Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA: A dunántúli végvárábrázolások tipológiai kérdései

lett táborozó nagy császári sereg. Zrínyi küzdelmének megörökítésével egyidőben a győri tábor képe is többhelyütt megjelent a vár alaprajzával és a benne dúló tűzvész ábrázolásával együtt. A csak védfalaival jelzett város bástyáinak és erődítésvonalainak képe, amely feltehetőleg Niccolo Aginelli császári hadmérnök egykorú rajzát vette alapul, már az átépítés eredményeit mutatja. Ez az ábrázolási típus is német és olasz változatban jelentkezett. A német metszetek a táborra vetik a főhangsúlyt, és csupán a kép szélén mutatják mellékesen a várat.

7 Domenico Zenoi velencei mester rézkarcán a vár rajza dominál.

8 Győrnek ez az alaprajzos, madártávlati bemutatási formája a későbbi évek ostromábrázolásain élt tovább. A városkép-ábrázolások kiszélesedett köre a XVI. század végén kezdődő tizenötéves háború idejétől már hiánytalanul magában foglalja a védvonal legjelentősebb erősségeiről készült képeket. A tetemes európai segélypénzzel és tekintélyes létszámú segédcsapattal támogatott hadivállalkozás évről évre megújuló eseménysorozata nagy érdeklődést keltett a kor publicisztikájában, amely írásban és képben tudósított a legfrissebb hadieseményekről. E tudósítások, relációk mellett több összefoglaló történeti munka is készült. Elsősorban az utóbbi kategória képanyaga jelentős témánk szempontjából. Előbb azonban néhány, ez idő tájt megjelent, de topografikus illusztrációról kell megemlékeznünk, amelyeknél a közelmúltban lezajlott hadiesemények inspirálták a megjelentettetést. A XVI-XVII. század fordulója topografikus irodalmának legjelentősebb és művészileg legszínvonalasabb sorozata a Georg Braun és Franz Hogenberg közös vállalkozásában Kölnben nyomtatott „Civitates orbis terrarum" c. sorozat, amelynek ötödik kötete 1597—98 között hagyta el a sajtót. Három dunántúli vár képét tartalmazza: Győrét, Visegrádét és Esztergomét 9 Győr várának Aginellitől adaptált rajza a falakon belőli szabályos beépítési törekvéseket is jelzi, és a székesegyházat is bemutatja. Feliratának tanúsága szerint, az 1598-as viszszafoglalás előtt készült.

1

0 Hogenberg viszont e városképet felhasználta másik vállalkozása, a kor haditörténetének megjelenítését célzó sorozata (Geschichtsblätter) számára 1598-ben, a visszafoglalást bemutató lapon.

1

1 A kötet másik két hazai ábrázolása Esztergom és Visegrád 1595-ös visszafoglalásához kapcsolódik. Mindkét rézkarc előképét a topografikus mű „főmunkatársának" Georg Hoefnagel antwerpeni származású császári udvari festő fiának, Jakobnak vázlata szolgáltatta. Esztergom két nézetből adott valós képe messze felülmúlja az ostromról korábban megjelent, és a reális elemeket szabadon használó grafikai lapoknak mind művészi, mind ábrázolási színvonalát.

1

2 Visegrád látképe szintén valósághűnek mondható a fellegvárral, a várossal és a szemközti parton látható Nagymaros községgel.

1

3 E két kitűnő ábrázolást a későbbi korok mesterei sajnos, csak-igen ritka esetben vették mintául. Az 1600-as év hozta meg azt a magyarországi várképkiadványt, amely kifejezetten hazánk földrajzi leírásának és története elbeszélésének céljával készült, és az ábrázolásai alaptípusokat szolgáltatta a XVII. század további, hasonló tárgyú műveihez. Wilhelm Dilich casseli rajzoló, rézmetsző és várépítőmérnök, valamint krónika-kompilátor „Vngerische Chronica"ját azért adta ki, hogy a közönség érdeklődését kielégítse, s a közölt térképekkel és vedutákkal a hadviselésnek is hasznára legyen.

1

4 A Hessen-casseli tartománygróf udvari művésze előszavában semmi sem szól arról, honnan vette kisméretű, finoman kidolgozott, és műfaja határain belül valósághű rézkarcainak előképeit. Magyarországon nem járt, így csak azt tételezhetjük fel, hogy valamelyik hadmérnök ismerősétől származhatnak az első vázlatok. A körre, ahonnan forrásait szerezte, talán közelebbről rávilágítana a szövegrész fonásának felkutatása. Dilich tíz dunántúli vár ábrázolását közölte, valamennyit távlati képben, a város fala és tornyai úgy mutatják sziluettjüket, ahogyan a közelítő utazó pillantja meg. Csák egyetlen esetben merített más, korábbi mester alkotásából, Szigetvárnál, Zündttől. Győr, Pápa, Tata, Veszprém (1. ábra) és Várpalota esetében a későbbi, a casseli művet alapulvevő mesterek csupán annyit tettek, hogy ostromábrázolásnál megfelelően benépesítették a környéket, vagy Dilich egyszerű, csupán a városképre koncentráló kompozícióját az előtér fellazításával gazdagították. Éppen Dilich alkotásainak fontossága miatt szükséges ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy magyar kapcsolatainak kiderítése és műve átfogó értékelése még felkutatásra, illetőleg megírásra vár. Dilich krónikáját 1602-ben Nürnbergben újabb történeti mű követte, örtel Jeromos, vagy ahogy magát latinosan nevezte, Hieronymus Ortelius nagyterjedelmű munkája a tizenöt éves háború kezdeteiről, a 90-es évek második felének eredményeiről, majd a haditevékenységnek a mezőkeresztesi csata utáni lassú hanyatlásáról szól. Hans Sibmacher rézkarcmellékletei fontos várvívásokat mutatnak be.

1

5 Előképek tekintetében e két népszerű kiadvány sokat köszönhet egymásnak. Sibmacher anyagának nagyrészét Dilichtől kölcsönözte, természetesen a kép eltér a formátum növekedése miatt. Sibmacher könyvének több, mint félszázados utóélete viszont hozzájárult Dilich ábrázolástípusainak továbbéléséhez. A nürnbergi mester ugyanis Szigetvár, Veszprém Várpalota, Tata várát Dilich karca nyomán állította elénk. Győr 1594-es török ostromának madártávlati alaprajzos várképe az 1566-os táborképekre megy vissza. Az 1598-as visszafoglalás ugyancsak madártávlati, de belsejében építészetileg gazdagabban kiképzett erőssége Dominicus Custos 1598-as nagyméretű lapját vette alapul.

1

6 Visegrád visszafoglalásának -képén a Braun-Hogenberg sorozat megfelelő lapjának hatását észlelhetjük. 140