Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.

18. kép: Chloroclysta truncata HUFN lombkártevő főleg 1970-7l-ben fajzott, de magas részesedést, csak 1970-ben ért el, ekkor X. végén önálló aszpektust is alkotott (38, diagram). Rajzása ezekben az években az Északi-Bakonyban más helyeken is feltűnő volt, különösen a zirci arborétumban, 1971-ben. Az Eile ma complana L., Hoplodrina alsines Brahm., Drepana cultraria F., Eustrotia candidula Schiff. (31, diagram) és Ochropleura plecta L. 1971-ben került elő tömegesen, közülük az O. plecta előfordulási napjainak száma, és Som-hegyhez hasonlóan a D. cultraria napi maximuma (62 pld. - VIII. 23.) kiemelkedő. Az 1%-os össz-tömegrészesedés alatti fajok közül is 24 faj elérte, vagy meghaladta 1-2 évben az 1%-ot. Az Anaitis plagiata L. 1969-ben még Rák-tanyán is a leggyakoribb fajok egyike, sok előfordulási nappal, 1970-71-ben azonban már minden bakonyi csapdahelyemen csak kevés példánya került elő. Említésre méltóak a 24 faj közül még a lombfogyasztó Bena prasinana L. (1969), aPoecilocampa populi L.(1971), a Cyclophora linearia Hbn. (1971), az Oporinia dilutata Schiff. (1969) és a bükkösökre jellemző O. christyi Prout. (1969 29. diagram), mely az Északi-Bakonyban ilyen nagy számban eddig még sehol sem jelentkezett, valamint az egyik érdekesebb nedvesréti, montán jellegű komponensünk, a som-hegyinél is nagyobb számban fellépő Amphipoea fucosa Frr. (1971 — 26. diagram). Két törpearaszoló is bekerült ismét l-l évben a gyakoriak közé, az Eupithecia haworthiata Dbld. (1971), mely erdős vidékekre jellemző és már Som-hegyen is gyakori volt, valamint az E. vulgata Haw. (1970), mely viszont 1969- és 1971-ben alig repült. A 0,5-0,9%-os össz-tömegrészesedésű, még gyakorinak nevezhető fajok között szintén akad néhány említésre méltóbb, elsősorban a kártevők. A rák-tanyai gyümölcsös közelségét jelzi a gyümölcsfa-kártevők viszonylag nagyobb egyedszáma. A Diloba caeruleocephala L. 1969- és 1971-ben (27. diagram), a Calliclystis rectangulata L. 1969-70-ben volt gyakoribb, míg a más lombosfákon is kártevő Operophtera brumata L. mindhárom évben, az Erannis defoliaria Cl. pedig 1971-ben. Nagyobb számban erdős, főleg bükkös vidékekre jellemzők a lombkártevő Colocasia coryli L. (1971) és a fatörzsszinti zuzmóevő Eilema lurideola Zinck. (1971). Ezúttal csak itt szerepel egyik legveszedelmesebb mezőgazdasági kártevőnk, a Scotia segetum Schiff (1971 - 18. diagram), mely Som-hegyen még ebben az évben is sokkal tömegesebb volt. Természetesen e fajok között is akad több aszpektusvezérfaj, vagy más jelentősebb aszpektusalkotó. Az újabb faunisztikai érdekességek közül először a Kárpát-medencében kifejezetten montánjellegű, hűvös biotópokat kedvelő fajokat említem, melyek előfordulása a Bakonyban eddig valószínűtlennek tűnt. A legfigyelemreméltóbb talán a Discoloxia blomeri Curt, araszoló. Euroszibiriai nemoralis, lomberdei faunakomponens, elsősorban hegyi szilen/' Ulmus glabra), de más szílfajokon is él, melyek Rák-tanya környékén szálanként nem ritkák. Hazánkban első ismert példányát Issekutz László fogta a Galya-tetőn (1955. VII. 26.), azóta azonban már több helyről előkerült, de csak az Északi-Középhegységben és nyugati határszéleinken, így a bakonyi megjelenése nevezetesnek számít. Rák-tanyán a fénycsapda 4 d példányát fogta (1969. VI. 18., VII. 14., 