Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. GALLÉ LÁSZLÓ: Adatok a Bakony hegység hangya (Hymenoptera: Formicoidea) faunájának ismeretéhez

Adatok a Bakony hegység hangya-(Hymenoptera: Formicoidea) faunájának ismeretéhez Dr. GALLÉ LÁSZLÓ Az elmúlt évtizedek során nagy lendületet kapott Bakony-kutatás a természettudományok széles skáláját öleli fel. Bár a hegység állattani kutatásain belül csak 1972 óta kerül sor rendszeres myrmecológiai vizsgálatokra, az intenzív rovargyűjtések eredményeképpen már ezt megelőzően is tekintélyes hangyaanyag gyűlt össze a Bakonyi Természettudományi Múzeumban. Ennek döntő többségét Papp Jenő és Tóth Sándor gyűjtötte, rajtuk kívül Erdős, Csellényi és Neruzsil gyűjtései tartalmaznak még jelentékenyebb hangyaanyagot. A szerző rendszeres hangyászati gyűjtéseit 1972-ben kezdte meg. Jelen tanulmány — az előzetes jelentés igényével — a fent említett gyűjtések alapján készült. A Bakonybél eddig az irodalmi utalásokkal együtt 53 hangya faj és 1 változat előfordulásáról bizonyosodhattunk meg, közülük 46 fajt a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteménye tartalmaz, három fajt Somfai (1959) említ, kettőt Loksa (1966), egy pedig a varsói Zoológiai Intézet gyűjteményében található. A Bakonyban előforduló hangyafajok neveit tartalmazó alábbi listán a lelőhelyek után zárójelben a gyűjtő nevét is feltüntettük. Az eddigi myrmecofaunisztikai gyakorlatnak megfelelően nem szerepelnek viszont a gyűjtések dátumadatai, tekintve, hogy a nagyrészt dolgozó egyedekből álló anyag nem valószínű, hogy bármilyen ökológiai vagy etológiai információkat tartalmazna. Hasonlóképpen nem szerepelnek az egyes fajok példányszámai sem, ugyanis a minőségi-faunisztikai célzattal, nem pedig kvantitatív igénnyel gyűjtött anyag példányszám-eloszlásából nem következtethetünk a fajok gyakoriságára. Poneridae Ponera coarctata Latreille - Mediterrán faj, bár szórványos adatai Észak-Európából is vannak. Mérsékelten melegkedvelő', ökofaunisztikai karaktere euryoecikus eremophil. Bakonyi lelőhelyei: Apró-hegy, Gaja-völgy, Pető-hegy, Péter-hegy (Loksa, 1966). Myrmica laevinodis Nylander - Transzpalearktikus faj, euryoecikus hylophil ökológiai karakterű. A Kárpát-medence hegyvidékein mindenfelé gyakori. Lelőhelyei: Bakonybél, Bakonybél: Vörös János-séd, Bakonynána: Alsópere,, Csesznek, Észak-Cuha, Farkasgyepű, Fenyőfő, Fenyőfő: Kisszépalma, Gyulafirátót: Kispapod, Hárskút: Esztergáli-völgy, Herend: Rakottyás, Kő-árok, Németbánya: Vadászház környéke, Veszprém: Múzeum, Zalaszántó: Kovácsi-hegy (Papp), Tés (Erdős), Zirc (Gallé). Myrmica ruginodis Nylander — Elterjedési típusa és ökológiája a laevinodis-hez hasonló, de valamivel szélesebb ökológiai amplitúdójú, ezért Európában délebbre is hatol (Gáspár, 1971). Lelőhelyei: Bakonybél, Bakonynána: Alsópere, Bakonyszentlászló: Vinyesándormajor, Bakonyszombathely: Feketevízpuszta, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Észak-Cuha, Fenyőfő, Fenyőfő: Kisszépalma, Keszthely: Büdös-kúti-völgy, Kislőd, Nagyvázsony, Németbánya: Vadászház környéke, Olaszfalu: Alsópere, Tés: Hegyes-berek, Úrkút, Vállus: Büdös-kút-Fekete-hegy, Várvölgy: Nagyláztető, Veszprém: Séd, Zalaszántó: Tátika, Zirc (Papp), Balatonfüred: Koloska-völgy, Várpalota (Tóth), Borzavár, Németbánya: Püspöki-erdő, Zirc (Gallé). Myrmica scabrinodis Nylander — Palearktikus faj, európai elterjedése a ruginodis-szal megegyező (v. ö. Gaspar, 1971), melegkedvelő, Euryoecikus eremophü. Hazánkban jellegzetesen alföldi elem. Lelőhelyei: Balatonfüred, Fenyőfő, Fenyőfő: Kőris-hegy, Vállus: Büdös-kút-Fekete-hegy, Vállus, Veszprém: Jutás (Papp), Bakonybél (Tóth), Zirc (Gallé). Myrmica specioides Bondoroit. - Bár Bondroit már 1918bari leírta, a myrmecológiai irodalom általában mellőzi (pl. Arnoldi, 1970) vagy a scabrinodis szinonimjaként alkalmazza (Bemard, 1968). Jóllehet a hazai irodalomban még nem szerepelt, valószínű, hogy az eddig scabrinodis-hoz sorolt Myrmica-ink jelentős része specioides Elterjedési típusát nem ismerjük. Bakonyi lelőhelyei: Aszófő, Bakonybél, Balatonalmádi, Fenyőfő, Márkó: Menyeke (Papp), Zirc (Gallé). Myrmica lobicornis Nylander - Boreális illetve boreoalpin faj, euryoecikus hylophil, stenoecikusba hajló. Egyetlen bakonyi adata: Fenyőfő: Vinyesándormajor (Gallé). Aphenogaster (Attomyrma) subterranea Latreille — Stenooecikus eremophil, erősen melegkedvelő dél-európai faj. Lelőhelyei: Apró-hegy, Gaja-völgy, Pető-hegy, Péter-hegy (Loksa, 1966), Hárskút: Esztergáli-völgy, Tapolca, Tapolca: Szent György-hegy (Papp). Messor structor Latreille — Mediterrán elterjedésű, stenooecikus eremophil faj, a déli lejtőkről valószínűleg még többször is előkerül. Lelőhelyei: Apró-hegy, Pető-hegy (Loksa, 1966), Tamás-hegy (Gallé). Cremastogaster (Acrocoelia) scutellaris Olivier - Stenooecikus eremophil, mediterrán faj, hazánkban ritka. Egyetlen bakonyi lelőhelye: Gyenesdiás (Somfai, 1959). Solenopsis (Diplorhoptrum) fugax Latreille - Palearktikus elterjedésű, euryoecikus intermediär, eremophilbe hajló faj. 239