Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

ZOMBORI LAJOS: A Bakonyi Természettudományi Múzeum levél darázsgyűjteménye (Hymenoptera. Symphyta) II.

A Bakonyi Természettudományi Múzeum levéldarázs-gyűjteménye (Hymenoptera: Symphyta) II. ZOMBORI LAJOS A négy részre tervezett cikksorozat második részét kívánom az alábbiakban közzétenni és ezzel tovább bővíteni azt a bakonyi adatanyagot, amelynek felhasználásával később majd egy összegező munka készül. Sajnos az utóbbi években Magyarországon fokozatosan háttérbe szorultak a faunisztikai közlemények. Ennek több oka is van. Az egyik legfontosabb talán az a kiterjedt utazás, amire lehetősége nyílott kutatóinknak, akik szinte az egész földkerekséget bejárva hatalmas gyűjtött anyaggal térnek haza: ezeket fel kell dolgozni és az eredményt természetesen publikálni kell. E!gy másik nagyon fontos tényező, ani az elsőnek részben függvénye, hogy bizonyos lapok, amelyek az elműlt évtizedekben faunisztikai és többnyire hazai vonatkozású cikkeknek adtak helyet,vagy megszűntek, vagy „átálltak" új fajok leírásának közlésére, és legjobb esetben is csak nagyon kevés hely maradt bennük más témák számára. További szempontként azokat a jelenleg kissé talán még eltúlzott nézeteket is meg lehetne említeni, miszerint többnyire a cönológiai, vagy éppen a mindenre kiterjedő cikkek, a filogenetikától az összes mai „divatos" témáig kerüljenek publikálásra. Kétségtelen, hogy ezekre nagy szükség van, de az alapok itt is a faunisztikára épülnek, és az ilyen jellegű adatok közlése nélkülözhetetlen a további munkák szempontjából. Az egyes nagyobb tudományterületeken, így a rovartanon belül is bizonyos csoportok az elmúlt évtizedekben szakember hiányában nem fejlődhettek olyan ütemben, mint mások, tehát, hogy a hátrányt behozhassuk talán nem helytelen azt állítani, hogy ott, ahol pont ilyen, eddig mostohán kezelt csoportok kerülnek feldolgozásra, több lehetőséget kellene biztosítani az eredmények közlésére. Pontosan ezért olyan alapvetően fontos a Bakonyi Természettudományi Múzeum azon állásfoglalása, mely szerint a nagyobb feldolgozások mellett kizárólag bakonyi, tehát hazai érdekeltségű cikkek közlésére teret biztosít évkönyvében. 12. család: Tenthredinidae - Valódi levéldarazsak A legváltozatosabb felépítésű, színű és életmódú levéldarazsak. A legkisebbek alig 2-3 mm hosszúak, a legnagyobbak a 20 mm-t is elérik. Vannak egészen fekete fajok, sárga-fekete csíkosak, vagy éppen világos sárgák. Találunk köztük szabadon táplálkozó fajokat, aknázókat, sőt gubacsképzőket is. Gazdasági szempontból több fajuk ha tömegesen elszaporodik, nagyobb károkat is okozhat a mező- vagy az erdőgazdaságnak. A családot öt, viszonylag jól elhatárolható alcsaládra bontva szokásos tárgyalni: Selandriinae, Dolerinae, Blennocampinae, Tenthredininae és Nematinae. A jelen közlemény a Selandriinae, a Dolerinae és a Blennocampinae alcsaládok tagjait tárgyalja az alcsaládon belül alfabetikus sorrendben. Selandriinae 65. Ametastegia equiseti Fallén, 1808 - Bakony: Barokvölgy (Papp, 1958. V. 22.), 1 d , Bakonyszűcs: Gerence (Papp, 1957. VI. 19.), 1 9 , Bakony: Cuha-völgy (Móczár L., 1957. V. 23.), 1 d, Bakony: Kő-árok (Sólymossné, 1957. V. 21.), 1 9 , Bakonybél: Gerence-völgy (Győrffyné, 1973. VIII. 9.), 1 9 , Bakonybél: Szömörkés (Papp, 1963. V. 24.), 1 d , Bakonybél: turistaház (Zombori, 1968. VIII. 12.), 1 d, Balatonalmádi: Tulipán u. 15. (Papp Zs., 1967. VIII. 20-30.), 19, Balatoncsicsó: erdészház környéke (Papp, 1969. V. 6-8.), 19, Németbánya: Vadászház környéke (Papp, 1967. V. 29-VI. 2.), 1 d, Tihany (Mihályi, 1957. V. 6-11.), 1 d. 66. Ametastegia glabrata Fallén, 1808 - Gyulafirátót: Kispapod (Papp, 1967. VIII. 17.), 1 d, Gyulafirátót: Halastó (Tóth, 1971. VI. 28.), 1 d, Hajmáspuszta (Bankovics, 1973. V. 25.), 1 d, Nyárád: Bitva-rétek (Papp, 1965. V. 4.), 1 d, Tüskevár (Tóth, 1970. IX. 10.), réten hálózva, 1 9. 67. Aneugmenus coronatus Klug, 1814 - Bakony: Kőrishegy (Papp, 1958. VI. 18.), 1 9, - Nagyon ritka faj. Hazánkban ez a második lelőhelye. 68. Aneugmenus padi Linné, 1758 - Fenyőfő (Zombori, 1974. V. 3. ), egy Pteridium aquilinum állományt hálózva, 1 9. - Nagyon ritka faj. Hazánkban ez a második lelőhelye. 69. Athalia bicolor Lepeletier, 1823 — Bakony: Barokvölgy (Papp, 1958. V. 22.), Acereto-Fraxinetum tisztása, 2 9, 1 d, Bakony: Bakonyszűcs (Papp, 1957. VI. 20.), 2 9, Bakony: Cuha-völgy (Sólymossné, 1957. V. 2 3.), 1 d, Bakony: Szömörkés (Papp, 1958. V. 15.). Arrehenathcrium elatius. 1 9 1 d, Bakony: Kabhegy (Papp, 1958. VI. 4.), Arrhenatherum elatius, 1 9, Bakony: Mogyorós (Móczár L., 1957. V. 22.), 2 9, Bakony: Gézaháza (Sólymossné, 1957. V. 24.), 1 9, 2 d, Bakony: Király-kapu (Kasper-Tóth, 1973. VI. 19.), 1 9 Bakony: Gerence-völgy (Papp, 1958. V. 14.), Anthriscus silvestris, 1 d, Bakony: Veszprém, Séd (Papp, 1957. VI. 4.), Anthriscus silvestris, 2 d, Bakony: Vinyesándormajor, (Papp, 1957. VI. 14.), fűhálózva, 1 d, Bakony: Gézaháza (Bajári, 1957. V. 24.), Euphorbia sp., 1 d, Bakony: Mogyoróskert (Papp, 1957. V. 22.), 1 d, Bakonybél: Vörös János-séd (Papp, 1959. V. 21.), Ranunculus acer, 1 9 Csehbánya (Papp, 1963. 21 1