Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

RÁCZ ISTVÁN: A Bakony hegység egyenesszárnyú (Orthoptera) faunájának alapvetése

1 ao.OLr feHndéfc 2 Keszthelyi - So9ység ; Déli-Ba«*^ 4 Északt-Bakorxj 5 Keleti-Bekxx, • BjcKxthippus declivu» O KV^wteoteltix m>cUartu< A Gompieeei-ippie rufu» • Dooostaurus brevicollis 12. ábra: Az Euchorthippus declivus, Myrmeleotettix maculatus, Gomphocerippus rufus, Docistaurus brevicollis elterjedése a Bakonyban Abb. 12.: Die Verbreitung im Bakony-Gebirge von Euchorthippus declivus, Myrmeleotettix maculatus, Gomphocerippus rufus und Dociostaurus brevicollis Rhacocleis germanica H.S. — A pontomediterrán német szöcske középhegységi, déli expozíciójú bokorerdőink és erdőssztyepp-asszociációink jellemző faja (karsztbokorerdőkben helyenként gyakori lehet, pl. Máriagyűd, Kerecsend). Egyéb helyeken nem fordul elő. Pachytrachis gracilis Br. v. W. — Hasonló előfordulású mint a fenti faj, de inkább illyr jellegű. Az előzővel együtt a Bakony faunájának déli, délkeleti vonásait erősíti. A két faj erősen táplálékkonkurrens, így általában valamelyik domináns, a másik gyér előfordulású egyazon élőhelyen. Homorocoryphus nitidulus Scop. — Nedves rétek, tavak, tengerek nádasainak lakója. Ujabban parkokban is (KLTE, Debrecen), terjedni látszik. Elteijedése Dél-Európa, Afrika, palearktikus Ázsia. Dél-Szlovákiában is előfordul, de csak a Bódva völgyében. Nálunk a Pannonicumra jellemző fajok elterjedését mutatja, a Carpaticum és a Matricum nagy részéről hiányzik, a folyóvölgyekben hatol észak felé ( Maian 1955). Pezotettix giornae Ross. — Egyértelműen mediterrán faj. Nálunk emiatt főleg domb- és alacsony hegyvidéki jellegű, de ugyanakkor megtalálható a Körösök vidékén is. A Bakonyban csak a Balaton-fel vidéken fordul elő. Paracaloptenus caloptenoides Br. v. W. — Keletmediterrán areájú faj, elterjedésének északi határát nálunk éri el. Ritka, xerofil sáska. Sztyepplejtőkön, karsztbokorerdők tisztásain fordul elő. Tesselana vittata Charp. — Areája pontusi jellegű, súlypontja a délkelet-európai sztyeppterületekre esik. Az itteni (Tapolcai-medence) Chrysopogonetum társulásban, tehát az egyik legfontosabb sztyeppasszociációnkban való előfordulása is támogatja azt a korábbi feltevést, hogy a faj a hasonló jellegű növénytársulások karakterfaja. Celes variabilis Pall. — A szerencsesáska xerofil, nagyon mikroklíma-igényes, geofil. Magyarországon kopár lejtőkön, sziken fordul elő. Közép- és délkeleteurópai, valamint nyugat- és közép-ázsiai elterjedésű. Sphingonotus coerulans L. — Jelentős a homokszínű sáska előfordulása is. Dél-európai elterjedésű, meleg és szárazságkedvelő faj. Elsősorban homoktalajon, füves pusztákon, nyílt futóhomokon, folyók kavicspadjain, de mindig száraz, meleg aljzaton fordul elő. Egyes szerzők