Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

AMBRUS BÉLA: A Bakony zoocecidiumai

0,53% - Nematoda 1,43'/. - Lepidoptera 3,05 X - Cdeoptera 5,72% - Homoptera 23,44% - Hymenoptera 24, 50% - Acarina , 33% - Diptera 3. ábra: A gubacsokozók mennyiségi eloszlása Abb. 3: Die quantitative Verteilung der Gallenhervorrufer erősen elütő Pannonhalmi-dombvidék (6) jól egészíti ki a gyűjtőterületeket. Főként az apátsági park változatosabb növénytakarója nyújt olyan elemeket, amelyek a Bakonyban otthonosak. Entomológiai szempontból különleges helyet foglalnak el faunaterületünkön az arborétumok, botanikuskertek és parkok. Egyrészt a mesterséges telepítésű, összezsúfolt növényzetből kialakult sajátos mikroklimatikus környezet miatt, másrészt a növényfajok változatossága, újabb növényrokonsága bővebb választékot nyújt a gubacsképző rovaroknak. Bár a Bakony nem bővelkedik ilyen foltokban, de jó kutatási anyagot nyújtott a szigligeti- és a zirci arborétum, továbbá a bakonybéli apátsági park. A vegetációs időszak minden periódusában végzett gyűjtés eredményeképpen 392 gazdanövényen 559 zoocecidiumot sikerült felismerni, amdyeket a fenti grafikon (3. ábra) részletez az okozó feltüntetésével: A gubacsokozó rovarcsoportok ökológiai elemzése rávilágít az életüket befolyásoló tényezőkre és azok összefüggéseire. Mivel az eg; es gubacsképző fajok ökológiájának vonásai nem közösek, az elütő jegyek nemcsak nagy vonásokban, de finom részletekben is eltérők, foglalkoznunk kell az egyes cecidogén rovarrendekre vonatkozó ökológiai megfigyelések eredményeinek összegezésével. Hymenoptera gubacsokozók A Hymenoptera gubacsok Tenthredinidae (A) Cynipidae (B) és Chalcidoidea (C) családok jól körülhatárolódó ökológiai csoportot alkotnak. 1. A) A levéldarazsak (Tenthredinidae) okozta duzzanatok tipikus kamragubacsók, amelyek húsosak, többnyire vastag falúak. Füzek levelein alakulnak. Legtöbb gubacsot a Pontania darázs okoz. Lárvái ürüléket bocsátanak ki, amelyek felhalmozódnak a gubacsban s időközönként nyílást rágva kitolják. Kifejlődve ugyanezen a nyíláson ereszkednek le a talajba, s ott bábozódnak. Gubacsai gömb alakúak. Gyakran a levél felületéhez ízesülnek, de többnyire a levél mezofiliumából táplálkoznak. A gubacsszövct egyszerű parenchima sejtekből áll. A Bakonyban gyakoriak. B) A legszélsőségesebb ökológiai tulajdonsággal rendelkeznek a Cynipidae család gubacsokozói. A környezeti tényezők fejlődésüket alig befolyásolják. Kevéssé függnek a növény, Uletve a környezet vízháztartásának ingadozásaitól. Vastag, legtöbbször kettős falú kamrában fejlődnek lárváik. Ezek magánosak. Többnyire a gubacsban alakulnak át imágóvá s erős szájszervcikkel csatornát rágnak a kemény falú gubacsban. Egy vagy több évi pauza után a kedvező időjárási feltételek hatására a csatornán elhagyják a gubacsot. Gubacsainak legfeltűnőbb szerkezeti sajátossága a differenciált sejtekből álló koncentrikus övezetek sorozatának egymásra fekvése a lárvaüreg körül. Ezen belül alakul ki a belső gubacs. Mintegy 100 faj él a tölgyeken, egy a juharon és néhány cserjén, dudvás növényen. Bonyolult szaporodásuk okozza az egy-egy gubacsdarázs fajnak két egymástól eltérő alakú gubacsát,' amely más-más időben és más növényi szerven fejlődik. A tölgyön fejlődőek többsége ún. heterogoniás