Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

GALAMBOS ISTVÁN: Emlékezés Szemere Lászlóra (1884—1974)

egyes fajok leírásánál, értékelésénél nemcsak a külföldi irodalmat, de saját megfigyeléseit is bedolgozta. Itt közölte elsőként a szakirodalomban a parlagi tölcsérgomba (Clitocybe corda Schulz.) okozta mérgezésekről szóló megfigyelését. Nemcsak az írásos ismeretteijesztésben végzett úttörőmunkát, de az általa indított gombaismertető tanfolyamok is jól szolgálták a gombamérgezések elleni harcot. Gombákkal foglalkozó ismeretterjesztő cikkei elsősorban „A Természet" és az „Ifjúság és Élet" hasábjain, ornitológiai cikkei a „Növényvédelem"-ben jelentek meg. Magyarország nagygombáiról írt határozókönyvének kézirata már 1936-ban elkészült, s ezt a későbbiekben is bővítette új adatokkal. Sajnos e műve soha nem került kiadásra. Ezzel párhuzamosan csaknem 800 faj színes akvarelljét készítette el. Ez az anyag a Természettudományi Múzeum Növénytárában található. Sokoldalú érdeklődése az irodalom irányában is megnyilvánult. 1925-ben me se sorozata jelent meg a Gyermek Hírlapban, élete utolsó éveiben pedig egy anekdótagyűjteményt állított össze. Budapest környékén rendszeres gyűjtéseket és megfigyeléseket végzett, így Moesz Gusztáv: Budapest és környékének gombái (Botanikai Közlemények 1942. 39. 281—600. p.) című monográfiájának legnagyobb adatszolgáltatója volt 420 adattal. A háború előtt gyűjtött anyagát a Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályának ajándékozta. Ez az anyag Budapest ostromakor elpusztult. Pamukon kezdett foglalkozni a földalatti gombák heterogén csoportjával. E hosszas kereséssel, sok fáradsággal gyűjthető gombák világa vonzotta a már nem fiatal Szemere László képzeletét. Kitartó szorgalommal gyűjtötte anyagát elsősorban Pamuk és Somogy fájsz körzetében. Érdeklődésére és munkabírására jellemző, hogy 1960-ban, 76 éves korában, Somogyfajszról Hárskútra költözött, hogy a földalatti gombák gazdag lelőhelyét, a Bakonyt kutathassa. Hárskúti kis házát a Természettudományi Múzeum Növénytárának eladott gombaakvarellek árából vásárolta. A Kárpát-medence földalatti gombáival foglalkozó munkája 1965-ben jelent meg, népszerű magyar nyelvű változata 1970-ben látott napvilágot. Földalattigomba-gyűjteménye a Természettudományi Múzeum Növénytárában található. Munkássága elismeréséül elsők között kapta meg az Országos Erdészeti Egyesület által alapított Clusius-emlékérmet. Elsők között kapcsolódott be a veszprémi Bakonyi Múzeum által szervezett, a Bakony jobb természettudományi megismerését célzó kutatóprogramba. A hegység területén 1957 óta gyűjtött, rendszeresen azonban csak hárskúti letelepülése után. A Bakonykutatás keretében vállalt és kutatott témái a hegység nagygomba- és földalattigomba-flórája. Ennek keretében feldolgozta a vonatkozó irodalmat és herbáriumokat. A pótlásokkal együtt 446 nagygombafajt sorolt fel a Bakony területéről. Utolsó éveiben is rendszeresen kutatott Hárskút közelében, bár a bejárt terület sugara egyre csökkent. 1974-ben lemondott a Bakony-kutatás keretében kapott tiszteletdíjról azzal a megjegyzéssel: „jó lesz az egy buzgó fiatalnak," de jelezte, hogy kutatásait 88 éves kora ellenére erejéhez mérten továbbra is folytatja. E munkát szakította félbe rövid betegség után, 1974. december 8-án bekövetkezett halála. Szemere László szakirodalmi munkássága 1. Megfigyelések a kékvércséről. = Aquila 1908. 15. 312313. p. - Beobachtungen über den Rotfussfalken. = Ibid. 312-313. p. 2. Az őszi vonulási adatokhoz. = Zoológiai Lapok 1908. 10. 16-17. p. 3. Az uráli bagolyról. Syrnium uralense Pali. = Ibid. 30. p. 4. A tudományos nevek használata irodalmunkban. = Ibid. 76-77. p. 5. Ismeretlen Syrrhaptes paradoxus (Pall.) adatok. = Aquila 1909. 16. 308. p. 6. A füij és fogoly viszonylagos elterjedése Magyarországon. = Aquila 1910. 17. 150-167. p. 7. Pár szó ragadozó madarainkról. = Uránia 1910. 11. 42-43. p. 8. Gatyás ölyv és vadkacsa. = Zoológiai Lapok 1910. 12. 127-129., 141-142. p. 9. Strix flammea L. késői költése. = Aquila 1911. 18. 391. p. - Späte Brut von Strix flammea L. = Ibid. 391. p. 10. A fürj és fogoly viszonylagos elterjedése Magyarországoa - Erdészeti Lapok 1911. 50. 504-509. p. 11. A fürj és fogoly viszonylagos elterjedése Magyarországon. = Zoológiai Lapok 1911. 13. 45-46., 57-58. p. 12. A rövidujjú pacsirta. = Ibid. 153. p. 13. Madárvédelmünk jelenlegi állapota. = Ibid. 272-273. p. 14. A parlagi sas és kígyászölyv fészkénél. = Aquila 1912.19. 441-451. p. - Am Horste von Aquila melanaätus Gm. und Circaätus gallicus Gm. = Ibid. 441—451. p. 15. A mogyorószajkóról. = Zoológiai Lapok 1912. 14. 79-80. p. 16. A dögkeselyű és bajszos sármány előfordulása Herkulesfürdő vidékén. = Aquila 1913. 20. 503-509. p. - Vorkommen des Aasgeiers und der Zippamer in der Umgebung von Herkulesfürdő. = Ibid. 503-509. p. 17. Cygnus olor lövetett ... = Aquila 1914. 21. 276. p. Cygnus olor wurde . . . erlegt. = Ibid. 276. p. 18. Pastor roseus. = Ibid. 276. p. - Pastor roseus wurde . . . beobachtet. = Ibid. 276. p. 19. A lappantyúról (Caprimulgus europaeus L.). = Aquila 1916. 23. 315-316. p. - Vom Ziegenmelker (Caprimulgus europaeus L.). = Ibid. 509-510. p. 20. A kócsagok hajdani fészkelése és tenyésztése a Bodrogközben. = Aquila 1919. 26. 105-106. p. - Einstiges Nisten und Züchten des Silberreihers im Bodrogköz. = Ibid. 128. p. 21. A kis békászó sasról. (Aquila pomarina Brehm). = Aquila 1920. 27. 55-59. p. - Über den Schreiadler. (Aquüa pomarina Brehm). = Ibid. 59-60. p. 8