szerint, mint xeroterm sztyeppmaradványt lehet tekinteni. Acrotylus longipes Charp. — Feltétlenül említést érdemel ez a sáska is, melyet Magyarországról, sőt Közép-Európából is Nagy B. írt le 1958-ban. E sáska elteijedése Bej—Bienko és Miscsenko (1951) szerint főként kelet-mediterrán, de kiteljed a Fekete-tenger mellékére is (Szozopol környékén, tengerparti homoküledéken gyűjtötte Varga Z., 1972 aug.), valamint Dél-Iránra is. Szoros kapcsolatban van a tengerparti homokkal. Éppen ezért feltűnő a tengertől jól elszigetelt ágasegyházai és nyírségi előfordulása, de éppen ilyen jelentős a fenyőfői is! Mindenesetre korábbi hazai lelőhelyeitől is messzeeső ismételt előfordulása azt a nézetet látszik alátámasztani, hogy az Acrotylus longipes H.S. faj őshonos hazánkban, illetve a Kárpát-medence meleg futóhomokterületein. Stenobothrus eurasius Zub. — Figyelemre méltó e sáska előfordulása is. Harz (1957) szerint elterjedése Kelet-Európa, Szibíria, Közép-Ázsia, Mongólia. Szárazságkedvelő, síkon és dombvidéken egyaránt előforduló, melegkedvelő sztyepplakó faj, amely val ó színű1. táblázat (Tabelle 1): A Bakony hegység Orthopteráinak faunakistájankénti és lelőhely szerinti megoszlása Die Verteilung der Orthopteren des Bakony-Gebirges nach Faunakleinregionen und Fundorte (Balaton-felvidék: 1. Ábrahámhegy, 2. Alsóörs, 3. Badacsony, 4. Balatonfüred, 5. Balatonalmádi, 6. Balatonakaii, 7. Balatonarács, 8. Balatonhenye, 9. Balatonkenese, 10. Balatongyörök, 11. Csopak, 12. Dörgicse, 13. Fűzfő, 14. Gyenesdiás, 15. Hegyesd, 16. Kapoles, 17. Káptalanfüred, 18. Lovas, 19. Monostorapáti, 20. Nagyvázsony, 21. örményes, 22. Paloznak, 23. Révfülöp, 24. Szentkirályszabadja, 25. Szépkilátó, 26. Tapolca, 27. Tihany, 28. Uzsa, 29. Veszprémfajsz, 30. Vörösberény, Keszthelyi-hegység: 31. Cserszegtomaj, 32. Sümeg, 33. Zalaszántó, 34. Hévíz, Déli-Bakony: 35. Agártető, 36. Ajka, 37. Gyepűkaján, 38. Halimba, 39. Kabhegy, 40. Márkó, 41. Nyirád, 42. Padragküt, 43. Pula, 44. Úrkút, 45. Szentgál, Északi-Bakony: 46. Bakonybél, 47. Bakony-Somberek, 48. Bakony, Kőris-hegy, 49. Bakonyjákó, 50. Bakony, Odvaskő, 51. Bakonypölöske, 52. Bakonykoppány, 53. Bakonyszentlászló, 54. Döbrönte, 55. Esztergáli-völgy, 56. Fenyőfő, 57. Farkasgyepű, 58. Herend, 59. Hárskút, 60. Iharkút, 61. Magyarpolány, 62. Németbánya, 63. Porva, 64. Rókapuszta, 65. Tapolcafő, 66. Ugod, 67. Vinyesándormajor, 68. Zirc, Keleti-Bakony: 69. Bakonynána, 70. Bakonycsernye, 71. Bakony, Cuha-völgye, 72. Balinka, 73. Csesznek, 74. Csór, 75. Gézaháza, 76. Iszkaszentgyörgy, 77. Isztimér, 78. Kő-hegy, 79. Mecsérpuszta, 80. Mogyoróskert, 81. Nagyveleg, 82. Sur, 83. Tés, 84. Olaszfalu, Veszprém—Várpalotai-fennsík (V-V-f.): 85. Gyulafirátót, 86. Veszprém, 87. Várpalota, Bakonyalja: 88. Kéttornyúlak, 89. Kúp, 90. Pápa.) 104