Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
sére, minek híre és neve van, készíti a sévres-i lágy anyagú, valamint a meisseni, bécsi és berlini keményanyagú, nem különben az anyagában festett chinai és japáni porczellánt, melyek hű utánzásánál nemcsak szín, alak és festészetre, hanem az anyagnak sajátságára is figyelem van véve, mi a műismerőnél annyira döntő. A porczellángyártás mind-e nemében nincs nehézség, nincs kérdés, melyet a hererfdi gyár meg nem oldott volna". 3 3 Ez a megállapítás valóban tartalmazta azokat a művészi és technikai törekvéseket, amelyek Fischer tevékenységének útjait jelezték. Előbbi megállapításunkon túl ez alkalommal ismételten szükségét érezzük hangsúlyozni azt, hogy ezek az eredmények nem a folyamatos termelés következményei, hanem kizárólag az egyes nemzetközi tárlatokra, különleges megrendelésekre előállított edényekre és dísztárgyakra értelmezhetők. VII. A bécsi tárlat minden elismerés ellenére sem mozdította elő a herendi manufaktúra helyzetének javulását. Az uralkodó újabb kegyes kitüntetései, más államfők hasonló gesztusai már erkölcsi sikernek is alig tekinthetők, az egyre nagyobb méretekben hatását éreztető válság idején. 3 4 Tetézte azt még az is, hogy a kapitalisztikus termelésben az egyéni elismerések, kitüntetések ideje is lejárt. A részvénytársasági formában az elismerés újabb rendje alakult ki, ami személytelenül magának a tárgynak az ipari terméknek szólt, amely a kapitalizmus viszonyai és értékrendjében a társadalmi termelés fejlődési eredményeinek kiemelésétjelentette. A kiállítást követő esztendőben tovább éleződtek a családon belüli ellentétek, ami a válsággal együtt a gyár teljes gazdasági romlását idézte elő. A csődbe jutott vállalkozás idején jelent meg a már említett „Emlékirat", amely végső soron előidézte a tulajdonos és gyermekei között a szakadást. A hosszabb ideig tartó gazdasági tárgyalások, a csőd megszüntetése, a kivezető út keresése, illetve a termelés problémáinak megoldása, már nem a közvetlen fischeri leszármazottak nevéhez kapcsolódik. 3 5 A manufakturális állapotok már nem voltak fenntarthatók és a részvénytársasági forma, amely az adott viszonyok között az előzővel szemben a haladást jelentette, két évtizedig tartó időszakával, egy minden vonatkozásban hanyatló korszakátjelenti a Herendi Porcelángyárnak. Emlékirat a herendi porcelángyár fentartását illetőleg I. A fenti műgyár eddigi tevékenységéről és azon állásról, melyet a műipar világában elfoglal. Az alapos tájékozás e tekintetben mindenek előtt megköveteli, hogy habár csak röviden is a vállalat keletkezési - és fejlődési történetét vázlatosan előadjuk: Atyánk: Fischer Mór, a 30-as évek vége felé, az akkoriban Pápán létezett Kőedény - és fayance - gyáriüzletet haszonbérbe gyakorolta. Ezen gyárat mely alapítója: néhai Winter 9. ábra. Tányér IFJ monogrammal, koronával, MF világoskékjeggyel. HPM Abb. 9. Teller mit einem IFJ-Monogramm, einer Krone und einem hellblauen Zeichen MF. HPM. Mátyás árván maradt unokáinak tulajdonát képezte, ezek gyámii képviselője 1839-ben eladta. Atyánk jónak látta tehát vétel útján megszerezni a herendi gyárat és megfelelő nagy mérvben megindította azt. Okot az eddigi jelentékeny anyagi haszon adott rá, habár azt jobbadán valószínűleg a kedvező haszonbéri viszonyoknak köszönhette, - továbbá azon körülmény, hogy valami Stingl nevű egyén véletlenül éppen az időtájt minden szakavatottság nélkül egy szerfölött kezdetleges porcelángyári üzletet kezdvén meg Herenden - az erdőkoszorús Bakonyban néhány rosszul sikerült kísérlet után, azon pontig jutott, hogy készült üzletével végképen felhagyni. Habár atyánk, a mi az ő személyét illeti, szintén nem volt akár az idevágó elméleti, akár gyakorlati szakismeretekbe avatva, de támogatta őt vejének és legidősebb fivérünk Leónak közreműködése, kik már a pápai kőedény-gyári üzlet gyakorlatánál kitettek magukért és így remélhette, hogy csakhamar megszerzi a kezelési ismereteket, habár legtávolabbról sem sejtette a nehézségeket, melyek e feladat útjába állottak. Szeretett hazánkban az ipar akkor még egyáltalán véve a legszélsőbb kezdetlegesség békóiban senyvedett és fejlődését a leghatározottabban akadályozta az akkori kormány ép oly következetes, mint nyomasztó rendszere, mely szerint Magyarországgal úgy bántak mint kizárólag földműves állammal és az ipart úgy szólván mint egyedáruságot tartotta fenn az osztrák örökös tartományok számára. Eképen küzdve belső és külső csapások ellen, - herendi porcelángyár működési képességének, már három évvel felállítása után, határához érkezett, a mi nem is feltűnő, ha veszszük, hogy ingadozó üzletét könnyen felfogható okok miatt csak a legközönségesebb szükséglet árucikkeire kellett szorítania, melyeket azonban az e szakmában már egy évszázad óta begyakorlott cseh gyárak, melyek azon felül a bevitel vámmentessége miatt is már előnyben voltak, mindenesetre olcsóbban bírtak előállítani, minden versenyt e téren már eleve lehetetlenné téve. Kossuth Lajos, ki hazafias buzgalmában mindent elkövetett, hogy az ilyetén nemzetgazdasági visszáságokat lehetőleg 283
