Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene
VI. fokot a ,,fd' hangot, „szó"n végződik, hogy a felső oktávot újra „szf-ve 1 vezesse be. Még komplikáltabb a 2. számú furulya hangsora. Nehéz is lenne bármelyik ismert skálához közelíteni. Itt jegyezzük meg, hogy játékosaink általában nem használják a legalsó három hangot a furulyájukon, talán mivel az már túl halk, erőtlen. T. Molnár a dúr dallamokat általában furulyájának szó hangján zárta, ezért aztán az alaphang alsó váltóhangja rendszerint nagyszekundként jelentkezett. Bármelyik tanult fuvolista szinte lehetetlennek tartotta volna a muzsikálást az annyira elhangolt hangszereken, mint amilyen a 2. számú furulya is volt. Amikor azonban avatott furulyás ajkán szólal meg ez a hangszer, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy sokkal tisztábban szól, mint amilyen a hangolása. Hogyan lehetséges ez? A játékos különféle villafogásokkal, félig befogott lyukakkal, fúváserősséggel korrigálja a hangokat. 124. Szentgál, 1972 - T. Molnár István, 1891. Tempo piusto 4' n! I Vi I i LLu 'i MII. I I A legjobb bakonyi furulyás kanász és játékmódja A fent említett játékmódnak szép példáját láttam a szentgáli T. Molnár István nyugdíjas kanász - vagy ahogy ma hivatalosan nevezik: sertésgondozó előadásában. Amikor 1971. október 17-én - több, mint egy évvel nála való első látogatásom után - újra felkerestem, nemcsak új készítésű furulyáival örvendeztetett meg, hanem feljavult furulyajátékával is. Játék közben bele-beledünnyögött furulyájába, mint a régi furulyások általában. A tündérmajori öreg furulyás is hasonlóan cselekedett. Brummogásával nagyjából követte a dallam vonalát és annak ritmusát. Talán a duda bordóját akarta így utánozni, vagy csak a nagy igyekezet toldatta meg e „morgó" hangokkal a furulya „sikittó" muzsikáját? T. Molnárnál és más pásztoroknál is megfigyelhettem, hogy játékuk közben vibráló szájmozgással színezték, tették lebegővé furulyájuk hangját. E dallamok egyedülállóan őrzik egy már letűnt, magasszintű hangszeres kultúra emlékét, variáló, díszítő gyakorlatát. Zeneszerzőink, ifjú furulyásaink belőle tanulhatják meg újra, milyen virtuozitással, ritmikai és melodikai gazdagsággal rendelkeztek egykori pásztoraink. Az előkék, trillák, futamok szinte elborítják a dallamokat. 134. Szentgál, 1972 - T. Molnár István, 1891. 136. Szentgál, 1972 - T. Molnár István, 1891. Tempo giuato J -120 n |ff rr =HM^ jL ^/r r . ff r y ^ A j i T fr ff h t it w t t i.k f Ír—r-r— rfr*f—r^r ír fr r fl g H r »r i ü ^ í 1 i i t vtj f i ii j r r 1*^*= 11, t—> rr , i f j r l r r r ^ r r * » i' ^rr f r |- „, |H m ,_J íj" ' ' '' ' ' ' ' 1' * J i-^—i' * JMár mi-náj. lunk lé- Te- kúd- Ide. Pe-d» i-iyu i&n ve. Mer a ju-Kis a rvjy- bí - Tiny. A-iwiy • bö-tO van a i r 137. -J-J—Jtft - tek. há - tán. Szentgál, 1972 - T. Molnár István, 1891. 398
