Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

lukakat. És hát azér égy kicsit nehezen akart szó ni, mer a siptyát egy kicsit nehezen találtam el. De mikor aztán étalátam, jó le'tt. Én né'm ismertem többet, mint ezt a rSndés furuglát meg azt a fuvollát. A rSndes furuglát eló' fújták, a fuvollát még ódalt. Hát aztat ném igén szerettem. A másikat ezt jobban szerettem." A diszeli legelőn Kiss István tehenes így mondta el a furulya készítését: „Kifúrtam a fának a belsejét, aztán ugy nyelveztem be. Borzafábú vót. Negyven c'énti hosszi vót. Láttam, hogy másnak hogyan vót csinyáva, aztán megcsinyátam. Az még az öregapámé vót. A dugója mgg kecskerágittófábú vót, mer az kemin aztán finom fa vót, könnyen lehetett faragni simára." Szólaltassuk meg most az ősi pásztorhangszert a legmodernebb anyagból: PVC-ből elkészítő 78 éves öreg kanászt, a szentgáli T. Molnár Istvánt: „Mikor a feleségémmel összekerültem, akkor került hozzám égy hosszú kis finom sárgarézcső. Én aztat ráspuval, mindé'nnel annyira megcsinátam, hogy a tetszésem szerint jó lett. Aztán mikor oan gyönyörűen fújom, odatámadt hozzám égy kisgyérek, szongya: - Pista bácsi! Adja e nekem azt a pikulát! - Oda lehet, - mondom - gyerek! Száz forintár! Abba az időbe 100 forintér adtak 30-35 litfer bort! Csak bolondságbú igy mondtam a gyereknek. Este mikor megyék haza: - Elvitte a gyerek - aszongya - a pikuládat! U [a felesége] né'm tudja, ki vót az a gyerek, csak azt mondta: Azt mondta a Pista bácsi, 100 forintér odaadja. - Nézd, - aszongya [az asszony nekem] — itt a száz forént. Sosem láttam többet sé' a gyeré'ket, se a pikulámat, de a pénz megvót, a száz forént!" Ha a sárgarézcső bevált, jónak kell lennie a PVC-csőnek is! Kísérletét siker koronázta, röviden így mondta el, hogy készíti PVC-furulyáit: „Van egy bérétvábul kiköszörült hegyé's késem, avval kifurdaltam a furulyát, aztán hogy pontos légyén minden lik, megtüzesítettem égy üyen vastag vasat, ami ezgket (kiégette). Először, mikor csinátam üyen pikulát, akkor kerűt a kezembe valahunnét égy ódalfujós. Arrú lé'mintáztam, nem ám millimété'r, né'm tudom ám, müyen méter, csak igy. . . Tökéleté's is 15tt" (57. ábra) A fafurulyák készítésének receptjét így adta meg T. Molnár István Szentgálon: A furulya hosszát a furulya fájára mért négy egymást érő markolás határozza meg (cca 360-400 mm). A második markolás után - a furulya közepén - van az első hanglyuk helye. Ekkor e pontból a furulya testének közepén, az oldalaival párhuzamosan végigfutó egyenes vonalat rajzol a furulyakészítő, s erre jelöli rá bicskája hegyével a kifúrandó lyukak helyét. Ezeket vagy egy kész hangszerről másolja át, vagy az első lyuktól számítva jól rányomott hüvelykujjnyi távolságra kell a második lyuk, majd ugyanezt a mércét használva a többi lyukak helyét is kijelölni. A lyukakat korábban bicskájával faragta ki, ma már gyengébben lát, úgy égeti őket 7 mm-es tüzes dróttal. A lyukak egyenlő nagyságúak, de nem egészen kör alakúak, hanem a furulya hosszanti tengelye irányában kissé elnyúltak, elliptikusak. Méreteik: 7,5x8,5 mm A furulya belsejét 800-900 mm hosszúságú, 20 mm-es cigányfuru-jával fúrja ki, de a fúrót nem hajtja át teljesen a fán, hanem csak annyira, „hogy a fura csirgya csak félig gyűjjön ki az alsó végin". Ebből adódik, hogy a furulya fejénél, a vastagabbik végén, 20 mm-es, a végén pedig mindössze 9 mm-es átmérőjű lyuk keletkezik. A furat tehát a végén, kónikusan szűkülő. Célja a furulya megfelelő hangszínének kialakítása. Ha elkészült a fúrással, faragással, a hangszer testében maradt feltépett szálkákat négyszegletesre faragott, keményfából készült botocskával kotorja ki, illetve simítja el. A furulyakészítéshez T. Molnár István a következő szer57. ábra. PVC furulya. (Szentgál) Fig. 57. Plastic flute. (Szentgál) számokat használja fel: 1 db 20 mm átmérőjű „cigányfuru" (bognárfúró), 2 db „borotvabicska" 1 db 7 mm átmérőjű tüzes drót, 1 db négyszegletesre faragott fapálca és dörzspapír. Az általam ismert 6 furulyájának átlagos hossza 360370 mm között mozog. Az egyik azonban 40 mm-rel hosszabb a legrövidebbnél: „Ennek nagyobb bőggése van - felelte. - Minden zenébe, zenekarba van ek kis sip, en nas sip, kisdob, nagydob, 'sztán cigányzenébe bőggő, minden nyavalya, hát a furuglyába is. . ." „Miné magasabb itt ez a borda, anná vastagabb a hang!" (Közben az ujjával mutatja, hogy a furulya testét két részre osztja az első hanglyuk. A fúvás felöli a felső borda, a másik fele az alsó borda.) Azt is tudja azonban, hogy ez a felső borda nem nyújtható meg tetszés szerinti hosszúságúra: „Ha [az első lyukat] ennyire lejjebb tesszük, ugyanúgy szól, de akkor már elhibázza, valamellyik sikít!" Vagyis, ha a furulya hossza megváltozik, a hanglyukak egymáshoz való távolsága is meg kell hogy változzék, mert különben • hamis, még az átlagosnál is hamisabb lesz a hangszer. Befejezésül megemlítjük még a Berhidán lakó az alföldről származó Jenei József (1924) furulyakészítőt. Ő így foglalta össze a hangszerre vonatkozó ismereteit: „Készítettem én má gyerekkoromtú fogva - esősorban játékszernek -, aztá-később próbátam hozzáhangóni ezekhő a vásári furulyákhó. . . Játszottam is rajta. . . Vót olyan, aki még is vétte. Talán é'gy 25-30 darabot (készítettem), többnyire égy méretűek voltak. Kifaragtam őket. Né'm minden fafajta jó a furulyakészítéshez. Elsősorban fontos az, hogy száraz légyén a fa. Bodzafából csináltam, faragni is jó. Ha réndSssen ki van puculva és száraz a fa, 395