Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. UHERKOVICH GÁBOR: Az öcsi Nagy-tó limnológiája
Az öcsi Nagy-tó limnológiája DR. UHERKOVICH GÁBOR Bevezetés A környezetvédelemnek jelentős részterülete a természetvédelem, azaz ősi, eredeti vagy ahhoz közelálló állapotú és jellegzetes tájaknak, táji részleteknek, a természeti környezet értékes elemeinek megőrzése, fenntartása a jelen és a jövő számára. A természetvédelemre számításba jövő területekről, objektumokról mindenekelőtt gondos tudományos elemzésnek kell tisztáznia, hogy érdemesek-e a védelemre, majd gazdasági és igazgatási megfontolások döntenek arról, hogy mikor, milyen módon és formában oldható meg a védelem alá helyezésük. Jelen tanulmány — egyebek mellett — a természetvédelem alá helyezendő területek gondosan mérlegelt kijelöléséhez kíván az illetékesek segítségére lenni, amikor egy természetvédelemre érdemes, hazai vonatkozásban különös figyelemre méltó tőzegmohás lápot mutat be, elsősorban a hidrobiológia módszerével. Hazánkban a nyugati határszélen, a Dráva mentén, az északi hegyvidékeinken és a beregi lapályon fellelhető kisebb-nagyobb ősi tőzegmohás lápok mellett az Öcs község (Veszprém m.) közelében lévő Nagy-tó tőzegmohás lápja mind méreteivel (a Sphagnum borította terület nagyságával), mind különleges fajokban való gazdagságával sajátos helyet foglal el tőzegmohás lápjaink között. Az öcsi Nagy-tó partján már nagy flórakutatónk, Jávorka Sándor is megfordult és az ő jegyzeteinek felhasználásával Rédl Rezső közli az első botanikai adatokat a láp szélének virágosnövényeiről. A lápba magába első ízben Szalai Miklós halimbai plébános, amatőr botanikus hatolt be és ott — miként Boros Ádámhoz intézett leveléből kitűnik — több érdekes lápi növényt (Dryopteris thelypteris, Ranunculus lingua, Veronica scutellata stb.) lelt. Boros Ádám 1955 nyarán, majd őszén a lápot a tihanyi Biológiai Kutatóintézet fiatal munkatársaival bejárta, azt a virágosok és főleg a mohák vonatkozásában nagy gondossággal átkutatta, majd rendkívül figyelemreméltó eredményeit társszerzővel írt tanulmányban foglalta össze (Boros és Vajda, 1^57). Megállapították, hogy a „tavat széles, úszóláp nélküli öv veszi körül", továbbá, hogy a „tó belseje összefüggő úszóláp, amely a nád tarackjaiból keletkezett". Megállapították továbbá, hogy az úszólápban „helyenként a Sphagnum squarrosum, másutt a S. recurvum. S. fimbriatum és S. palustre tömege uralkodik, míg gyéren a S. teres és a S. acutifolium is előfordul. A Sphagnum között a következő moháknak jut szerep: Riccardia pinguis, Aulacomnium palustre, Mnium seligen, Climacium dendroides, Thuidium lanatum, Calliergon cuspidatum, C. cordifolium, Polytrichum commune, P. strictum. A sűrűbb fűzfabozótban ezek háttérbe szorulnak, s helyet kap a Lophocolea heterophylla, Amblystegium riparium, Brachythecium mildeanum, B. starkei, Plagiothecium ruthei. Az úszólápon a fűzláp (Salicetum einereae) és a tőzegmohás nádas (Phragmitetum sphagnetosum) kombinációja (mozaik-komplexe) uralkodik. Ezekből az adatokból Boros és Vajda (i. m. 285. 1.) azt a következtetést vonta le, hogy a „Nagy-tó hat Sphagnum fajával, köztük az északias elterjedésű, ritAi öcs melletti Na gytó (vázlatos helyszínrajz) lizagmoho* „nyirfi« nigrt* (axú*zÓ4Óp IcgmogaacbtorJsz«) ^ Sphagnakim J* » j rxbdo», zaombefco« [H l l*>lgy«rdó nyíltviz («gy riu» alkalmi di«znAfürd&) H ntitwtifM viziTttdanc* (dinnófündft) X ifMyi* mowabtomMtÜ • mintovtttoii Keljek Qv ferro« mm n>i*i» i. aora: /\z ocsi Nagy-tó Abb. 1.: Grosser See von öcs ka S. fimbriatum-mal, a Polytrichum strictummal, s különösen a boreális Thuidium lanatum-msüi a Középhegység területén nagyon nevezetes jelenség." A Thuidium lanatum ugyanis olyan boreális faj, amely már a Kárpátokban is rendkívül ritka. Hazánkban az öcsi Nagy-tóban való előfordulásán kívül csak egyetlen, reliktumjellegű lelőhelyről volt ismert, a Bükk-hegységbeli Disznós-patak forrása mellől. (V. ö. Boros, 1968). A Sphagnum fimbriatum Magyarország területéről az őrségi Szőce mellől volt csak ismert. Boros és Vajda ° o° o kb. i 500 m 25
