A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben

a 4. árokban talált kőig (112,61 m) szélesedik. Utána É felé két kiemelkedő (112,25 és 112,35 m) kő kivételével 112,10 m magasságig ki lett bányászva. A belső torony felmenő falának külső síját alig alakított, sorosan rakott rusztikus falazat alkotja. Anyaga homokkő. A falmagot (középső rész) úgy öntötték, bőséges habarcsba ágyazva. Ez a kőanyag gyengébb is. A felmenő fal belső síjáról csak a torony K-i falának feltárásakor kaptunk képet. A fal belső oldalát ugyanis 30-40 cm szélességben az alapozásig (111,97-111,99 m) kibányászták. Úgyszintén a két boltív pilléreit (111,95-111,96 m). Ez azzal magyarázható, hogy az öntött alap a legalsó járószint (112,11 m) alatt megszűnik, és felette quaderkövekből építették fel a fal belső síkját. Akárcsak a torony D-i végét és a boltívek pilléreit. Erre utalt egy nagyobb quaderkő (h: 92 cm) a D-i boltív pillére közelében, amely szélesebb volt a többi kőnél, így nem tudták a felette lévő magfal kibontása nélkül egészben kiemelni. A belső falsíktól 20 cm-re a kő hosszában elhasadt. A csonkot benthagyták a falban (vastagsága: 30 cm, felszíne 112,28 m). A torony és az É-i erődfal találkozásánál a habarcslenyomatból lehetett megállapítani, hogy innen egy 40 x 42 cm-es quadert emeltek ki. Vastagsága 23 cm lehetett, mert a sarkához csatlakozik egy szépen faragott quader, amely eredeti helyén maradt. Csak az ÉNy-i sarka sérült meg kissé. Méretei: 78x65x32 cm, felső szintje: 112,22 m magasságú. Ez a kő már az É-i erődfalhoz tartozik. A járószintek alapján megállapítható, hogy ez a legkülső kapu egyik sarokköve. A külső kapu tehát szélesebb volt, mint a boltívek közötti távolság. A belső torony szélessége cm-nyi pontossággal nem állapítható meg. Mint a külső kapu faragott sarokkövénél és később is, a kaputorony K-i falánál megfigyelhettük, az alapozás fölé emelt quaderkövek kissé túlnyúltak az alapozás szélén. Az I. szelvény É-i részén 2,22 m, a D-i boltív pillére mellett 2,14 m a mérhető falszélesség. Eredetileg tehát valószínűleg ennél még valamivel szélesebb volt. A boltívek pilléreit az alapozásig kibányászták. Ez némüeg magyarázatot adhat arra, hogy meglehetősen szabálytalanok. A középső boltív Ny-i pillére derékszögű-trapéz alakú. Alapja 1,22 m szélességben csatlakozik a toronyfalhoz, 92-100 cm-t nyúlik be, ahol szélessége már csak 104 cm. Távolsága a külső kapu belső sarokkövétől 1,95-2,05 m. A D-i boltív Ny-i pillérének alapozása szabályosabb, lekerekített sarkú négyszög alak. A tornyfalhoz 134 cm széles alappal csatlakozik, és 92 cm-t nyúlik a torony belsőbe. D-i síkja egyvonalba esik a torony Ny-i falának D-i szélével. Utóbbi Ny-felé szűkül, amit valószínűleg az alapozásra emelt quader falazattal egyenlítettek ki. A két boltív közötti távolság 2,45-2,47 m. Az erődfalon nyitott kapu és a két boltív (belső kapuk) között a távolságok tehát a D-i erődkapuhoz hasonlóan különböznek. Mégpedig a két belső kapu helye között nagyobbak. A két boltív pilléreinek alapozása között, a középső pillértől 24-28 cm-re egy 0,58 m széles, 0,9 m-re benyúló sekély beásást találtunk. Alja 111,82 m, 15 cm-t mélyül a szűz talaj alá. Falat nem találtunk benne, csak habarcsos építési törmeléket. A II. szelvénnyel tártuk fel a külső kapu környékét és a belső torony K-i felét. A felszín egyenetlenségei itt még nagyobbak voltak. A felső rétegben mindenütt építési törmeléket találtunk. A szelvény DNy-i sarkánál, az I. szelvény folytatásaként faragott kövek kerültek elő. Rendszert, tehát összefüggően leomlott falat vagy boltívet azonban nem lehetett megfigyelni. A^belső torony K-i falában is a magfal és a külső falsík maradt meg jobb állapotban (3. kép és XI. t. 2.). Ez még a Ny-i falnál is magasabb szinten jelentkezett. A két boltív közötti részen a magfal legmagasabb pontja 113,70 m magasságban található. D felé meredeken esik, É felé az erődfalig fokozatosan lejt. Az erődfal és a középső boltív közötti részen 113,52 m magasságot mértünk. Szelvényünk szélesebb volt az I. szelvénynél, így a külső falsík mellett lemélyülhettünk. A külső falsík a Ny-i falhoz hasonlóan sorosan rakott