Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
R. CSÁNYI MARIETTA: Középső bronzkori telep a veszprémi Várhegyen
tipikus veszprémi csoporthoz tartozó leletanyagával nem keveredik, tehát időben azt megelőzi. Az északdunántúli csoport eszerint csak a középső bronzkor 2. elején jelenik meg. Hiányára a hatvani lelőhelyeken így nyerünk megfelelő magyarázatot. A középső bronzkor 2. periódusában (R BA 2) a veszprémi csoport létét már kereskedelmi kapcsolatok is bizonyítják. Tószeg—Laposhalom, 8 9 Jászdózsa— Kápolnahalom 9 0 füzesabonyi rétegéből származnak ilyen jellegű mészbetétes edények, illetve töredékek. Fiatal vatyai környezetben Mende—Leányváron, 91 Újhartyánban, 9 2 Lovasberényben 9 3 stb. tűnik fel ez a kerámia. A kosziderpadlási temető A 38. sírjában egy veszprémi csoporthoz hasonló bögre egy R BA 2 periódusba datált nyélcsöves csákánnyal együtt került elő. 9 4 A kulcsi temető tanúsága szerint is a vatyai kultúra 2. periódusában mutatkozik meg a dunántúli mészbetétes kerámia északi csoportjának hatása. 9 5 Az ismertetett stratigráfiai adatok a mészbetétes kerámia két fő csoportjának kronológiai kapcsolatát is megvilágítják. Kialakulásuk egymáshoz viszonyított időpontja a kutatás sokat vitatott problémája. Előbb az északi 9 6 majd a déli csoport keletkezése került a korábbi horizontba. Az utóbbi véleményt Bóna I. képviseli, aki az északi (veszprémi) csoport kialakulását még így is a középső bronzkor 1-be helyezi, csupán az esztergomi csoport esetében számol egy teljes fázis eltolódással. 9 7 A probléma megoldásához járul hozzá a veszprémi átmeneti leletanyag, amely díszítése és egyes edénytípusai alapján a déli csoport korai fázisával egykorú. A középső bronzkor 1. periódusában tehát már meglévő déli csoport az északi (veszprémi) csoport kialakulását egy teljes fázissal megelőzte. Ezt a datálást csak megerősítik — az északi típusú leletek hiánya mellett — a hatvani kultúrás környezetben talált korai dél-dunántúli mészbetétes darabok. Ugyanígy a Hurbanovo csoport Nesvady-i temetőjében, a 33. sírból előkerült edény, 9 8 amelynek párhuzamát Alsónyékről ismerjük. 9 9 Utóbbi leletek Torma I. meghatározása szerint a dél-dunántúli csoport korai fázisába tartoznak. 10 0 A veszprémi anyagban szereplő egyetlen szekszárdi típusú (fiatalabb fázis) töredék (9. ábra 18.) sajnos a vaskori sáncból, másodlagos helyzetben került elő, így kronológailag nem értékelhető. 10 1 A veszprémi csoport leleteivel együtt azonban másutt kizárólag a déli csoport fiatalabb fázisához tartozó edények fordulnak elő. A R BA 2 periódusba datált kecskédi temetőből ismerünk két ilyen darabot. 10 2 A fenti értékelés során megállapított történeti-kronológiai kapcsolatokat a következőkben összegezhetjük: az Észak-Dunántúl déli részén (a határokat egyelőre nem húzhatjuk meg pontosan) a középső bronzkor 1. második felében (? ) elterjedt, a veszprémi és csopaki lelőhelyek által reprezentált régészeti leletanyag a vatyai kultúra és a dél-dunántúli mészbetétes kerámia korai fázisával, illetve a tokodi csoporttal egykorú. Rövid (valószínűleg csak a középső bronzkor 1. második felére kiterjedő) együttélés után a tokodi csoport életének a középső bronzkor 1—2. (R BAi — A 2) határán, az észak-dunántúli mészbetétes kerámia feltűnése, ill. népének terjeszkedése vet véget. 10 3 Az észak-dunántúli csoportot képviseli a veszprémi telep felső rétege. Mivel jelentőségét elsősorban stratigráfiai helyzete adja meg, a tanulmány első részéhez kapcsolódva, a két réteg összefüggéseire, az összehasonlításukból szükségszerűen következő tényekre kell kitérnünk. A leletanyag kapcsolatainak részletes elemzése helyett ezért csak a vezető edénytípusok analógiáit ismertetjük röviden. A három vezető edényforma: a tál, a tölcséres nyakú urna és a korsó, a csoport valamennyi lelőhelyén ismert típusok. Veszprémben a tálak aránya igen magas. (12. ábra 9, 12., 6. ábra 1-17., 8. ábra 1-5., 10. ábra 20—26., 11. ábra 1 — 15.) A behajló peremű tál a közölt leletegyüttesek között a Mosonszentmiklós— jánosházapusztai temetőben a leggyakoribb, 10 4 bár aránya itt sem közelíti meg a veszprémit. Izsán, 10 5 Patincén, 10 6 Kecskéden és Monostoron, 10 7 valamint a legutóbb feltárt chl'abai temetőben 10 8 meglévő, de ritkán előforduló típus. Velky HarcaSon 10 9 és Maié Kosihyn pedig hiányzik. 11 0 Alacsony az arányszáma a környei temetőben is. 11 1 A tölcséres nyakú urna (6. ábra 22—32., 7. ábra 1-9., 10. ábra 1 — 18.) valamennyi felsorolt lelőhelyen gyakori forma. A veszprémi darabok között a szélesebb mészbetétes díszítés is megtalálható. Két töredéken pedig a rendkívül széles mészbetétágy (6. ábra 22 - 23.) az alsó réteg kerámiájához kapcsolódik. Ez a tölcséres nyakú urnákon alakalmazott széles mészbetétes díszítés Patincén és Mosonszentmiklóson is előfordul. 1 1 2 A környei temetőben meglepően kevés ennek az edényformának az aránya. 11 3 Szórványleletekből származó darabokat Wosinsky M. is közöl. 11 4 A korsóforma párhuzamait nagy számban megtaláljuk az ismert leletegyüttesekben. Utóbbiakban azonban főleg e formának a magyarádi változata a gyakori, illetve a magyarádi típusú korsó eredeti formája is gyakran feltűnik. A veszprémi leletegyüttesben egyetlen díszítetlen korsótöredék képviseli csak. (11. ábra 24.) Ez a rövid ismertetés mutatja, hogy a felső réteg kerámiája a jellegzetes észak-dunántúli típusú leletegyüttesekkkel áll szoros rokonságban. A. csoport megjelenésének relatív kronológiai helyzetét az átmeneti leletanyag datálása kapcsán a cikk első felében taglaltuk. Ezzel tehát most nem foglalkozunk. A veszprémi teleppel kapcsolatban azonban, stratigráfiai adottságainál fogva, a kronológiai kérdéseken túl, a mészbetétes kerámia eredetének és etnikumának problémája is felvetődik. A kisapostagi kultúra szerepe a dunántúli mészbetétes kerámia kialakulásában már elfogadott tény. Torma I. a dél-dunántúli csoport fő edénytípusainak kisapostagi származására mutat rá. 11 5 Az észak-dunántúli csoport esetében azonban a két kultúra kapcsolata még nem tisztázott. A probléma megoldásához Veszprémben egyrészt a telepjelenségek, másrészt 35
