Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.

V. c táblázat A fogott fajok és egyedek számának családok szerinti megoszlása Család 1971 Hg 3 évi Család faj % egyed % faj % egyed % Sphingidae 11 2 247 1 11 2 275 1 Notodontidae 24 5 384 2 26 5 466 1 Thyatiridae 5 1 37 7 1 58 Drepanidae 5 1 242 1 6 1 350 1 Saturnüdae 1 _ 2 _ 1 _ 4 _ Syssphingidae 1 1 — 1 4 Endromididae 1 2 — 1 _ 3 Lasiocampidae 10 2 205 1 10 2 246 1 Lymantriidae 6 1 27 — 6 1 50 _ Arctiidae + Endrosidae 20 4 1 309 8 25 5 2 887 9 Ctenuchidae 1 — 21 _ 1 29 _ Nolidae 4 1 49 _ 4 ! 80 _ Noctuidae 223 46 10 005 61 252 44 18 235 56 Geometridae 175 36 3 807 24 211 37 9 500 29 Zygaenidae 2 40 — 2 — 107 _ Limacodidae 1 45 — 2 _ 75 _ Psychidae 1 — 1 _ 1 _ 1 _ Cossidae — — 1 _ 1 _ Hepialidae 1 3 1 33 Összesen 492 16 490 569 32 404 A Mamestra pisi L. bakonyi gyűjtéseim során először került a tömeges fajok közé. Főleg középhegységi vidékekre jellemző, nedvességigényes, különféle pillangós virágú növényeken és hüvelyes veteményben esetleg károsító faj, így rajzása figyelemre méltó jelenség. Már 1967-ben elérte Somhegyen a 0,7%-ot, 1968-ban egyedszáma azonban erősen csökkent. Két generációja 1971-ben jól elkülönült, arányuk cc. 2:3 volt, de napi maximumát tavasszal érte el (21, diagram). Bár 2. generációja népesebb, mégis tavasszal jelentkezett rajzásszerűen és V. közepén-végén a nagylepkeaszpektus vezérfaja lett. A Mythimna pallens L. elérte ismét 1967-es magas részesedését, ennek ellenére csak VIII. közepén volt szubdomináns, széthúzódó repülési ideje miatt (V. 25—VII. 15., VII. 31-IX. 13., IX. 24-X. 14.). A Semiothisa clathrata L. szintén gyarapodó tendenciát mutatott, aminek részben oka lehet az is, hogy heliophil- és UV-érzékeny. Jellemző, hogy ez a faj áll az első helyen a III. c táblázatban, így napi átlaga és maximuma viszonylag alacsony. Repülési ideje, összefolyó generációkban IV. 21—tői IX. 5-ig tartott, főleg VII. közepén került nagyobb számban a csapdába, ekkor és V: végén szubdomináns faj volt. A Scotia segetum Schiff, egyedszáma ezzel szemben csökkent, most csak 8. helyre került, sokkal kisebb részesedéssel, mint 1968-ban. Napi maximuma szerint azonban a 2. helyen áll (VIII. 16-án, tehát egy napon az .4. c-nigrum-mal\ 102 példány). Két nemzedékét V. 11-VI. 19. és VII. 20-IX. 11. között fogta a csapda (arány kb. 1 : 18), majd néhány példányt IX. végén. Ezúttal csak VIII. közepén volt a nagylepkeaszpektus szubdomináns faja (17, diagram). Végül az ismét népesebb kora tavaszi nagylepkeaszpektus egyik országszerte gyakori, erdészetileg káros lombfogyasztó képviselője, az Orthosia incerta Hufn. érte még el a 2%-os évi részesedést, viszonylag magas napi átlaggal és maximummal (IV. 6-án 51 példány). Főleg III. végétől IV. közepéig volt önálló aszpektusalkotó, mint sokszor abszolút napi dominanciát mutató faj (25. diagram). Som-hegy egyik legérdekesebb gyakori faja, az Eriopygodes imbecilla F. ezúttal még nagyobb számban került a csapdába, így részesedése alig csökkent, az 1967—68-as átlagot mutatva. A viszonylag rövid repülési idő miatt napi átlaga szokás szerint most is magas volt. A júniusi éjszakai nagylepkeaszpektusban a S. exlamationis rajzása miatt csak másodlagos szerepet játszott, de a hónap közepén még így is domináns faj volt (24, diagram). Miután a két nem között jelentős a morfológiai és viselkedésbeli dimorfizmus, szükséges megemlítenem itt a <5 : 9 arányt is, mely 1971-ben 273 : 32 (8,5) volt, míg 1967-ben 101 : 19 (5,3), 1968-ban 141 : 24 (5,9). A 99 a Hg-csapda kivételével később jelentkeztek, repülésük viszont mindig valamivel korábban fejeződött be (VI. 28.), egyedszámuk súlypontja pedig VI. 14-22. közé esett. Az Operophtera brumata L. veszedelmes lombkártevő 1971-ben ismét rajzott és a novemberi aszpektus domináns faja volt, elérve az évi 1,6%-os részesedést, magas napi átlaggal és maximummal (33, diagram). A többi 1%-os évi részesedést meghaladó faj legtöbbje is valamelyik aszpektusban szokás szerint domináns, vagy szubdomináns. Közülük mint kártevők figyelemre méltóak az Erannis defoliaria Cl. (37. diagram) és Colotois pennaria L. (38, diagram). A Drepana cultraria F. az 1967-68. évinél sokkal magasabb egyedszámmal és a 3. legmagasabb napi maximummal hívja fel magára a figyelmet (VIII. 22-én 94 példány), amit ennél a fajnál tavasszal, vagy VIII-ban, bükkös vidékeken már többször megfigyeltem. Az Orthosia gothica L., Hoplodrinaambigua Schiff., Oligia latruncula Schiff., Hoplodrina alsines Brahm., Ptilophora plumigera Esp., Ochropleura plecta L., Plusia chrysitis L., Xantorrhoe spadicearia Schiff, és Tholera decimális Poda az Északi-Bakonyban általában elteijedt és egyes években gyakori fajok, míg az Agrochola litura L. a ritkább fajok közül került ezúttal a tömegesek közé. Említésre méltó még a Diloba caeruleocephala L. gyümölcsfákon is élő faj, mely a fenyőfői Hg-gyűjtéshez hasonlóan viszonylag nagyobb számban került elő, X-ben domináns és szubdomináns, elérve az évi 0,5%-os tömegrészesedést (27. diagram). A ritkább fajok közül elsőként kell említenem két bagolylepkét, melyek eddig ismeretlenek voltak hazánk területén. A 146