Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. ÚJHELYI SÁNDOR: Adatok néhány rovarrend bakonyi elterjedéséhez
Adatok néhány rovarrend bakonyi elterjedéséhez DR. ÚJHELYI SÁNDOR A következő rovarrendek bakonyi elteije désévei foglalkoztam: Ephemeroptera, Plecoptera, Neuroptera, (beleértve a Megaloptera- és Raphidioptera-rendeket is) és Trichoptera. A felsorolt rendek bakonyi elterjedéséről az irodalomban csak igen kevés adat található. A Magyar Birodalom Állatvilága c. műben Mocsáry Sándor bakonyi előfordulást alig említ. A „Magyarország állatvilága" sorozat a felsorolt rendekkel foglalkozó füzetei is csak ritkán tartalmaznak lelőhely adatokat. így a dolgozatomban szereplő fajok legnagyobb része új a Bakony faunájára. Ezt a körülményt nem jelöltem, hanem csak azt, ha egy előkerült faj az ország faunájára új. Az előfordulásra vonatkozó adatok elsősorban a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum anyagából származnak, amelynek túlnyomó részét Papp Jenó' és Tóth Sándor gyűjtötte. Igen sok adatot kaptam Rézbányai Lászlótól, aki éveken át működtetett fénycsapdákat a Bakony területén és az érdeklődési körömbe tartozó anyagot, főleg N europtérákat és Trichopterákat, rendelkezésemre bocsátotta. Fogadja ezúton is ezért hálás köszönetemet. Magam is több alkalommal gyűjtöttem a Bakony területén, anyagom azonban a Bakonyi Természettudományi Múzeum és Rézbányai anyagához képest kevés. Az eddig gyűjtött anyag még nem elegendő ahhoz, hogy adataiból általános következtetéseket vonhassunk le, néhány szembetűnő jelenséget mégis érdemes kiemelni. Feltűnő a területen az Ephemer opt érák és főleg a Plecopterák kis száma. Ezt nem lehet az elégtelen gyűjtési tevékenységgel magyarázni, mert nemcsak a fajok száma kevés, hanem az egyedszám is. Olyan fajokból, amilyen a Nemoura flexuosa Aub. és a Nemoura sciurus Aub., amelyek többi középhegységeinkben ugyanabban az időben nagy tömegben rajzanak, itt egész napi gyűjtéssel is csak 1—2 példány került elő. Más fajok, amelyek többi hegyeinkben tömegesen jelennek meg, mint a kérészek közül a Baetis-fajok, az álkérészek közül a Nemoura cambrica Steph. és Leuctra hippopus Kemp, eddig a Bakonyból nem került elő. Véleményem szerint a két rend faj és egyedeinek kis számát fokozatos kipusztulásuk magyarázza, amelyet a vizek elapadása és szennyezettsége okoz. A hegység peremén létesült ipartelepek és új városok, mint Pétfürdő, Várpalota, Ajka, vízellátásának biztosítása a karsztvíz szintjét erősen csökkentette, ezért a vízhozam általában csökkent, szárazabb időben a források elapadnak, a patakok kiszáradnak. Például a Cuha-patakban május elején csak a porva-cseszneki vasútállomásig folyt egy kevés víz, azon túl a meder száraz volt. Tapolcafőn a Tapolca forrása teljesen megszűnt. Ez a vízszegénység magyarázza meg az aránylag tiszta vizű patakok, mint a bakonybéli Gella-patak és Tiszta-víz-forrás faunaszegénységét. A patakban élő rovarok kisszámú előfordulásának másik oka a megmaradt patakok vizének erős szennyezettsége. Bakonybélben egy népes üdülő szennyvize folyik a Gerencébe, amelynek hatása a beömlés után egy-két kilométeren át erősen érezhető. Ha a patakok jó részében nem is kiabál ennyire a szennyezettség, a mezőgazdaságilag művelt területekről lefolyó víz szennyezi annyira a patakot, hogy az érzékeny szervezetek kipusztulnak. A fauna szegénysége ellenére is mutat néhány jellegzetességet. Ilyen az Ephemeropterák között a máshol ritka Siphlonurus armatus Etn. előfordulása. A Plecopterák közül csak a víz oxigéntartalmával szemben legkevésbé érzékeny Nemoura cinerea Retz. jelentkezik nagy egyedszámban, viszont meglepő az Isoptena serricornos Pict. előkerülése a hajmáspusztai halastavakból. Ezt a ritka fajt az európai vizekből már kipusztultnak vélték, olyan régen nem gyűjtötték. Általában nagy folyókban fejlődik. Hazánkból is az első példány a Duna partjáról Nagytétényben került elő, mivel azonban ez az adat még nem volt közölve, a hajmáspusztai adat hazánk faunájára új fajt jelent. Neuropterák szép számmal vannak a gyűjtött anyagban s ez főleg Rézbányai László fénycsapdáinak köszönhető. A nálunk nem nagyon gyűjtött Coniopterygidae családból három faj került elő, mely az ország faunájára új. Ugyancsak elég sok Trichoptera gyűlt a fénycsapdákba, ezek közül két fajt nem fogtak eddig nálunk. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy gyűjtéseink során a bakonyi fauna gazdagításán túl a magyar faunára hét új fajt sikerült kimutatni A gyűjtők nevét, ha csak néhány alkalommal szerepelnek, kiírtam, a többieket a következő rövidítésekkel jelöltem: dr. Papp Jenő = P, dr. Rézbányai László = R, dr. Tóth Sándor =T, dr. Újhelyi Sándor = U, az Országos fénycsapda Hálózat fénycsapdái = Fcs. 85
