Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
GERGELYFFY ANDRÁS: A várpalotai vár építési korszakai III.
A várpalotai vár építési korszakai III. GERGELYFFY ANDRAS A palotaegyüttes további feltárása Első közleményünkben a kutatás 1966. évi állása szerint írtuk le a XIV. századi palotaegyüttes maradványait. 1 A föltárás 1967 és 1968 során folytatódott. 2 Most tehát első közleményünk mondanivalóját kiegészítjük azóta elért eredményeinkkel. 3 Első alkalommal csak három XIV. századi épületről számolhattunk be. Később azonban a föltárás kiterjedhetett az északi szárnyra is. A negyedik épületnek a jelenlegi udvarszintig álló falai itt, a jelenlegi várudvar északi sávjában láttak napvilágot, és csak keskeny külső szegélyét foglalja el a klasszicista építmény. Az északi palotaszárny a nyugati és a kápolnaszárny között húzódott. Nem kötötte össze a kettőt, mert csak nyugati fele volt lefedett épület, keleti irányban mint falszoros folytatódott. Ez utóbbi a mai várudvar északkeleti sarkát és a jelenlegi torony területét foglalta el. Ez volt tehát az az utóbb beboltozott tér, amelyről már első közleményünk is tudott. 4 Már a vár mai tömegén kívül eső keleti végén napvilágra kerültek a XIV. századi kaputorony falai is. Kaputorony és mögötte a falszoros alkotta a palotaegyüttes bejárati rendszerét. A falszorosból a nagyudvarba kilencven fokos szögben délnek fordulva újabb kapun keresztül lehetett átjutni. Ennek szárköve a mai udvarszint alatt in situ látott napvilágot. Maga az északi szárnyépület tehát a jelenlegi várudvar északnyugati sarkát foglalta el. 5 Két helyiségből állt, a keletinek a kapuszorostól nyílt bejárata. Dongaboltozattal utólag, a kapuszorossal egy időben, 1440 előtt látták el. Belsejében hordófenéknyi összeállt mészhabarcsot találtunk, a hordó maga már elpusztult. 6 Tovább gazdagodtak a már első közleményünkben leírt XIV. századi épületekre vonatkozó ismereteink is. Ez a palotának magának a bejáratot is magába foglaló helyiségét, a bejárattól északra újabb ablakát jelenti. Utóbbi kávái szintén festettek, bár sokkal jobban elpiszkolódtak, mint a másikéi, s festése, amíg tisztítása meg nem történik, nem határozható meg. 7 A nyugati szárny udvari loggiájának lefaragott falíveiről a tüzetesebb vizsgálat megállapította, hogy nem a falazattal együtt készültek, és utólag helyezték el a XIV. századi falban. Minthogy az időközben nagy számban, másodlagos felhasználásból kibontott loggiakő is a XV. századra mutat, helyesbítenünk kell az első közleményünkben írottakat, és a loggiát a következő építési korszakra kell datálnunk. 8 Palota vára A XIV. századi palota a békés életet szolgálta. Az udvarház a Kont-birtok gazdasági irányítása mellett bőséges lehetőséget nyújtott a reprezentációra is. Az udvarház békés és Bátorkő vár katonai szerepének ilyen megoszlása akkor szűnt meg, amikor egy korszerű vár építése vált szükségessé az erdőbirtok szélén, a Bakony és Sárrét határán, ahonnan már nemcsak a várvölgy, hanem a Székesfehérvár—veszprémi útvonal is ellenőrizhető volt. Ezt az új várat az udvarház átépítéséből nyerte Újlaki Miklós akkor, amikor az ország urait az Albert király halálát követő trónviszály osztotta ketté. Noha Újlaki eredetileg Erzsébet királyné híve volt, I. Ulászló megkoronázása után végleg melléje állt, majd a Hunyadi—Újlaki liga révén az ország nagy részének kormányzásában vezető szerepet töltött be. 9 A központi királyi hatalom elhalványodása természetszerűen a nagybirtok aktivizálódását vonta maga után a várépítés terén is. A kettős királykoronázás nyomán létrejövő polarizálódás azután ezt a sokoldalú hatalmi burjánzást egy front mögé rendezte. A Hunyadi—Újlaki liga kormányzása alá eső országrész nyugati határán kialakult arcvonal Zemplén-Borsod— Heves—Pest-Fejér—Tolna—Baranya—Valkó megyét és a macsói bánságot érintette, valamint ezek nyugati szomszédait. Nem meglepő tehát az, hogy amikor az országgyűlések évről évre az Albert király halála óta épült várak lerombolását rendelik el, 1 0 1445-ben öt olyan várral tesznek kivételt, amelyeket egytől-egyig erre a vonalra építettek. Palota várán kívül Kisnána, Sajóvámos és Pelsőc, valamint Verőce vára. 1 1 A hevesmegyei Kisnána esetében úgy tűnik, hogy a birtokos Kompoltiak ugyanazt az utat járták be, mint Palotán a Kont—Újlakiak. A család a XIII. századtól kezdve szerepelt a környéken, és a XIV-ben már Nánai előnévvel. 1325-ben Kompolti Péter fiai között kettéosztotta a birtokot. Lovász-Nánát Gergely, Egyházas-Nánát István kapta meg. Oroszlánkő várát együttesen kellett fenntartaniok. 1 2 A Mátra gerincén, az Oroszlánhegy 600 m magas csúcsán épült vár 1570-ig szerepel az oklevelekben. Még ekkor is uradalmi központ. 1 Előnevükből ítélve a Kompoltiak Nánán laktak, ott tehát udvarházuk volt. A korszerű védelem köve-
