A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében
A Cuha-patak völgyének lakótelepei a HA 2 — HB periódushoz tartoznak, így a hozzájuk tartozó temetők, amelyeket ma még nem ismerünk, bizonyára lapos, égetéses sírokból állanak. Mivel azonban a közelben HA-kori sírhalmok is ismeretesek, nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a Zöröghegy és Kesellohegy közvetlen környékén található sírhalmokat a hegytetőkön lévő telepek korai periódusának lakói emelték. Erre azonban a sírhalmok feltárása adja meg majd a feleletet. A Kesellohegy II. és Zöröghegy I—II. földvárai megszűnésének okát nem ismerjük, csak annyi bizonyos, hogy fennállásuk az urnamezős kultúra végével megszűnik, a HC periódust már nem érik meg. Nemcsak ezek a földvárak, de az egész Bakony vidéke elnéptelenedik a kora vaskorban (TORMA 1969. 80). Ugyanakkor az ország más területein virágzó életet találunk a kora vaskorban is. A késő bronzkor sok erődített lakótelepén tovább folyik az élet (néhol esetleg megszakítással), így Velem, Sághegy, Somlóhegy, Pécs—Jakabhegy, Budapest—Gellérthegy földvárában (PATEK 1976, 1. kép). Ha a most felsorolt lelőhelyeket áttekintjük, úgy tűnik, hogy ezek valamivel kevésbé rejtett fekvésűek, mint pl. a Cuha-patak völgyének földvárai. Lehetséges, hogy a kora vaskorban valóban egyre inkább szerepet kap a kereskedelem és elsősorban az ezek közelében lévők lesznek jelentősek, szemben sok késő bronzkori, rejtett fekvésűvel, amelyek ekkor kihalnak. Arra a kérdésre, hogy a késő bronzkor sok földvára, köztük a Kesellohegy és Zöröghegy fennsíkján található három földvár is, háború következtében, vagy a gazdasági és társadalmi fejlődés kívánta békés elköltözködés révén vált-e lakatlanná, ma még nem felelhetünk. Utóbbi kérdéssel kapcsolatban nem érdektelen utalni arra a Közép-Európára vonatkozó megállapításra, hogy a kora vaskori várak általában kisebbek, mint a késő bronzkoriak (HERRMANN 1969, 89). Ez különösen a kora vaskor végére érvényes, pl. a morvaországi Horákov-kultúra területén (PODBORSKY 1974), vagy DNy-Néme tor szagban (SCHINDLER 1974). Lengyelországban a lausitzi kultúra vége felé a Kesellohegy III. A Kesellohegy ÉK-i oldalából a Cuha-patak völgye fölé meredek, részben függőleges oldalú sziklafok ugrik ki. Egész területe a nagy késó' bronzkori sáncon kívül esik. A kezdetben széles, vízszintes hegynyúlvány enyhe lejtőben folytatódik, eró'sen összekeskenyedik és a legvége sziklás oldalban szakad le. A D-feló'li mellékvölgyben a Csörgő-patak zuhog alá meredek, sziklás medrében. A Kesellohegy fennsíkja felől három mesterséges árok védi a vár területét (12. kép Kesellohegy III., 50. kép). A két külső szorosan egymás mellett húzódik, közülük a külső egészen kis méretű, a befelé eső azonban 12 m átmérőjű. E két árok védte az elővárat, amelynek hossza 23 m, szélessége nem határozható meg pontosan, kb. 14 m, területe 0,031 ha körüviszonylag már amúgy is kisebb várakat még kisebbek váltják fel (HERRMANN 1969, 81, RAJEWSKI 1974, 430), Sziléziában pedig a HD-ben már a várakat is elhagyják és kisebb, nyílt telepekbe költözködnek (WOZNIAK 1971). Magyarország területén ebben a kérdésben ma még nehéz állást foglalni, a kutatás hiányossága miatt. A két legnagyobb kora vaskori földvár, Sopron—Várhely és Pécs—Jakabhegy, bár ugyancsak hatalmas méretűek, mégis messze elmaradnak a legnagyobb késő bronzkoriak mögött. Ugyanakkor viszont a késő bronzkorban sok a kisebb területű is (2,5—10 ha), amilyeneket pedig eddig a kora vaskorból nem ismerünk. A földvárak alapterületét elsősorban az adott társadalom igénye szabja meg, mert a neki megfelelő hegyet választotta magának. De erősen befolyásolta ezt a földrajzi adottság is. Amelyik hegytetőn földvárat emeltek, azt a védelem érdekében teljesen a peremig kiterjesztették. így tapasztaljuk ezt a legnagyobb méretűeknél is. A Zöröghegy, Kesellohegy, Kislázihegy, Kerekbikk esetében adott volt az óriási terület. De már a Somhegyen, a Bakonyszűcs—Várhegyen, Kispápaváron, a Tihany -Óváron stb., nagyobb földvárat nem is lehetett volna kialakítani. Talán ezért látjuk azt, hogy egy-egy óriási földvár körül messze nem találunk másik azonos korú földvárat, a kisebbek viszont többnyire csoportosan és néha egészen közel vannak egymáshoz. A Bakony hegységben a Somhegy, Várhegy, Kispápavár viszonylag közel vannak egymáshoz. A Börzsönyben HontJelenchegy óriási földvára egyedül áll messze környéken, de a többi hat kisebb vár már szorosan egymás mellett van. A Bükk hegységben is a Töröksánc, Verebec-tető és Nagysánc nagyméretű földvára messze környéken egyedüliek. A magyarországi késő bronzkori és kora vaskori földvárakkal kapcsolatban több kérdést áttekintettünk, de megnyugtató feleletet kevés esetben sikerült kapni. Az őskornak ezeket a monumentális emlékeit csak módszeres felkutatásuk, térképezésük és minél nagyobb felületen történő ásatásuk révén ismerhetnénk meg közelebbről. li. A harmadik árok már magát a belső várat védi, külső oldalát a sziklába vájták bele, szélessége 4-4,5 m. A belső vár széle legtöbb helyen éles perem nélkül hajlik le, ezért ez sem mérhető pontosan, hossza kb. 19-20, szélessége 12—13 m, területe kb. 0,022 ha. Az alatta kanyargó Cuha-patak fölötti relatív magassága kb. 40 m. Az ásatás eredményei Két kutatóárokkal vágtuk át a belső árkot (51. kép). Külső oldalát a természetes sziklába vágott függőleges oldal képezte, belső oldalán pedig habarcsos falmaradványt tártunk fel. A fal megmaradt magassáKÖZEPKOR 112
