61 m magasságú, tehát alig alacsonyabb, mint a deszkás járószint alját jelentő fehéresszürke réteg. Ez a réteg mintegy 1 cm vastagon az alsó lépcsőfokra is ráhúzódott. így feltételezhetjük, hogy a küszöbkőnek ezt a részét még deszka fedte. Erre utal az is, hogy az alsó lépcsőfok éle lekerekített ugyan, de távolról sem annyira kopott, mint a felső rész éle. A kocsikerekek nyomát sem találjuk meg rajtuk, ami annál furcsább, mert a lépcsőn nagyott kellett zökkeniök a kocsiknak. Deszkafedés hiányában ez feltétlen nyomot hagyott volna a puha homokkőben, mint ahogy a felső élen is megfigyelhettük ezt. Az alsó rész 12-14 cm széles. A lépcsős kő két szintje között a különbség 12-13 cm (a küszöb felső szintje 112,73 m magasságú). Ez a rész 25 — 30 cm széles. A kövek É-i oldala egyenes, az él lekerekített. A D-i él erősen kopott. Mindkét kövön egy kb. 12-15 cm széles rész különösen (itt legkeskenyebbek a kövek). Ezt a kocsi kerekei koptatták le, így a két nyom távolságából következtethettünk az ekkor használt kocsik tengelyhosszúságára. Ez 1,30-1,40 m lehetett. A K-i kő kissé szélesebb kopása a kő korábbi felhasználásával lehet kapcsolatban. A küszöb É-i fele is több elemből állt. Ebből három darab maradt az eredeti helyén. A Ny-i kő hossza 0,50 m, a középsőé 0,76 m, a K-ié pedig 1,03 m. Innen is két követ emeltek ki: Ny-ról egy kb. 0,80 m, K-ről egy kb. 0,45 m hosszú darabot. A kövek szélessége különböző: a Ny-i 29 cm, a K-i 35 cm, a középső 45 cm. Vastagságuk megegyezik, 18 cm, 10 cm-rel kevesebb, mint a D-i rész köveié (azoknak kellett tartaniuk a kaput). Alakjuk négyszögletes. D-i oldaluk egyenes, az él lekerekített, kopásnyom alig figyelhető meg rajta. Ez az oldal csatlakozott a küszöb D-i feléhez, így kevésbé volt kitéve kopásnak. A két fél közötti távolság 2 cm, amit erősen kavicsos habarcs tölt ki. A K-i kő kissé elcsúszott (itt a távolság 4-6 cm) és megsüllyedt. Magassága 112,66 m, alacsonyabb, mint a fehéresszürke alapozás felső szintje mellette (112,68 m). A másik két kő magassága 112,72 m, megegyezik a küszöb D-i felével. A kövek É-i oldalán az él erősen lekerekített, csak 112,64 m magasságtól függőleges. A lekerekítés célja itt nem a küszöbre való felhajtás megkönnyítése, zökkenőmentessé tétele volt. Erre még a küszöb korábbi felhasználása idején lehetett szükség, mert a III. járószintben a fehéresszürke tapasztásréteg szintjéhez hozzászámítva a deszkapadló vastagságát, a járófelület a küszöbtől É-ra egyvonalban lehetett a küszöb felső szintjével. Mint mondottuk az I. és II. járószintnek nem volt küszöbe, tehát ezt csak az erődből hozhatták át ide. Valószínűleg egy olyan épületből, amelyet a II. periódus pusztulása után nem állítottak helyre. A további ásatás során talán sikerül ezt az épületet azonosítani. Az eddigieken túl, a küszöb É-i és D-i felének találkozásánál az élek lekerekítése arra utal, hogy ez a két rész korábban két külön küszöb lehetett. A másodlagos felhasználás mellett szól az is, hogy az É-i kövek nem egyforma szélesek. Primer használat esetén a köveket egyforma szélesre faragták volna. A III. járószint építésmódja eltér a korábbi járószintekétől. A vastag kőalapozásra tapasztás került, amit a belső tornyon belül bedeszkáztak. A deszkajárószintet a párnafák és a sárgerendák tették szilárddá. A bejáratot három kapu őrizte. A középsőhöz küszöb is tartozott, amely valószínűleg másodlagos felhasználású. A kapuk az erőd belseje felé nyílottak. A III. periódus hosszú ideig tarthatott, mert járószintje kétrétegű. Az alsó deszkapadló nem pusztulásnak esett áldozatul, hanem a hosszú használat során megrongálódott és kicserélték. A felső szint ostrom következtében pusztult el. A védekezés során a legbelső kaput a sárgerenda helyére levert cölöpökkel erősítették meg. 134