Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
KOVÁCS BÉLA: X. Gergely pápa közöletlen oklevele
perjelség tartozott a Cluny-i anyakolostorhoz. 4 Javadalmai gyarapodtak, fénye, pompája egyre nőtt, és ez a felvirágzás ismételten a Regula szellemétől való eltávolodást eredményezte. Ez volt a legfőbb oka annak a törekvésnek, amelynek eredményeképp az új szerzetesrend, a ciszterciek, megalakulásuktól kezdve (1098) a Regula maradéktalan betartását tűzték ki célul. Magyarországon 1142-ig — a ciszterci rend megtelepüléséig — csak bencés monostorok voltak. A keresztény hitre tért ország uralkodói, nemesei jelentős birtokadományokkal gazdagították kolostoraikat. Ez volt az egyik oka annak, hogy a gazdasági virágzás mellett az általános rendi belső hanyatlás a magyarországi bencéseknél is megkezdődött. A III. Ince pápa által 1215. november 11-én megnyitott lateráni zsinat egyik fő témája az egyház és a szerzetesi élet reformja volt. A zsinaton részt vett Oros is, aki 1206-1207-ben Tihany apátja volt, majd ettől az évtől harmincöt esztendőn keresztül a pannonhalmi apáti stallumban ült. 5 A zsinat rendelkezései kötelező érvényűvé tették a ciszterci rendben már általános gyakorlattá vált belső szervezeti formákat. Míg a Cluny-i congregatió kebelébe tartozó monostoroknál az abszolút monarchia elve érvényesült, és az apát személye volt a legfőbb, addig a ciszterciek nagy szervező egyénisége, Harding István, a Citeaux-i nagykáptalant tette meg a döntő kérdésekben intézkedő testületül. A nagykáptalannak minden ciszterci apát tagja volt; ez biztosította a demokratikus szellemet, de ugyanakkor az egységet is elősegítette. A zsinat elrendelte, hogy minden egyháztartományban három évenként egyetemes káptalanra gyűljenek össze a bencés apátok, és erre hívjanak meg két szomszédos ciszterci apátot, akik a gyűlés megtartásához — mivel ezekben már nekik kellő gyakorlatuk van — kellő tanácsokkal tudnak szolgálni, ők legyenek a káptalan elnökei is két bencés apáttal, a gyűlést ciszterci módra vezessék, a káptalan fő tárgya a rend megreformálása és a Regula megtartásának kérdése legyen. 6 A zsinat rendelkezéseit természetesen nem hajtották azonnal végre, de az általános, normatív zsinati tételek nem is hozhatták meg rövid idő alatt a remélt javulást. III. Honorius pápa 1225. február 13-án kiadott bullája siralmas képet fest a bencés apátságok belső életéről, fegyelméről. A bulla meghagyta a madocsai és búcsi apátoknak, hogy a zsinat szellemében még abban az esztendőben hívják össze a rendi káptalant, amelyen vegyen részt két ciszterci rendi apát is. 7 A magyarországi bencés apátságok hanyatlását előremozdították azok a túlkapások, erőszakoskodások is, amelyeket egyes főurak és főpapok követtek el. Kolostorokat romboltak le, szerzeteseket vetettek fogságba, elégették kiváltságleveleiket. II. András gyengekezű uralma, IV. Béla és V. István közötti viszálykodás, a politikai élet zűrzavara sem a legalkalmasabb hangulatot teremtette a belső élet megjavítására. Még az 1279-ben megtartott budai zsinat is inkább csak óhajként, mintsem bevett gyakorlatként említi a magyar egyházi, szerzetesi életben követendő irányelveket. 8 A fentebb vázolt történeti helyzetben érthető, hogy a pápa a veszprémi püspöknél szorgalmazta a tihanyi apátságban megromlott szerzetesi fegyelem helyreállítását, még azon az áron is, hogy e nagymúltú bencés apátságot esetleg a reformot jobban magukévá tevő ciszterciekkel kell benépesíteni. így válik érthetővé az a tény is, amely a rendtörténetíró Erdélyi László előtt nem volt világos: „A tevékenyen rendezgető Jeromos apát után 1272—1277 közt nagy zökkenésen esett át a tihanyi monostor, a minek oka azon politikai zűrzavarban rejlik, a melynek Kun IV. László kiskorúsága és anyjának kegyenczuralma idején másutt is szomorú emlékei maradtak. A tihanyi bencés monostor élén 1274. november 23-án egyszerre „fráter P. cziszterczi rendi tihanyi apát" tűnik föl, a ki után a tihanyi apátok következetesen megtartják a „fráter" címet." 9 Oklevelünk előkerülése után nyilvánvaló, hogy az 1272-ben kiadott pápai bulla hatására intézkedett a veszprémi püspök, és tette meg fráter P. ciszterci szerzetest Tihany apátjává. Bizonyítani nem tudjuk, hogy P. apáttal együtt más ciszterciek is települtek Tihanyba, elképzelhető, hogy rendtársakkal érkezett, akik munkájában segítségére lehettek. Ez a gyakorlat a reform végrehajtása során nem egyedülálló. így vették át a ciszterciek már 1224-ben a Pilis megyei Telkit és 1303-ban a Siklós melletti Szentháromság bencés apátságokat, de ugyanez a helyzet a Fejér megyei Ercsi esetében is, amely előbb bencés apátság volt, majd a tatárjárás után karthauziak népesítették be, s 1253-ban pápai bulla hagyta jóvá a ciszterciek telepítését. 1 0 P. apát ténykedéséről nem sokat tudunk, mindössze egy általa 1274. november 23-án kiadott oklevél őrizte meg anonym nevét. 1 1 Talán ténykedésének tulajdonítható IV. László király 1276. július 20-án kiadott oklevelének egy mondata, amely úgy említi a tihanyi apátságot, „. . . in quo fratres ordinis Beati Benedicti divine laudis orgánum iugiter decantant." 12 Talán közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha ezt a mondatot inkább csak oklevélbeli toposznak értelmezzük, mert a viszonyokat jobban ismerő veszprémi püspök 1276. szeptember 3-án k§lt oklevele szerint a tihanyi apátság . .subiecta novissime paupertati, iam laudes divine fere omnino Organa sint suspenso . . ." A monostor apátja feltehetően fráter P., mert az oklevél így említi:,, prelátus diete eeelesie Tyehoniensis, qui pro tempore in ipsa eeclesia per nos fuerit institutus. P. fráter minden bizonnyal elhagyta sikertelen működése székhelyét, mert egy 1279. február 18-án kelt oklevél már György tihanyi apát nevét említi. 1 4 A fentiekből kiviláglik, hogy P. apát sem tudta 91
