Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.

22. kép: Eucarta amethystina HBN VIII. e táblázat: A 3 gyűjtőév éjszakai nagylepkeaszpketusaiban ismét sok eltérés megfigyelhető. Összefoglalva a következő fajok voltak az egyes hónapokban, alkalmanként aszpektusvezérfajok: III.: ft incerta Hufn., O. gothica L., A. aescularía Schiff. IV.: C. vaccinii L., ft cruda Schiff., ft incerta Hufn., ft gothica L. V.: X. spadicearia Schiff., E. bistortata Gze., X. ferrugata CL VI.: C. margaritata L., R. sericealis Sc., Ch. trigrammica Hufn., S. exclamationis L., E. imbecilla F., H. alsines Brahm. VII.: H. alsines Brahm., X. fluctuata L., E. bistortata Gze., R. sericealis Sc., ft plecta L. VIII.: T. griseata Pet., R. sericealis Sc., E. candidula Schiff., A. c-nigrum L., ft plecta L. M. pallens L. IX.: T. griseata Pet., M. pallens L., A. nitida Schiff., A. c-nigrum L. X.: ft. dilutata Schiff., C. pennaria L., A. macilenta Hbn. XI.: ft brumata L.,P. plumigera Esp. Abszolút dekáddominanciát (50% felett) a következő fajok értek el: A aescularia Schiff. (1971. III-2), ft gothica L. (1971. 1V-1), C. vaccinii L. (1969. IV-3), ft dilutata Schiff. (1969. X-l-2), C. pennaria L. (1971. X-2-3, 1972. X-2), ft brumata L. (1969., 1971., 1972. XI-1-2). A leggyakoribb fajok, az eddigi bakonyi csapdahelyeimtől eltérően, szinte kivétel nélkül a legelterjedtebb és leggyakoribb hazai éjszakai nagylepkefajok közül kerültek ki, ami már érthetően a kultúrhatások következménye. A 3 év összesítése alapján a Hoplodrina alsines Brahm. áll az 1. helyen, mindhárom évben, különösen 1972-ben, magas részesedéssel, legmagasabb napi átlaggal és maximummal, viszonylag kevesebb előfordulási nappal. Gazdaságilag közömbös, gyepszinti faj, már Fenyőfőn (1969), Som-hegyen (1967, 1968, 1971) és Rák-tanyán (1971) is gyakori volt. Az aszpektusdomináns fajok közé tartozott VI. közepétől VII. végéig (30. digaram). Az Amathes c-nigrum L. tömegrészesedése már 1967 óta mind a 3 előbbi bakonyi csapdahelyemen, minden évben meghaladta az 1%-ot, és a leggyakoribb faj volt a 3 évi összesítés alapján. Most csak a 2. helyen áll, de változatlanul magas részesedéssel, napi átlaggal és maximumokkal, VIII-IX-ben gyakran aszpektusdominanciával. Két nemzedéke csak a Hgcsapda idején nem vált feltűnően külön, arányuk 2 :28, 2:32 és 2:63 volt, repülési idejük V. 21-VII. 9., VII. 17-X. 8., majd néhány példány X. 26-X. 7. között (20. diagram). Gyepszinti, kártevőként is számon tartott aktív vándorfaj. A 3. helyen már lombfogyasztó faj, az erdei és gyümölcsfa-kártevő Colotois pennaria L. áll, főlegl971-ben szokatlanul magas évi részesedéssel (17,4%). Napi átlaga is a legmagasabb, 23. kép: A zirci arborétum látképe * Bild 23: Sicht vom Zircer Arboretum napi maximuma a 2. helyen ál1 és X-ben aszpektusvezérfaj volt, a hónap közepén és végén 1971-72-ben abszolút dominanciával (38. diagram). Már Som-hegyen (1971) és Ráktanyán (1970, 1971) is igen gyakori volt, de a zirci példányszámot meg sem közelitette, így az arborétum legjellegzetesebb kártevőjének tekinthető ezekben az években. A Timandra griseata Pet. (Calothysanis amata L.) gyepszinti, réti faj, 1969-ben kiemelkedő dominanciával, magas maximummal, minden évben sok előfordulási nappal, VIII-IX-ben aszpektusdominanciával (1969, 1971). Már Fenyőfőn (1967, 1969), Som-hegyen (1967, 1968) és különösen Rák-tanyán is (1969, 1970) a leggyakoribb fajok között volt. A Rivula sericealis Sc. gyepszinti, de már inkább lomberdei fajunk, bár réteken is gyakori. Részesedése főleg 1971ben, napi maximuma 1972-ben magas, előfordulási napjainak száma mindkét évben. Aszpektusvezérfaj lehet VI. elejénközepén és VII. végén, VIII. közepén. Már Fenyőfőn (1967), Rák-tanyán (1970) és különösen Som-hegyen is (1967) gyakori volt. Az Ochropleura plecta L. gyepszinti, gazdaságilag közömbös faj, csak 1972-ben mutatott magas részesedést, napi átlagot és maximumot, VIII. végétől IX. közepéig aszpektusszubdominanciát. Eddig Som-hegyen (1967, 1971) és Rák-tanyán (1971) volt szintén gyakori. A Mythimna pallens L. gyepszinti, inkább nedvességkedvelő, gyakori fajunk, Zircen főleg 1971-72-ben mutatott magas dominanciát, sok előfordulási napot, és VIII. végén, IX. közepén volt az aszpektusvezérfajok egyike. Eddig csak Somhegyen volt gyakori (1967, 1971). Ismét veszedelmes erdei és gyümölcsfa-kártevő az Operophtera brumata L., szokás szerint rövid rajzással és magas napi átlaggal (33. diagram). Részesedése főleg 1969 és 1971ben magas, de mindhárom évben XI. elején és közepén abszolút domináns. Som-hegyen (1971) és Rák-tanyán (1970) is gyakori volt. Erdei lombkártevő lehet, bár mindenféle aljnövényzeten is él, a közönséges Orthosia gothica L. Főleg 1972-ben ért el Zircen magas dominanciát, mint IV. végéig a kora tavaszi éjszakai nagylepkeaszpektusok egyik vezérfaja. Eddig Fenyőfőn (1968) és Som-hegyen (1968, 1971) szerepelt a leggyakoribbak között. Végül még 2%-ot elérő átlagos részesedésű egyik legveszedelmesebb mezőgazdasági kártevőnk, a Scotia segetum Schiff., de csak 1972-ben, a Hg-égős gyűjtés idején volt tömegesebb és VlII-ban szubdomináns. Repülési ideje V. 16-VI. 26., VII. 20-X. 14., nemzedékaránya 1 :4, 1 :13 és 1 : 9 volt. Eddig Fenyőfőn (1968) és Som-hegyen (1968, 1971) jelentkezett szintén tömegesen. 169