Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene
A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene BÉKEFI ANTAL A hangszeres pásztorzene gyűjtéséhez szorongva fogtam hozzá, hiszen 1968-ban a felszínen alig volt belőle valami is hallható, látható. Amint azonban érdeklődni kezdtem utána, a rég elfeledettnek hitt hangszeres művészet, s a népi hangszerkészítés szinte mégegyszer feltámadt tetszhalálából, és sejtetni engedte azt a burjánzó gazdagságot, amellyel egykor átmeg átszőtte a bakonyi pásztorok életét. Legelőször a kanásztülökdallamok közül jegyeztem fel néhányat, majd olyan pásztorra leltem, aki tudott „keresztfujós furuglán" játszani, de nem volt hangszere. Ősszel megszereztem a számára a hangszert, hogy újra belejöjjön a játékba, nála hagytam, mire tavasszal meglátogattam, hogy meghallgassam, öreg pásztoromat már el is temették, visszakerült a furulya. Hány és hány helyen mondták gyűjtés közben: Jött volna öt évvel korábban . . . Később a kolompok zenéjére és harmóniájára, majd a háncskürtre Figyeltem fel, és így lassan-lassan kibontakozott előttem ez az ismeretlen, süllyedőfélben levő hangszeres világ. 1969 őszén pásztorainktól főként hangszereik készítési módja, használata felől érdeklődtem, s visszaemlékezéseiket hangszalagra rögzítettem. így jelen tanulmányomban nem is én, ők mondják majd el saját szavaikkal, hány féle hangszert ismertek, melyiket hogyan készítették, mikor és mire használták. Szinte a feledés mezsgyéjéről hozták vissza pásztoraink hangszerkészítő tudományukat, elevenítették fel újra ékesítésektől elborított régi dallamaikat. Ez volt talán a hangszeres népzene utolsó fellobbanása itt a bakonyi hegyek aljában? Ha így is lenne — hisz az idő szekerét megállítani senki nem tudja, nem is akarja — vigasztaljon mégis a tudat, hogy sikerült ezeket az utolsó pillanatokat hangszalagon fehér-fekete és színes fényképeken, diapozitívokon rögzítenünk. A szertefoszló örökségnek ugyan csak halvány emléke lesz e néhány sor írás, lejegyzett dallam, mégis tanulságos az utánunk következő nemzedék számára, s a most élők közül is azoknak, akiknek már nem adatott meg, hogy e hangszeres népi muzsikát azoktól hallják, hiteles tolmácsolásban, akik azt a maguk szórakozására, életük megszépítésére és megkönnyítésére saját maguk megalkották. (1. ábra) E fejezetbe kellett iktatnunk számos pásztordalt éppen azon indoknál fogva, hogy azok valamikor dudákon szólaltak meg, s ma is magukon őrzik sokszor • hkonyizefitklr&y 4 • Koron*) iakonjnirbp S zipiD.4c, • ^mmim, • ji.d | Kártthífr | « .Kordoírfl • ^fWffllUHHViw Zirc nMrJfir ' • Olairfolu Akllpuuu óti'r * L M' , • H inífy V KldrKonpe 8 Z tlokaUp Topolt« . D„ zt | 1. ábra. A szerző gyűjtési területe. Fig. 1. The region of the author's collecting. az instrumentális előadás nyomait: rövid, egy-két ütemes táncmotívumokat, amelyekben Bartók és Kodály ősi, elveszettnek hitt instrumentális kultúránk maradványait vélték felfedezni. Ezek az egy-két ütemes motívumok épp úgy megtalálhatók a kanászkürtdallamok giusto-részeiben, akárcsak a dudanóták szöveggel megszólaló, hangszeres dallamot utánzó toldalékaiban: tili-lili, dú-dú stb. szövegrészek alatt. Kanászkürtdallamainkat azért vettük tanulmányunk végére közvetlenül a táncdallamok mellé, hogy ezzel is jelezzük, kell itt valami kapcsolatnak lennie a legősibb, csak a felhangokat megszólaltató tülökdallamok giusto motívumai - s a dudanóták „aprája" melódiatöredékei között. A többi dallampélda is a dallamtárba került, a szövegrészbe ágyazva csupán szövegüket idézzük, s a magyarázó kottarészek kerültek ide. I. RITMUS KÍSÉRET Pásztormulatságok alkalmával a bor meghozta jókedv nyomában hamar előbuggyant a nóta, előkerültek a csizmaszárak355
