A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

kesellőhegyfliez hasonló díszítéssel, köztük az egyik madáralakot ábrázol (VATTAI 1956, 68-69, X. t. 2, 7). Az Alföldről is több, XIV. századi, hasonló gyűrűt ismerünk, amelyek hasonlítanak a mi példányunkhoz, bár kormeghatározásuk nincs közelebbről alátámasztva (SZABÓ 1938, 52-54, 282, 293, 294. kép). Ugyancsak az Alföldről, Kelébiáról említek még egy XIV. századi kincsleletet, amelyben egy gyűrű és egy fülbevaló díszítése emlékeztet erősen stílusában a kesellőhegyire (TÓTH 1972, 2, 10. kép). A felsorolt analógiák alapján a gyűrűnk származhat a XIII. századból, de legnagyobb valószínűséggel inkább a XIV. századba keltezhetjük. A Kesellőhegy III. kis vára, a leletek alapján a XIII. században épülhetett. Utolsó periódusára a gyűrű utal, amely eszerint átnyúlt a XIV. századba. Ennél későbbi leletek nem ismeretesek a vár területéről. A vár rendeltetése A várnak csak a belső, kisebb részét lakták, ennek épületére azonban semmi nyom sem maradt fenn. De nem is maradhatott, mert 20—30 cm után mindenhol a sima szikla következett. Középen egy kis mélyedés pincére vall. Az árok belső oldalán habarcsos várfal emelkedett, a belső területen azonban még apró törmelék alakjában sem maradt nyoma habarcsos falnak. A belső épület csakis fából épülhetett és mivel a külső vár kb. 2 méterrel magasabban fekszik, a vár előtere pedig további emelkedést jelent, a terep áttekintése és a védelem érdekében csakis toronyra gondolhatunk, amely középen, a pincemélyedés felett állt. A vár rendeltetésére megoldást keresve, el kell vetnünk mint lehetőséget, hogy valamely birtok központja volt. A várak általában ezt a szerepet is betöltötték, de jelen esetben a feltűnően kis méret még egy kisebb birtokhoz is kevés lett volna. De ez nem valószínű már csak azért sem, mert a messze környék az egész középkor folyamán a cseszneki várbirtokhoz tartozott (ÉRI 1969, 8. kép), .annak központja pedig a közismert cseszneki vár volt, a mi kis várunktól légtávolságban alig 4 km-re, a Zöröghegy túlsó arjában. A Kesellőhegy kis vára bizonyára szoros összefüggésben állt a szomszédos nagy várral. Csesznek várának első említése 1300-ból ismeretes, de már a XIII. század 2. felében felépült, amikor a korábbi bakonyi erdőispánság nagy összefüggő terüBARTALOS, GY. (1910): Magyarország önállásának és függetlenségének kivívása 1074 és 1075-ben a Csörszárkok, mint haditényezőknek a felhasználása által. Eger. BANDI, G. (1967): A Dél-dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete. Dunántúli Dolgozatok 4. BÓNA, I. (1975): Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstliche Beziehungen. ArchHung S. N. 49. letű birtoka átkerült magánkézbe. Ennek birtokközpontját képezte a vár, egyúttal a Veszprém-Győr közötti útvonalat is kézben tartotta. 1326-tól királyi birtok, majd 1392-től ismét magánkézben találjuk. Pámer Nóra ásatása alapján tudjuk, hogy az első vár a XIII—XIV. század fordulója körül megszűnik, és a XIV. század elején az új vár felépítésénél a korábbi falaknak még az alapjait sem használják fel (MRT 4. 74-75, PÁMER 1975,FÜGEDI 1977, 117). A fentiek szerint a cseszneki vár első korszaka a ХП1. század 2. felében lezajlott, a XIV. század elején pedig új birtokost kapott (a királyé lett) és gyökeresen átépítették, jelentősen bővítették. A Kesellőhegy III. kis vára a cseszneki vár első korszakával párhuzamosan működött, a XIV. század eleji változások után azonban úgy látszik.végleg felhagytak vele, pusztulásnak indult. Ezt vártipológiai alapon is alátámaszthatjuk, mert a cseszneki vár első periódusát jelentő, a korai feudális várakra jellemző egyszerű, körülkerekített tornyának egyszerűbb változatát jelentette a Kesellőhegy III. kis vára, majd a nagy szomszédvár XIV. század eleji, más rendszerű átépítésével már nem tudott lépést tartani, ahhoz képest elavulttá vált. Ennek a kis várnak a rendeltetése csak egy lehetett: útellenőrzés. A középkorban és ma is, Veszprém és Győr között az országút a Dudar-patak bal partja felett, Csesznek és Szentkirály falvakon át vezet, ennek ellenőrzését a Cseszneki vár, pontosan az út fölé magasodva, jól ellátta. A vártól Ny-ra a Bakony hegyvonulatai a Gerence-patak völgyéig 15 km hoszszúságban lezárták a közlekedés lehetőségeit. Egyetlen ,út' maradt nyitva, a Cuha-patak völgye, és éppen ennek ellenőrzését láthatta el a mi kis várunk. A rendkívül keskeny, szakadékos hegyoldalakkal kísért völgy nem nagyon volt alkalmas közlekedésre, a Cuha-patak időnként megáradó vize is nehezítette ezt. Kérdés, volt-e egyáltalán kiépítve erre kocsiút? Jelentős forgalomra itt nem lehetett számítani, ennek megfelelően a Kesellőhegy III. kis vára sem volt komoly védelemre berendezkedve, az őrség létszáma is csekély lehetett. Mindenesetre a völgybe benyúló, uralkodó helyzete révén lezárta ezt az esetleg arra tartók elől és így biztosította az útellenőrzés lehetőségét a Cseszneki vár számára. A XIV. század elején a Cseszneki várnál bekövetkezett nagy változások úgy látszik szükségtelenné tették a kis vár további fenntartását, illetve feladatának betöltésére más megoldást találtak. BUKOWSKI, Z. (1974): Besiedlungskarakter der Lausitzer Kultur in der Hallstattzeit am Beispiel Schlesiens und Grosspolens. In: Symposium zu Problemen der jüngeren Hallstattzeit in Mitteleuropa. Bratislava. 15—40. CHOCHOROWSKI, J. (1976): Burgen der Lausitzer Kultur in Oberschlesien. In: Studien zu südpolnischen Wehranlagen. Prace Archeologiczne 23, 63-78. COBLENZ, W. (1958): Burgen an der „Rauhen Furt" zwischen Meissen und Riesa. Ausgrabungen und Funde 3, 228-229. IRODALOM 118