A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi kapujának feltárása 1971-ben

tunk. Ez az árok már az egykori erődfalon belül volt. Erre mutatott az is, hogy árkunk egy 25 cm átmérőjű cölöplyukat vágott át. 2. árok A 2. árokban több szerencse kísérte a kutatást. Az É-D irányú árok 50 m-re húzódik a műúttól. Az árok D-i felében 150 cm mélységben megtaláltuk az egykori eró'dfal alapozását. 2,55 m széles, tehát szélesebb mint a D-i fal (2,20 m). A falalapozást még mintegy 70 cm mélyen követhettük. A fal alját 111,27 m (Adria feletti!) magasságban találtuk meg. 3. árok Az erődfal pontos irányának meghatározására az 1. és a 2. árok között kijelöltük a 3. árkot. É^-D irányú, 7 x 1 m. A 20 cm vastag humusz alatt barna, köves építőtörmelékes rész következett. Vastagsága 40-65 cm. Az árok D-i felében a bolygatott réteg alatt sárgás, löszös talaj következett. Sem leletanyag, sem faszén nem utalt kultúrrétegre. ATSZŰZ talaj az 1. és a 2. árokban azonban sötétbarna agyag, ez tehát mesterséges feltöltés. Feltehetően az erőd építésével kapcsolatos földmunkák során emelték meg a felszínt az alapozásárkokból kikerült föld szétterítésével. A 72-74 cm vastag feltöltés alatt 112,08 m magasságban értük el a szűz talajt. Az árok D-i végétől 90-100 cm-re a bolygatott föld tovább mélyült. Itt húzódott az É-i erődfal alapozása, melynek csonkjait ,in situ' találtuk. A kiszedett fal két síkja nem párhuzamos. Az árok Ny-i oldalánál 2,55 m, a K-inél 2,76 m szélességet mértünk. Alja 111,22 m. A fal két síkja azért nem párhuzamos, mert éppen az erődkaput Ny-ról védő kerek torony és az erődfal találkozását vágtuk át árkunkkal. A kiszedett alapozástól É-ra, az épülettörmelékes réteg alatt bolygatatlan járószinteket tártunk fel. Három járószint vált el jól egymástól. A legalsó közvetlenül a 112,02-112,20 m magasságú sötétbarna szűz talaj felett következett. Az É felé fokozatosan vékonyodó kavicsos tapasztás a kiszedett falnál a legvastagabb, 3-4 cm. Ezt a járószintet cölöplyukak törték át. 1 m széles árkunkban 8 cölöplyukat találtunk. Mélységük különböző: 111,48, 111,53, 111,64, 111,50, 111,51, 111,41, 111,60 és 111,88 m. A legnagyobb különbség tehát közel félméteres. Átmérőik sem azonosak, 20-32 cm. Az 1. sz. cölöp nem függőleges volt, hanem B-ftelé dőlt. A 7. sz. ÉNy felé irányult, ez volt az egyetlen cölöp, amelyet kihegyeztek. A cölöpök többsége egyidős, az első periódushoz tartozott, csak az 1. sz. cölöp köthető bizonyosan a 2. periódushoz. A 2. járószint egy vékony töredezett tapasztás, így a járószint hiánya foltokban nem feltétlen jelent cölöplyukat, lehet kopás is. Megnehezítette a szétválasztást, hogy a cölöpök csonkjai még megvoltak, amikor a 2. periódus járószintjét elkészítették. A cölöplyukakat ugyanis már az 1. járószint feletti erősen meszes, kőtörmelékes, kavicsos rétegben meg lehetett figyelni. Ez a réteg a kiszedett falnál a legvastagabb, és a torony közepe (É) felé fokozatosan vékonyodik (35-7 cm). Az árok profiljában lévő cölöplyukak az első periódushoz tartoznak, mert felettük áthúz a 2. járószint sárga tapasztása. Ez a járószint alig 1-2 cm-vastag. Az árok falában jól látszott, hogy nem is olyan folyamatos, több rövidebb szakaszon megszakad. A tapasztás követi az 1. járószinten lévő épülettörmelékes feltöltést, Efelé süllyed (112,38-112,09 m). A cölöpök egy része ehhez a járószinthez tartozott, mert a toronyban ekkor is kellett belső építménynek lennie. A tapasztast a torony közepe felé vastagodva 2-15 cm vastag, erősen faszenes, helyenként átégett paticsos réteg borítja. Ezt az égésréteget 10—20 cm vastagon sötétbarna agyagos tapasztástörmelékkel borították le. Ez nem járószint, bár olyan tömör volt ez a réteg, hogy csak csákánnyal lehetett kibontani. A tapasztástörmelék közvetlenül a bolygatott talaj alatt következett. Felszínét is megbolygathatták a falak kibányászása során, mert a 3. periódus járószintje, egy szürke agyagtapasztás, csak az árok K-i profiljában maradt meg rövidebb szakaszokon. (112,60 m) A toronybelsőnek tehát legalább három periódusa volt. A leletanyag sajnos nem sokat segíthet az egyes periódusok korának pontos meghatározásában. A kiszedett É-i erődfal helyéről, a bolygatott földből a következő kerámiatöredékek kerültek elő. Egy világosszürke, bikonikus edény hastöredéke (ltsz.: 72. 