Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene
nyelv hossza 52 32. ábra. A bakonyoszlopi bébicsíp. Fig. 32. Lapwing-pipe from Bakony oszlop. évén át alkalmazhatta az ember ilyen sipullásra. - Azt nem is köllött szájba venni, csak ide a szája széle mellé, aztán fújta, am má szót" (Mutatta, hogy a két ujjával odaigazította az alsó ajkához és fölötte elfújt.) „Még azon tűnnék most is!" (Vigántpetend, Tóth) A zirci öreg gulyás még a nyelv használatára is kioktatott: „Nyirfahajjal is szoktak [muzsikálni a pásztorok.] Csak tunnyi köll, hogy nyelvvel hogyan köll kormányozni. Két ujjal idefogja az alsó szája szélihöz, fönt pedig muzsikál rajta. A nyelve hegyit égy kicsit hátra kampitja és úgy fújja. Nyirfahaj és vadkörtefalevél. Nyirfahajbul az alatta való, az a sárga héjjá az jó!" „Nyírfának az ódalárul hasitottuk lé", kikerekítettük má a nyírfán: Mind a mostani két foréntos, egy ilyen karikát lehuztunk, azzal lehetett szépén sipónyi! Haaaj!" (Szentgál, T. Molnár István) Az egyik bakonyi pásztortól kapott meggyfahéjsíp egy nagyjából ellipszis alakúra vágott, a rövidebb tengelye mentén meghajtott meggyfahéj. Egyik fele kicsit kisebb a másiknál, s - bár pásztoraink ezt nem említették, alaposan le van vékonyítva. Vastagsága 0,4 mm, a másik fél 1,6 mm-es vastagságával szemben. Az így elvékonyított meggyfahéj könnyebben jön rezgésbe a felső ajak felett. (33. ábra) 25 7F T M33 * % L „ Gombos harmonika,, Az elsó' világháború utáni években jelenik meg pásztoraink között elvétve ez a hangszer. A most végigjárt pásztorok közt csak Vigántpetenden találtam a pásztor fiának tulajdonában egy 48 basszusos tangóharmonikát, de Tóth István, a pásztor nem játszott rajta. Zenei érdeklődését azonban fia is átvette, s az már nem furulyázik, mint apja, hanem tangóharmonikázik. A zirci kanász játszott nekem gombos harmonikáján dalokat. Furulyán nem tudott megtanulni, mert csak maga gyártotta hangszere volt, és az nem jól sikerült, így hát harmonikáján játszotta, ékesítette, cifrázta a dallamokat. Gombos harmonikája két soros volt, kísérő basszusokkal. A dallamokat nagyon feszes ritmusban játszotta, ékesítései nagyjából azonosan maradtak több előadása'esetén is. A harmonika-adta harmóniai lehetőségeket nem aknázta ki a játékos. Nem is törődött látszólag vele nagyon, hogy melyik gombot nyomja le, csak a hangsúlyokra ügyelt, s arra, hogy az alapbasszus súlyosabb hangja essék a hangsúlyos helyekre, a kísérő dúr-akkordok az ütemek hangsúlytalan részeire. Általában a dallamokat a tonika és dominális gombjain játszotta végig, nem törődve az éppen aktuális vonzatokkal. Előfordult, hogy néha két teljes dallam alatt is szubdomináns akkordokkal kísérte végig a melódiát. Úgy kezelte a basszusokat, mintha azok a citera állandóan zengő kísérőhúrjai lettek volna. Csak a hangjuk búgására, ritmusára figyelt, magasságuk nem érdekelte. Zirc, 1953 - Molnár Elek, 1901. Tempo giuato 33. ábra. Meggyfahéjsíp. Fig. 33. Morello-bark-pipe. E hangszeren nemcsak pásztorok' játszanak. Általában férfiak használják. Azt a játékmódot, amely szerint a héjsípot szájukba vették volna a játékosok, vidékünkön nem ismerték. Szájmuzsika,„szájhármonyikd' Aki hozzájutott a pásztorok közül, megtanult a szájmuzsikán is játszani. Egész kis zenekart is rögtönöztek köréje néha: „Vótak oan kollégák, akik tudtak szájmuzsikáznyi. Oztán awá (fésűre fektetett selyempapírral) kísértük a szájmuzsikát". (Vigántpetend, Tóth) Szarukürt, „csontkürf, „ökörszarvkürt' Funkciója Ha a kanász hangszerét ökörszarvból „szarvcsontból" szaruból készíti, csontkürtnek hívja. Mikor kihajt azért kürtöl, hogy minden házban hallják már előre az érkezését, és időben kinyissák az ólak ajtaját, ne kelljen az egész falkával várakoznia a késve érkező malacokra. A Bakonyban csakis a kanász kürtölt, a tehenes sohasem. Nyoma krónikáinkban A csontkürt legrégibb hangszereink egyike. Bár használták méltóságjelvényként és ivókürtként is - a Képes Krónika 379