fejlődésű. Kétivarú (9 +d) egyedeinek és egyivarú (99) imágóinak egy vegetációs periódus alatti egymás utáni váltakozása okozza az eltérő gubacsok és imágók alakját (4. ábra). A család kisebb csoportját alkotják a nem heterogoniás gubacsokozók, amelyek nem tölgyeken fejlődnek és generáció váltásuk egyszerű. Gubacsaik egyformák. Kevesebb hím fejlődik és parthenogenetikusan szaporodnak (5. ábra). C) Chalcidoidea gubacsokozók tartoznak a harmadik csoportba. Dudvás növények szárának rügyein, tenyészőcsúcsain okoznak gubacsot. Kivételesen az egyszikűek hajtásainak belsejében fejlődnek. Ezáltal a szár orsó alakúra kiszélesedik. 2. Bár az egész Bakony területén fellelhetők a darázsgubacsok, mégis faj- és egyedszámban leggazdagabb a szárazabb, szélsőséges éghajlatú Balaton-felvidék és a Déli-Bakony. A Neuroterus numismalis (gombgubacs) és az Andricus Seckendorfs diónyi, buzogány alakú gubacs gyakori. Az utóbbi szeptember végi hullása után a tölgyfák aljzata a jégverésre emlékeztet. A lehullott gubacsok tépett levelek- és gallytörmelékek között vastag szőnyeget alkotnak. A szigligeti arborétum tölgyein tapasztalt megfigyelések adtak választ egy addig megmagyarázhatatlan gubacs-előfordulási jelenségre. Mi a magyarázata annak, hogy a kocsányos tölgyön zsúfoltan képződő Andricus seckendorffi, vagy A. hungaricus gubacsnak a mellette növő azonos fajú tölgyön egyetlen példánya sem található, holott lombkoronájuk érintkezik? Hároméves megfigyelés eredményeképpen (Papp József) vált ismeretessé, hogy a gubacs-,,termő" fa rügyfakadási ideje eltérő az egymás mellett növekvő többi tölgyétől. Ha tehát a gubacsdarázs tavaszi kikelése egybeesik valamelyik fa rügyfakadásával, akkor annak rügyeire rakja tojásait, míg a korábban vagy későbben rügyező fák darazsak híján mentcsek maradnak a gubacsoktól. A darázs második generációja viszont kedvező feltételek mellett bőségesen gondoskodhat az utódok sikeres pótlásáról, mert vagy későn rügyező tölgyeket, vagy bőséges barka-, illetve levélképződményt találnak. Amennyiben a tavaszi kirepüléskor egyáltalán nem sikerült a tojásrakás az említett okok miatt, a faj utódlása biztosított marad az ún. elfekvő egyedek szerepében. Ugyanis egyes gubacsokozó darazsak bizonyos %-a 1—3 évig lárvaállapotban a gubacsban marad és így az évekkel később megjelenő egyedeknek csak sikerül kedvező feltételeket találniok a tojások lerakására. Az egyedek késői kifejlődésével nem szakad meg a generációk lánca, legfeljebb a populáció fajszáma csökken átmenetileg. 3. A gubacs fejlődését, nagyságát számtalan tényező befolyásolhatja. Ha a gazdanövény fejlődése biztosított, akkor a gubacs rendszerint normális kifejlődésű. Ennek ellenére találkozunk torz példányokkal is. Ha különböző fajhoz tartozó gubacsokozó darazsak tojásaikat egyazon rügybe, hajtásvégre stb. helyezik, akkor a gubacsok fejlődésük során érintkezhetnek, vagy egymásba nőhetnek helyhiány miatt. Egymásra, egymásba forrhatnak, miközben növekedésben befolyásolhatják kifejlődésüket. Szöveteik összenőhetnek és a bennük fejlődő lárvák a megváltozott táplálkozási lehetőségek miatt el is pusztulhatnak. A fajra jellemző gubacs alakja eltorzul. Az ilyen kombinációs gubacsok ritkák. Előfordul, hogy a süngubacs (Andricus lucidus) párosult az agancs (A. coriarius). 58