Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.

Az Oligia versicolor Bkh. Magyarországról szintén csak néhány éve ismert (első példány: 1949). Lelőhelyei: Budai-hg., Börzsöny, Mátra, Bükk, Dél-Dunántúl, az irodalomban (Kovács, 1967) ismertetett hazai adatok VI. 5.-VII. 31. közé esnek. Az Északi-Bakonyban valamivel korábban repült, Som-hegyen, a higanygőzégős csapda váratlanul viszonylag nagy számban fogta (24), általában egyesével, VI. 1—VII. 19. között, de főleg VI. második felében. Rák-tanyán is előkerült 1971-ben, majd a som-hegyi Plötz-oldalon és az Odvaskőhegyen is. Bakonyi populációja esetleg szintén a Bükkből leírt ssp. vojnitsi Kov. alfajhoz tartozik (Kovács, 1967). Rokon faja a Miana literosa Haw. ritka bagolylepkénk, hazai előfordulása csak 1957-ben lett bizonyos, és csak kevés lelőhelye ismert jelenleg is a Pilis-Budapest-Fót-Mátra Bükk vonalon (Vojnits, 1971). Sziklagyepekre jellemző, mészkedvelő, valószínűleg atlanto-mediterrán faj (Varga). Gyűjtéseim során először a Kőszegi-hegységben fogtam (Rézbányai, 1974), majd Somhegyen d és 9 példányát (1971. VII. 21., 24.) és 3 példányt a som-hegyi Plötz-oldalon (550 m), amely egy sűrű erdővel körülvett, meredek, mészkősziklás, száraz és meleg sztyepp-rét reliktum. A Cyclophora orbicularia Hbn. (pendularia Cl.) nálunk a Balatontól délre fogható több helyen, Budapesttől DK-ré, Szécsényben és Bátorligeten. Somhegyen d példányát 1971. VII. 9-én fogta a csapda, de azóta megfogtam Bakonybélben is. További érdekesebb, a normálégős gyűjtés anyagában és Fenyőfőn sem szereplő fajok hosszú sorát fogta meg a higanygőzégős csapda. Ilyen szibiriai elemek pl. az Arctomis L-nigrum Müll. (VII. 10.), Amathes ditrapezium Schiff. (VII. 13.), Lithophane furcifera Hufn. (IV. 17.), Antitype chi L. (IX. 25.) és Petrophora chlorosata Sc. (V. 21., VII. 17.). Adventiv, piceo-pinetális fajok a Thera obeliscata Hbn. (VI. 3., 28.), és Eupithecia tantülaria Bsd. (V. 21.), nedvességkedvelők az Archanara sparganii Esp. (VIII. 29.) és Sterrhopteryx gozmanyi Kov. (VI. 15.), melegkedvelő a Sterrha subsericeata Haw. (VIII. 8.), Gnophos furvata F. (VIII. 4., 18., de pl. a közeli Plötz-oldal sztyepp-rétjén 1971. VIII. elején domináns éjszakai nagylepkefaj volt) és a főleg nappal repülő Rhagades notata Z. (VI. 17., 25.). Ez utóbbi hazánkban csak kevés helyről ismert (Pécs, Budai-hg., Nógrád szakáll, Zamárdi), valószínűleg csak azért, mert nehéz megkülönböztetni testvérfajától (Rh globulariae Hbn.). Ritkább szenderünk, a Proserpinus proserpina Pall. VI. 7-én került a som-hegyi Hgcsapdába, de már korábban fogták a bakonybéli Tisztavízforrásvölgyében is (Taüós, 1963). Az Északi-Bakonyban eddig ritka fajnak bizonyult az Orthosia miniosa Schiff. (IV. 22.), Aegle koekeritziana Hbn. (VII. 9.) és az Eupithecia veratraria H. Sch. (VII. 27.). A Fenyőfőn már fogott, de Somhegyen új, érdekesebb fajok: Marumba quercus Schiff. (VI. 1., VII. 9.) Exaereta ulmi Schiff. (V. 13.), Noctua interposita Hbn. (VII. 2.), Dryobotodes monochroma Esp. (IX. 2.), Acronicta leporina L. (VI. 1.), Apamea crenata Hufn. (VI. 22., 25.), Plusia chryson Esp. (VIII. 11., 19.), és Thera variata Schiff. (VI. 1., IX 26.). A munkám I. részében (Rézbányai, 1973) már említett érdekesebb som-hegyi fajok közül is természetesen sok újból előjött. Ilyenek, az előbbi munkám sorrendje szerint, a Pheosia gnoma F. (VIII. 21.), Endromis versicolora L. (IV. 8., 9.), Euchoeca nebulata Sc. (V. 21.), Aglia tau L. (IV. 23. 