A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

47. Zöröghegy II. Késő bronzkori edénytöredékek profiljai (1. a 29-36, 38. képet). Abb. 47. Zörög-Berg II. Profilé von Geschirrscherben aus der Spätbronzezeit (siehe Abb. 29-36, 38). Mint minden őskori lakótelepen, itt is szép számmal kerültek elő olyanok, amelyeket önmagukban aligha lehetne közelebbi korszakba sorolni: egy nagyobb urna peremtöredéke (35. kép 1, 47. kép 35/1), egy ép kis bögre (28. kép 1) és két hasonlónak a töredéke (34. kép 10, 11, 47. kép 34/10, 11), érdes felületű, söprűs díszítésű töredékek (30. kép 13, 33. kép 2, 35. kép 4-8, 38. kép 12-14, 47. kép 37/13), ujjbenyomásokkal díszítettek (28. kép 3, 31. kép 2, 5, 33. kép 11, 34. kép 1-9, 12, 35. kép 2, 47. kép 30/5), különböző bütykök (31. kép 9, 32. kép 1-10, 33. kép 1, 7-10, 12, 35. kép 3) és fülek (28. kép 9, 30. kép 1-7, 31. kép 1, 33. kép 3, 6,47. kép 30/4, 31/1), de az előbb felsoroltakkal együtt jól keltezhetők az urnamezős kultúrába. Ugyanezen alapon sorolhatunk ebbe a korszakba egy agyagkorongot (37. kép 1), több lapos, többnyire szögletes keresztmetszetű anyagkarikát (37. kép 2-15, 38. kép 1-11), két öntőminta töredéket homokkőből (30. kép 10, 39. kép 4), valamint egy áglenyomatos égett tapasztástöredéket (39. 48. Zöröghegy I. és Kesellőhegy II. Késő bronzkori edénytöredékek profiljai (1. a 40-43. képet). Abb. 48. Zörög-Berg I. und Kesellő-Berg II. Profile von Geschirrscherben aus der Spätbronzezeit (siehe Abb. 40-43). kép 5). Két ismeretlen, de feltehetően azonos rendeltetésű, lapos csonttárgy is előkerült, egyik végükön kis lyuk, másik végük közelében erősen kopott bevágás, hegyük tompán végződik. A képen nem látható oldaluk egészen laposra lecsiszolva, erős kopás nyomait mutatja, látható oldaluk pedig domború (39. kép 1= hossza 14,5, szélessége 3,1 cm, 39. kép 2 = hossza 17, szélessége 2,5 cm, utóbbi szarvasagancsból készült). Ritka leletünk egy peremes őrlőkő (45— 46. kép, hossza 44, szélessége 22, a nagyobbik perem belső magassága 3,5 cm). Az őrlőkövek a kelták megjelenéséig nem mutatnak fejlődést, még a koravaskorra is a sima, többnyire kissé homorú kő a jellemző. Az itt előkerült peremes őrlőkőhöz hasonló ebből a korból előttem ismeretlen. Bármilyen összefüggés feltételezése nélkül említem, hogy más alakú, de peremes, még őskori jellegű őrlőkő a korai Laténe-kori Hunsruck-Eifel kultúrában található (STOKÁR 1951. 87, 11. kép). Még egy szarvasagancsdarabot említek, egyenes vágás nyomaival (39. kép 3), két őrlőkőtöredéket, 103