Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
PETÁNOVICS KATALIN: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén
kora tavaszi és késő őszi hidegek megölik a gyenge nyúlfiakat, nagy téli havak pedig megfosztják az élelemtől, és a kimerültségtől könnyen elvesznek. Ennyi veszedelem tetejébe még ott az ember: puskával, hurokkal, veremmel, bottal, sokszor puszta kézzel. Egyetlen védekezési lehetősége van: gyors lába. Ha valakit megdicsérnek gyorsaságáért, azt mondják, úgy fut, mint a nyúl. Szívesen tartózkodik rétek, vetések közelében, mert bő táplálékot talál. Télen viszont az éhség arra kényszeríti, hogy bemerészkedjék a falvakba, s ott „gyümölcsfák" meghámozása által legnagyobb kárt tesz". 3 6 A nyúl igen fontos szerepet játszott a falu táplálkozásában. Legkönnyebben meg tudták fogni, még a gyerekek is. Erdeink kedvező környezetet nyújtanak számára, és vadászaink évente nyúlból lőnek legtöbbet. Jelentős a kivitele is, szőre fontos ipari nyersanyag (szűcsipar, kalapipar). 3 7 A sík erdők, bokros helyek, magas fű és vizenyős nádasok a fácánok kedvelt tartózkodási helye. Hasznosságán kívül szépsége is emeli az erdő, a rétek díszét. Pák Diénes ugyan „oktondi madárnak" nevezi, mert nem képes magát a ragadozó állatok elől elrejteni vagy megvédeni, de elismeri szépségét, amelyet ekként részletez: „. . .fejének s' nyakának nagyobb része setét zölddel csillámló, azonban elől és oldalt bársonyverest is mutat, begye, hasa s' oldala fényesbarnás, és sárga-veres, s' violaszín pettyegetésű, szemekörnyéke sárga s' körülte egy nagy ripacsos bíborszínű folt. A jércze tollai nem olyan szépek" — fejezi be ismertetését. 3 8 A rabsicok tudják, hogy a fácánok május elejétől június elejéig költenek. A fácán kicsinye olyan, mint a kiscsibe, „csak csíkos és rettentő eleven". Sűrű bozótba rakja a tojását, domború részre, úgy, ha esik az eső, a víz lefollyon a fészekről. Ha befolyna, elzápulnának a tojások. A tojó napjában háromszor leszáll a fészekről enni, ilyenkor csőrével gondosan betakaija a tojásokat pihével, avarral. 14-20 tojást tojik, amit régente összeszedtek és megettek a falusiak. A fácánnak elég nagy, kiadós tojása van. Kotlóst sem nem lőnek, sem nem hurkoznak, mert nem jó a húsa. Ezért fészek közelébe sohasem raknak csalit. Sok az ellensége a földön is, a fákon is, ahova éjjelente pihenni tér. De erősen megtizedeli létszámát a huzamosabb ideig tartó havas tél, és az ember, aki nem törődik sem a vaddal, sem a vadgazdálkodással, csak saját érdekével és szükségletével. Az erdei vadak, s különösen kicsinyeik közös ellensége a róka. Pák Diénes azt írja róla, hogy „hajdanság óta ravaszság, vigyázóság, s fortélyo'sság példázata". 39 És irtják, évszázadok óta minden módszerrel: puskával, tőrrel, csapdával, kifüstöléssel, kiásással. Mégis van belőle elég. Természetesen kára mellett hasznot is hajt, rengeteg egeret megeszik, és mintegy szelektálja az erdei selejt állatokat. Január-február körül bakzik. Az emse rókának a farka alatt van egy mirigy, és amikor görög, a mirigy megérik, és különös szagot terjeszt. A kanróka akkor veszi észre, hogy görög a nőstény. A falusiak azt mondják, ilyenkor különös versenyfutás kezdődik a hímek és nőstény között. A nőstény futni kezd nagy gyorsasággal, a kanróka utána. A versenyfutás mindaddig megismétlődik, míg a nőstény nem talál olyan hímre, amelyik képes vele tartani. Kb. két hónap múlva 3—4 kisrókát hoz a világra. Erdei tartózkodásuk idején az emberek gyakran láttak hancúrozó rókafiakat, és mindnyájan azt állítják, hogy igen kedves, gyönyörködtető látvány. Adatközlőim szerint a róka üregekben, maga ásta lyukban lakik. De azt is tudni vélik, hogy a róka betelepszik a borz helyére. Amikor a borz élelem után jár, a róka bebújik odújába és odapiszkít. A borz utálkozva kikaparja azt. Ez megismétlődik még 1—2 alkalommal, és végül a borz új lyukat ás magának, a róka pedig véglegesen birtokába veszi a ravaszsággal szerzett „házát". 4 0 Többnyire este jár élelem után, de nappal is látni néha, különösen télvíz idején, amikor az éhség egészen a tyúkólak közelébe űzi, sőt előfordul, hogy az ólban szúrják agyon a tyúkriadalomra előszaladó háziak. Bőrét lenyúzzák, szőrével befelé fordítva kifeszítik egy deszkára, és eladják a szűcsöknek, vándor árusoknak. A róka bőre tél kezdetén a legjobb. A mókus erdeink kedves, vidám kis állata. Faoduban, maga eszkábálta, mohával bélelt gallyfészekben lakik, de nem riad vissza attól sem, hogy a madarak fészkébe telepedjék. Rendkívül fürge. Tápláléka elsősorban magvakból, gyümölcsökből áll. Tavaszféllel születnek a kismókusok, 3—6 is egyszerre. — A mókushúst nem szokták megenni, s inkább a gyerekek ügyességi próbája a mókusüldözés és fogás. (7. ábra) A pele a mókushoz hasonló kis állat. Különösen a hegyi pincékben van belőlük sok, mert rengeteg, számára kedves gyümölcs terem itt: makk, mogyoró, gesztenye, dió, é. i. t. Estefelé „csak úgy ugrándoznak a rossz pincék tetején, kirágják a zsúpot. Sok kárt tesznek". Ezért irtják őket. A pölét — e környéken így hívják — óvatosan megközelítik, bottal agyonütik vagy agyondobják. Húsát nem eszik meg. 4 1 Az erdő mellett élő emberek saját tapasztalataikon kívül magukban hordják azt a tudást is, amelyet hagyományozás útján szereztek, s ezt mindenkor elfogadják. Példaként hadd hozzam fel az alábbi megfigyelést, amelyet egy rabsic mondott el, hozzátéve, hogy ezt már az öregektől hallotta, s ennek nyomán ő is megfigyelte. A vadállatok nem élnek „csak úgy összevissza", hanem bizonyos rend van köztük. Minden vadnak — ugyanazon erdőn belül — meg van a maga vagy csoportjai, tartózkodási és élelemszerzési körzete, és ezt meg is védi más betolakodóval szemben. Pl. az őzbak, ha „szagával megjelölt" területére idegen őzbak jön, megvívnak egymással. A győztes lesz a hely ura, és a legyőzöttnek új „hazát" kell keresnie. Ugyanígy cselekszenek a szarvasok. Megfigyelték azt is, hogyha a kutya üldözi a nyulat, akkor a kannyúl egyenesen 335
