Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
VALTER ILONA - KOPPÁNY TIBOR: A Csopak-kövesdi templom
9. ábra. A déli román kapu. Abb. 9.: Das südliche romanische Tor. Ez a templomtípus általános volt a Balaton-felvidéken a XIII. században. A kisapáti Szent Kereszt kápolna hasonlítható leginkább a csopaki és kövesdi templomhoz, ennek alapján középkori tömegüket, felépítményüket is rekonstruálhatjuk. Ilyen lehetett az Aszófő melletti Kövesd, Örvényes, Révfülöp, Tihanyűjlak, Tihanyapáti, Balatonfűzfő-Máma románkori temploma is 3 7, valamint a Szigligeti Avasi templomrom. Ezek jórészt a XIII. század közepén épültek, elsősorban a tihanyi apátság és az Atyusz nemzetség birtokain. 3 8 Az építőtevékenységet az építtető földesúr irányította, akár egyházi testület volt az (tihanyi apátság, veszprémi káptalan), akár valamely nemzetség (Atyusz, Rátót), akár egy középnemesi család. Nem célunk annak eldöntése, hogy az egyenes szentélyzáródás valóban csak a XIII. század közepén jelenik-e meg románkori építészetünkben, és hogy valóban kapcsolatba hozható a cisztercita építőműhelyekkel, csupán megjegyezni kívánjuk, hogy a templomok egyszerű, primitív kivitelezése, primitív részletformák, elrajzolt alaprajzuk (kövesdi templom) alapján inkább falusi építőmesterekre gondolhatunk, mint a közismerten nagyon precízen, gondosan dolgozó cisztercita építőműhelyekre. 3 9 98 10. ábra. A déli román kapu belső oldala és a küszöbkő. Abb. 10.: Innenseite und Schwellenstein des südlichen romanischen Tors. A kövesdi templomrom feltárásának egyik érdekessége volt, hogy sem a templom belsejében, sem azon kívül nem találtunk temetkezési nyomot, még bolygatott emberi csont formájában sem. Teljesen szokatlan ez falusi templomainknál, hiszen közismert, hogy a kereszténység felvételével királyaink arra kényszerítették a magyarokat, hogy a templom előcsarnokában, az egyház alatt és a templom körül kijelölt temetőben hantolják el a holtakat, miként ez az egész keresztény Európában szokás volt. A temető mintegy járuléka volt a templomnak. Ismerünk azonban olyan templomokat — ezek leginkább kápolnák -, amelyeknek nem volt temetkezési joga. A temetkezési jog ez esetben azt a plébániát illette, amelyhez a kápolna leányegyházként tartozott. A plébános jövedelmének egy részét az u.n. stóla adta, amit alkalmanként, a szentségek kiszolgáltatásáért (keresztelés, temetés) kellett a híveknek fizetni. Érthető módon a parochiális egyház ragaszkodott ahhoz, hogy a kápolnás leányegyház híveit is az anyaegyház temetőjébe temessék. 4 0 Az előzőekben kifejtett véleményünk szerint a kövesdi Szent Miklós templom nem volt önálló plébánia, hanem már a középkorban is a paloznaki plébániához