129. 1., II. t. 5.), kora római. Egy szürke és barna, kézzel formált, gyengén kiégetett, díszítetlen oldaltöredék, amely népvándorlás kori (ltsz.: 72.129.2., II. t. 6.) és egy sötétszürke oldaltöredék, amely a soványítóanyagként használt mészszemcsék kiégése következtében porózus szerkezetű. Ezt a IX. századra keltezhetjük (ltsz.: 72.129.3.). A kiszedett faltól É-ra, tehát a torony belsőben a legfelső járószintben, ül. a felett a következő töredékeket találtuk. Szürke, korongolt edény kihajló peremének töredéke (ltsz.: 72.130.1-, II. t. 4.), fekete, behúzott, duzzadt peremű mély tál darabja (ltsz.: 72.130.2., II. t. 3.) késő római jellegűek, akárcsak 3 másik szürke, ill. fekete díszítetlen oldaltöredék. Egy szürke és fekete, kézikorongon készített edény oldaltöredéke a durva soványítóanyag és a gyenge égetés alapján a népvándorlás korára keltezhető, (ltsz.: 72.130.6.) 2 db barnásszürke, kézikorongon készült edénytöredék IX. századi. Anyaguk porózus. Az egyik egy has alatti rész fenékkel (ltsz. : 72.130.8., II. t. 2.). A 3. járószint alatti sötétbarna agyagtapasztás-törmelékben talált világosszürke, vastag falú, mészkővel is soványított oldaltöredék kora római (ltsz.: 72.131.1.), a másik két fekete, jól égetett díszítetlen töredék pedig késő római jellegű (ltsz.: 72.131.2-3.). Ezenkívül egy 2,9-3,1 cm széles, 7,7 cm hoszszú vaslemez került elő, benne egy szeg (ltsz.: 72.129.4.). Az 1. sz. cölöplyukat a 2 járószint pusztulása után erősen összeégett salakos törmelékkel töltöttek be. Szabad szemmel is jól megfigyelhető, hogy ez vasat, bronzot, hamut, faszenet és mészszemcséket tartalmaz, felületén falenyomatok figyelhetők meg (ltsz.: 72.132.1.). Az alsó járószinten egy világosszürke, jól égetett, díszítetlen has alatti töredék mellett két fekete, erősen soványított kerámiadarabot találtunk. Az egyik egy behúzott, duzzadt peremű bikonikus tál töredéke, késő római jellegű (ltsz.: 72.133.1., II. t. 1.). 4. árok A 2. és 3. árokban feltárt falmaradványok segítségével kitűzhettük a pontos falirányt. Az erődfal belső síkjával párhuzamosan, attól 2 m távolságra, a 3. ároktól D-re kijelöltük a K-Ny irányú 4. árkot (h: 13 m), hogy az erődkapu belső tornyának helyéről megbizonyosodjunk, összesítő térképünk alapján valószínűsíthettük, hogy a kapu a 3. ároktól K-re helyezkedik el. Ezért a 4. árok középső szakaszát fel sem tárult. A Ny-i részen lementünk a szűz talajig, hogy az erődfalon belüli rétegekről képet kaphassunk. A Ny-i szakaszban azonban nem találtunk járószinteket, a különböző rétegek az 1. árokban tapasztaltakhoz hasonlóan összemosódtak. Az árok 4,3 m hosszan feltárt K-i szakaszában értékes adatokat nyertünk. 1,92 m hosszúságban elértük a belső erődkapu Ny-i falát, mely К felé még folytatódott (2. kép). A fal viszonylag jó állapotban maradt meg. A legfelső kő kb. 1,06 m mélységben (112,61 m) jelentkezett. A fal külső síkja itt csak 1,60 m-re van az árok végétől. Ez a felmenő fal külső síkja. Ez a sík 112,29 m magasságig követhető, ahol lépcsősen 14 cm-t szélesedik a fal. Ez a szélesség 111,95 m A. f. magasságig tart, ahol ugyancsak lépcsősen újabb 18 cm-t szélesedik. Ez a falsík mélyül 111,14 m magasságig, az alapozás aljáig. A kettős lépcső bizonyítja, hogy a fal alapozása, legalábbis a belső kaputoronynál kb. 32 cm-rel szélesebb volt, mint a felmenő falak. A falhoz kívülről csatlakozó járószintek azonban azt mutatták, hogy a Jépcsők' nem szabályos lábazat részei voltak, mert még a legalsó járószint is magasabban volt, mint 124