Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején

Herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején MOLNÁR LÁSZLÓ I. Az európai műipar és iparművészet fejlődésére a XIX. század közepétől kezdődően egyre inkább hatást gyakoroltak a világkiállítások, amelyek sorát 1851-ben az első londoni nyitotta meg. A herendi porcelángyár XIX. századi történetének és tevékenységének a világtárlatok folyamatos kísérői és a művészeti eredményeinek számottevő állomásai. A jelentős nemzetközi bemutatókon Fischer Móricz manufaktúrája minden alkalommal a klasszikus európai és keleti porcelánok magasszintű imitálásával hívta fel magára a figyelmet. Ezeket megelőzően is, már a korábbi pesti és bécsi birodalmi kiállításokon egyaránt feltűnést keltettek a herendi termékek.

1 A század második felében egyre gyakoribb a kiállításokon való szereplés és központi feladat Herenden az egyik kiállítástól a másikig teijedő időszakban a következőkre való felkészülés. Azok a rövid időközök, amelyek az 185l-es londoni, majd az 1853-as New York-i, az 1867-es párizsi, végül az 1873-as bécsi tárlatok sorát megszakították, anyagiakban különösebb eredményt nem jelentettek a tulajdonosnak. A nemzetközi bemutatók időnként jelentős erkölcsi és anyagi sikerének érdekében tevékenységét fokozó tulajdonos a termelés folyamatos fejlesztésének, a korszerűbb gyártási módszerek alkalmazásának szükségességét figyelmen kívül hagyta. Művészeti koncepcióját mindvégig meghatározta a klasszikus porcelánok utánzása, vagy felújítása, ami egyrészt találkozott egyfajta feudális főúri igénnyel, másrészt akadályozójává vált az egyetemes európai fejlődés vonalába történő bekapcsolódásnak. A herendi porcelánokat a korabeli kiállítási katalógusok, mint hitelt érdemlő művészettörténeti források egyértelműen az utánérzés, az imitáció kiemelkedő manuális eredményeinek tekintették. A manufakturális viszonyok között létrehozott .,

piece unique" jellegű termelés, az egyes kiállítási darabok előállítása és a termelés elmaradottsága vezetett, többi között, a gazdasági nehézségekhez. Végső soron ezek idézték elő az akkor már fél évszázados múltra visszatekintő iparművészeti telep - gazdasági csődjét. Az iparművészet fejlődésére a század utolsó harmadában egyre inkább jellemző és meghatározó a kapitalisztikus termelési mód. A manufakturális szervezeti formákba is behatol a tőke, erősödik az osztrák és cseh műipar. Megváltoznak az igények, a hazai fejlődést különböző rendelkezések korlátozzák. Az 1860-as évektől csak a kerámiaművészetben tapasztalható némi előrelépés, ez azonban nem jelentette az ipar, a technika fejlődését. Az európai tőkés gazdaság megrendülését az 1873-as gazdasági válság idézte elő, amely természetszerűen nem hagyta érintetlenül a hazai műipart és a gyári iparművészetet sem. Bizonyos vonatkozásaiban azt még fokozottabban érintette, éppen a birodalmon belüli kedvezőtlen helyzete miatt. A válság Herenden is éreztette hatását, hiszen a családi kézben lévő patriarchális rendszerű vállalkozás a fejlődő kapitalizmus évtizedeiben is, úgyszólván minden mobiltőke nélkül, időről időre felvett kölcsönökből tartotta fenn magát. A kapott összegek nem az általános termelésfejlesztést szolgálták, hanem a reprezentatív tárlatokra kerülő porcelánkülönlegességek előállítását. A világkiállítások erkölcsi-művészeti sikerei Herenden gyakran nem jártak kellő anyagi haszonnal. Az 1860-as években már megmutatkozó nehézségekre a tulajdonos nem figyelt fel. Közvetlen munkatársai, gyermekei ilyen vonatkozású észrevételeit sem méltányolta kellőképpen. Ennek eredménye, hogy a manufaktúra vezetésében már évtizedek óta tevékenyen részt vevő Fischer gyermekek: Leó, Sámuel, Géza, Vilmos és Béla 1875-ben emlékiratot bocsátottak ki.

2 A mindmáig nem értékelt és feldolgozatlan dokumentumban rövid áttekintést adtak a gyár történetéről, majd a gazdasági nehézségeket tárták fel, bírálták apjuk módszereit, és végül megjelölték azokat a lehetőségeket, amelyek szerintük kivezetnék a vállalkozást a gazdasági nehézségekből. A korra jellemző teijengős előadási mód, az adatok ténybeliségének bizonyos mértékű vitathatósága ellenére is olyan hiteles okirat, a gyár történetével kapcsolatban, amely a teljes szöveg közlését indokolja. II. A hazai finomkerámia termelés, közte a porcelán is — és itt első sorban a herendi gyárról van szó —, menynyiségileg a monarchia, de különösen a csehországi gyárakhoz viszonyítva, igen alacsony szintű. Abban az időben Csehországban összesen 14 kőedény és porcelángyár működött, szemben a két magyarországival.

3 Szembetűnőbben mutatkozik meg az elmaradás, ha például összehasonlításra kerül sor, a munkások számát illetően. Az 1869-ben megjelent statisztikai összeállítás a monarchián belül kőedény és porcelán273