9), Diarsia brunnea Schiff. (VII. 1.), Autographa jota L. (VI. 19. -VII. 17.), OporoniachristyiProut. (X. 22.), Operophtera fagata Scharf. (XI. 11-16.), Drynobia melagona Bkh. (VII. 11—VIII. 4.), Leucania comma turbida Hbn. (VI. 26)., Cirrhia aurago Schiff. (IX. 5-X.22.), Hydriomena furcata Thnbg. (VII. 10., 14., 16.), Calospilos sylvata Sc. (VII. 1329.), Apamea remissa Hbn. (VII. 5.), A. illyria Frr. (V. 21., 24.), Eupithecia orphnata Bkh. (VI. 15., VII. 9., 10., 16.), E. valerianata Hbn. (VI. 20.). Az Amphipoea fucosa Frr. ezúttal elérte a 0,3%-os évi részesedést, VII. 1-26. között repült a csapdába (26, diagram). 15. kép: A Hajag ÉK-i oldalának látképe a som-hegyi Plötz-oldalból. Az „x"-szcl jelölt hely Ráktanya, alatta balra Kerteskő, a kép jobb szélén a Szömörke-völgy legfelső szakasza Bild 15: Sicht von der nordöstlichen Seite des Hajag Berges aus der Somhegyer „Plötz-oldal" Lichtung. Mit dem „x" bezeichneter Ort ist Ráktanya, darunter links Kerteskő, am rechten Rand des Bildes der oberste Teil des Szömörke Tals Ismét előkerült melegkedvelő fajok, a száraz tölgyesekre jellemző Drynobia velitaris Hufn. (VII. 30.), Cyclophora suppunctaria Z. (V. 22., VIII. 22., 2 pld.) és Crocallis tusciaria Bkh. (IX. 30., X. 13.), valamint a sztyepprétekre és sziklagyepekre jellemző Episema scoriacea Esp. (IX. 8—24.) és Eublemma arcuinna Hbn. (VII. 27.). Az Eulithis mellinata F. egyedszáma a Hg-csapda által fogott anyagban csökkent, de repülési ideje megegyezett az 1968. évivel (VI. 2-17. = 6 pld.). A som-hegyi normál égős gyűjtés anyagából említett érdekességek közül ezúttal nem kerültek elő a Tethea fluctuosa Hbn., Drepana lacertinaria L., Ocnogyna parasita Hbn., Scotia clavis Hufn., Euxoa hastifera Donz., A pat ele cuspis Hbn., Spodoptera exigua Hbn., Aporophyla lutulenta Schiff., Simyra nervosa Schiff., Archanara neurica Hbn., Athetis furvula Hbn., Diactinia capitata H. SCh., Plemyria rubiginata Schiff., Eupithecia breviculata Donz., E. egenaria H. Sch., Euphya unangulata Haw. és Geometra papilionaria L. Összefoglalás: A higanygőzégős fénycsapdával történt gyűjtés Somhegypusztán 1971-ben tehát megerősítette a környék éjszakai nagylepkefaunájáról már korábban kialakult képet, tovább növekedett a kis hőigényű és a lombfogyasztó fajok és egyedek száma, de ezúttal szintén előkerült több figyelemre méltó melegkedvelő faj is, melyek közül kiemelkedik jelentőségével a hazai faunára két új bagolylepke, a Mythimna unipuncta Haw. és az Abrostola agnorista Dufay. 5-6. Ráktanya A ráktanyai fénycsapdázó gyűjtés anyagának feldolgozásánál ezúttal először áll módomban, hogy a 3 évi eredményeket közös formában összegezzem. Az áttekinthetőség szempontjából ez kétségkívül sokkal előnyösebb, viszont éppen ezért kissé változtatnom kellett a táblázatok anyagának összeállításában. Kimaradnak ezúttal a 2 évi normálégős gyűjtés összesített adatai, illetve átlagai, de a VI. és VII. táblázatokat kiegészítettem az évenkénti eredményekkel, hogy az esetleges ingadozások szélső értékei is felismerhetők legyenek. Rák-tanya a Hajag ÉK-i oldalán fekszik, Hárskút és Bakonybél között, mintegy 500 m tengerszint feletti magasságban, így az Északi-Bakony egyik legmagasabban fekvő lakott helye, ami nevezetes kis ménesének és az erdészeti munkáknak köszönhető. Természetes növényzete kevésbé változatos, mint az eddig ismertetett területeké, ami a fogott éjszakai nagylepkefajok számából is lemérhető. Feltűnő főleg a patak 150