fal, amelyet alig megmunkált kövekből építettek. A két külső falsík csak annyiban tér el egymástól, hogy itt az alapozás nem két lépcsőben szélesedik, hanem a Ny-i falnál megfigyelt lépcsőknél mélyebben, 111,88 m magasságban csak egy lépcső van. Ez D-felé fokozatosan szélesedik (26—31 cm), tehát megközelítően olyan széles, mint a Ny-i fal két kiugrásának teljes szélessége. Az É-i erődfal és a belső torony találkozásánál lementünk a torony alapozásának aljáig, amit 110,99 m magasságban értünk el. Ez a toronyfal tehát 15 cm-rel mélyebb, mint a Ny-i. A Ny-i falhoz hasonlóan a K-i fal belső síkját és a boltívek pilléreit sokkal mélyebben bányászták ki. Az É-i erődfal és a középső boltív között az alapozásig (111,86 m) bányászták ki a belső falsíkot alkotó quader köveket. Itt is megfigyelhetjük az alapozás szabálytalanságát. É felé a fal 8 cm-t szűkül. Ezt, mint korábban mondtuk, a felmenő falakkal igazíthatták ki. Bizonyítja ezt a két boltív között eredeti helyén megtalált quadersor. Ez a középső boltívpillér D-i szélénél kezdődik és a másik vége belenyúlt a D-i boltív pillérébe. A négy szépen megmunkált homokkő egy síkot alkot, amely párhuzamos a toronyfal külső síkjával. A legdélibb quadernél figyelhettük meg, hogy az alapozás itt is beljebb kezd elmélyülni, felszínük is síkot alkot, amely azonban É felé kissé emelkedik (112,19-112,22 m). Az egyes quaderek hossza: 71, 71, 101 és 31 cm. A toronyfal D-i végén is megtaláltuk a quadereket. Ezek magassága is 112,19 m. Sőt a fal DK-i sarkánál 112,25 m magasságban a habarcsban egy nagyméretű (70 x 80 cm) kibányászott quader lenyomatát figyeltük meg. A quaderborítás tehát a belső torony belső síkját és a falak D-i végét borította úgy, hogy a szélső quaderek átértek a külső falsíkba. A fal D-i végénél keskeny, 10 cm széles kiugrás van 112,25 m magasságban, ami azt jelenti, hogy ez már lehetett lábazat, amely a legalsó járószint felett 20 cm-rel húzódott. A külső kapunál az É-i erődfal valamennyi quaderkövét kibányászták. Csak az alapozás maradt meg 111,90-111,96 m magasságban. Ez az alapozás áthúzódik a bejárat alatt is. Az É-i erődfal építésének technikája és a felhasznált kőanyag minősége azonos a belső torony falaiéval. Az alapozás közepén a falmag maradványai emelkednek fel. Az erődfal és a belső torony falának találkozásánál a falmag kötése tökéletes, látszik, hogy egyidőben készültek. Amikor azonban a két fal találkozásánál mélyebbre ástunk kiderült, hogy megfigyelésünk csak a felmenő falakra vonatkozhat. A két alapozás között ugyanis nincsen kötés, sőt egy vékony, barna földcsík tanúsítja, hogy a két alapozás nem egyidős. A bővítés idején a meglévő felmenő falat lebontották, és az új fallal együtt építették fel újra. Ezért csak az alapozásnál figyelhető meg a különbség. Ugyanígy elválik a belső torony K-i falának alapozása is az erődfaltól. Azt nem tudjuk, hogy az erődfal belső síkját hogyan készítették el, de a külső falsík bizonyosan quaderekből lett rakva. A magfal és az alapozás É-i széle megközelítően párhuzamos. Az alapozás 42-50 cm-rel szélesebb Ë felé, ami azt jelenti, hogy ilyen széles quaderek borították kívülről^a falat. Sajnos mindkét oldalon valamennyit kibányászták. így a legkülső kapu szélességét csak hozzávetőlegesen határozhatjuk meg. A kapu DNy-i sarokkövét átvetítve a DK-i sarokra 4 m-es kapuszélességet mértünk. Ez nagyobb a két boltívpillér között mért távolságnál. A középső pillérpár K-i tagja szabályos négyszög. 96 cm szélességben csatlakozik a torony K-i falához, és 86-96 cm-t nyúlik a toronybelsőbe. A D-i pillérpár K-i tagjának alapozása is szabályos, Ny-i párjához hasonlóan ez is nagyobb a középső pülérnél. A toronyfalhoz 1,40 m szélességben csatlakozik és 87 cm-t nyúlik be. Az erődfal és az egyes pillérek közötti távolság csak annyiban egyezik meg a Ny-i oldallal, hogy az erődfal és a középső pillér közötti távolság (1,97-2,00 m) kisebb, mint a két pülér közötti távolság (2,66 m). A különbséget a felmenő falakkal egyenlíthették ki. így a boltívek szélessége is csak megközelítő pontossággal határozható meg. Ha nem számolunk az alapozás és a felmenő falak különbségei127