Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

kalapom kerülete. Nemigén engedték községbe főkötni, egy kicsit nagyullották. . ." (Simon) Birkákra ötös, nyolcas csengő' ülett leginkább. Szalamia-csengők A legjobb csengőnek a szalamia-csengőt tartották. Van olyan nóta is, amelyben ebből „haramiacséngő" lett. „De olyan csöngő is vót, aki a Dabostetőrű lehallott ide (Hegyesdre). Olyan szép hangja vót. Hát legalább 10 kilométerre is elhallott a szalamiacsé'ngő, hogyha csendes, szép idő vót." „A csöngőbe keverve van szalamia, még érc, meg ezüst. Ez három féle anyagbú van csináva. Ellenbe ez a rész (kis fehér érre mutat a csengőjén) ez ezüst benne, ez a fehér. Itten má valamellyes kis rezet is kapott" - magyarázza a csengőjéről Simon Gábor Hegyesden. Ecsedi István tanulmányából tudjuk, hogy a csengőöntő anyag összeállítása a következő volt: 1 rész vörösréz, két rész sárgaréz és valamennyi cin és szalmiák. Milyen falkára milyen és hány csengő illik? A legtöbb pásztor szerint a birkafalkára két csengő való: az egyik a nyáj élére, a másik a végére. Egyedüli adat eddig, hogy Hegyesden három vezérürüt alkalmaztak, s mind a háromra raktak csengőt egy „fókán" belül. Hogy ez így volt, azt a fennmaradt nótakezdet is igazolja. „Egy-egy majorba több birkafóka is vót. Külön vótak a ridegek, az anyák, a toklók, az ürük. Tokió az, ami a következő évben ellősre fordul. Azokat el is látták - minden fókát az érdeme szífrint - csengővel. Nem egyforma vót mindén fókának, mer az anyafókára tették a legszebben szóló csengőket, az úgynevezett szalamiacsengó'ket. - N£m tudom, hogy millyen, az vót ráirva, hogy szalamia. Biztossan hogy ott gyártották, valahun külföldön gyárthatták ezeket a csengőket. Van róla nóta is:" 71. (Hegyesd, Kiss Zsigmond, 1930) Mind a hár- mon sza- la- mi- a- csen- gő van „Persze, a nagyobb fókákon három vezérürü vót. Háromra tették a csengőt. Szükséges volt ködös időbe, hogy a birkák még né' szakadjanak. Égy fókába 3-400 darab, sőt, vót hatszázas fóka is. Egy őrzött, még a kutyái. Két kutyája vót. Hát nálunk a kutyákat Tiszának, Dunának hivták, esetleg megkeresztelték ilyen egyéb nevekkel: Tücsök, Furcsa, ilyesmi." „Az anyafókákra tették, de nem anyákra, hanem oda választottak ki a legerősebb ürükből, és az ürük hordták a csé'ngőt. Kissebb fókákná, azokná csak egy vezérürü vót, egy csengő szólt." (Hegyesd, Kiss Zsigmond mondta e fejezet minden idézetét.) „A birkákra csak kettő köll, több semmi! Eggy, aki elől jár, é'ggy aki hátul jár" - vallja Kardosréten Gulyás János. „Mer a birkanyáj az égy tömegbe jár mind. Akkó má tudja a juhász. Mer eggyesbe birka nem marad el sfchol. Ha elmarad, am má csak betegsége által marad el. Tudja a juhász: Na most egyik kolomp elől szól, a másik hátul szól, hogy hol van az eleje és hol van a hátulja. Akármilyen sűrűségbe! A két harang az nem eggyezik egymással. Mindeniknek másnak köll lenni." Melyik a jobb? A csengő, vagy a harang? Igen érdekesek azok az összehasonlítások, amelyeket a pásztorok a harangok és csengők közt tesznek. Úgy tűnik, a harangok, kolompok szava után könnyebben tájékozódnak, könnyebben megtalálják az elveszett jószágot a pásztorok. „Ha én főkötőm azt a csöngőt és főkötök ekkora kis harangot, az erdőbe az a kis harang, kolomp, az engemet odacsal, ha szél fuj is, de a csöngő az ara szól (balra mutat) és ére mégy a hang (jobbra mutat)." (Zirc, Lénárt) Később ugyanezt így fogalmazza meg: „A hangja között nagy különbség van a hallásra. Például így erdőbe: Akkor én főkötök égy félliteres harangot vagy égy 13-as csöngőt, az jó nagy, az má nagy csöngő, de hajó a vasa ennek a kis harangnak, én ezt nem adnám azé cda, a hallásképiér! Ez odacsal engemet, ha szél fuj is, odacsal egészen az ő közelibe, de csöngő nem, mer az elmásitja a hallást és elcsalja az embert fére." ,,A harang, a csengő a pásztorember címere" A pásztorok eddigi megnyilatkozásai a harangok, csengők praktikus hasznát emelték ki. Azonban sokkal többet jelentenek e hangzó szerszámok a számukra, mint egyszerű, szükséges kellékeket. Azt már hallottuk, hogy ők maguk is, és a környék népei is gyönyörködve hallgatták a kolompoló nyáj muzsikáját. A pásztor büszke volt harangjaira, s azon igyekezett, minél szebben szóljon a nyájon a kolompzene. „Egy pásztorembérnek, égy gulyásembernek ez a cimére! Mé'ntű szebb hangszere van neki: csöngeje, vagy harangja, vagy ehhöz hasonló." (Simon, Hegyesd) öreg gulyásunk így keresi rá a szavakat: „A pásztor disze vóna! Az is!. . . én is ennek a bolondja vótam. . .„ (Zirc, Lénárt) így dalol a pásztor csengőiről, kolompjairól Hogy a pásztor büszke, volt szépen hangzó kolompjaira, csengőire, ezt dalai is igazolják. Kapolcson is, Hegyesden is megéneklik az 5-600 birkából álló falka előtt csüingelő vezérürüt: (Kapolcs, 1969, Kálmán János, 1896.) A fókámba három vezérürüm van, Mind a hármon haramiacsengő van. (Dallama — Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10/1971) 388.2. A rézkolomp szava nemcsak a nyájat vezeti, hanem a kedvesét kereső kislányt is útbaigazítja: (Veszprém, Dózsaváros, 1963., Tamás István 1937.) Hallgass, juhász! Merre szól a rézkolomp? Nem láttad-é a rózsámat valahol? Dallama - op. cit. 389. 6. Farkas Antaltól kaptam egy rézzel szépen befuttatott kolompot, amelynek mindkét oldalára .rávágták' a nevüket az egykori tulajdonosok. Egyik oldalán ez áll: Esső Antal 1931, a másik oldalán: Esső János 1934. A pásztorok pontozóval, ,dornival' luggatták bele a nevüket a harang oldalába. (6. ábra) A rézharangba frissen belevágott betűk valóban aranybetűkként csilloghattak. Nóta is van róla: (Akli puszta, 1952, Magyar József, 1874.) - Pista, Pista, juhász Pista, Hol az a szép ürü fóka? - Be van hajtva a tilosba, Szilágyi biróná szól a csengő rajta. 362