1970. VIII. 5., 1971. VIII. 2.). A Chloroclysta truncata Hufn. az első boreális vacánietális-herbophil faunakomponens az Északi-Bakony területéről. Hazai elteijedése hasonló az előbbihez, de ott többfelé fogható és sokkal gyakoribb. A Bakonyban természetesen nem áfonyán, hanem valószínűleg Rubuson fejlődik, és nem gyakori. Rák-tanyán 3 példány került a csapdába (1970. VI. 27., 1971. VI. 14., VIII. 29.). Az Északi-Bakonyból már korábbi példányai is ismeretesek (Farkasgyepű - erdészeti fénycsapda), valamint fogtam Zircen és a porva-cseszneki vasútállomásnál (Cuha-völgy) is. Hasonló hazai elterjedésű az Eupithecia satyrata Hbn. (1971. VI. 21. — 1 d). Hernyója polifág, sokféle gyepszinti növényen, így nincs különlegesebb tápnövényhez kötve, de ökológiailag a hűvös, nedves mikroklímájú, erdős vidékeket kedveli. A Lygephila viciae Hbn. szintén csak É-i és Ny-i montánjellegű területeinkről ismert, bár az Észak-Alföldön is megvan, első hazai példányát csak 1951-ben fogták (Zempléni-hg., Balogh Imre). Rák-tanyán 1971. VI. 22-én került elő 1 d példánya. A Cerapteryx graminis L. boreális mesophil, réti faunaelem, inkább savanyú talajú biotópokban fordul elő, az Alpokban még 2000 m fölé is felhatol, de az előbbi montánjellegű hazai lelőhelyeken kívül megfogták már Szentendrén, Kenderesen és Kisvárdán is, így valószínűleg vagilisabb faj. Rák-tanyán szintén csak 1 d példánya került elő (1971. VII. 15.). Az Anaitis praeformata Hbn. (1969. VII. 6., 1971. VI. 15.) a montán bükkösökre jellemző fajok számát gyarapítja az Északi-Bakonyban. Euroszibiriai nemorális faunaelem, montán bükkös vidékeinken sokfelé gyakori, de előkerült már a Vértesben és a Dunazug-hg.-ben, sőt Szigetmonostoron is. Az Északi-Bakonyban megfogtam azóta már a Somhegytetőn (650 m) is. Az Euphya biangulata Haw. (picata Hbn.,1 nálunk már többfelé fogható, főleg középhegységi és nyugati erdős vidékeinken, de mindenütt ritka. Rák-tanyai d példányát 1969. IX. 1-én fogta a fénycsapda. Hasonló hazai elterjedésű az Epirrhoe hastulata Haw. is, melynek tápnövénye az erdei galaj (Galium silvaticum). Ráktanyán csak az irodalom szerinti 2. nemzedékét fogta a csapda VII. 24. és VIII. 15. között, 8 példányban, 1. nemzedéke nem került elő (V-VI.). Említésre méltó fajok tulajdonképpen lápi, lápréti nagylepkéink is. A déleurópai-keletázsiai Eucarta amethystina Hbn. (1970. VIII. 6.) hazánkban eddig csak a Dél-Dunántúlon, az Alföld É-i részén és Bátorligeten került elő. Az euroszibiriai Athetis pallustris Hbn. (1970. V. 25.) főleg hazánk ÉK-i részén (pl. Nyírség) ismert, de Sopron, Győr, Szentgotthárd környékén is, valamint a budapesti Természettudományi Múzeumban van 1 d példány. Fenyőfőről is (1961. V. 6. - Lengyel Gyula). A Chrysaspidia festucae L. (1971. VIII. 3.) viszont Magyarországon általánosabban elterjedt, nedves területeken, de az Északi-Bakony környékén eddig csak Herenden fogta Dietzel Gyula nagyobb számban, valamint fénycsapdám a zirci arborétumban (1 pld.). 21. diagram: Mamestra pisi L. 1—2. gen. 22. diagram: Naenia typica L. 23. diagram: Mythimna conigera Schiff. 24. diagram: Eriopygodes imbecilla F. 25. diagram: Orthosia incerta Hufn. 26. diagram: Amphipoea fucosa Frr. 27. diagram: Diloba caeruleocephala L. 28. diagram: Oporinia dilutata Schiff. 29. diagram: Oporinia christyi Prout. 30. diagram: Hoplodrina alsines Brahm. 159