Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
GROFCSIK JÁNOS: Adatok a városlődi porcelán- és kőedénygyár történetéhez
szakasza volt az, amikor a legnagyobb mennyiségű árut állította elő és a legeredményesebben termelt. A második világháború első évei a gyárat nem érintették, a termelés zavartalanul folyt, de 1943 elején már a csőgyárban a tatai szénszállítások elmaradása komoly termelési kiesést jelentett. Majd 1944-ben a német hadsereg raktárnak foglalta le a csőgyárat, s ott a termelés teljesen megszűnt. A kőedénygyári telepen a németek gépkocsi- és tankjavító műhelyt rendeztek be, de azért a termelés akadozva folyt. 1945 elején a németek visszavonulásuk előtt a csőgyárat, minthogy a benne raktározott anyagaikat elszállítani nem tudták, felrobbantották. Az edénygyárat is szándékoztak elpusztítani, de ezt valahogy sikerült a gyár vezetőinek megakadályozni. A felszabadulás után a csőgyár romokban hevert. Az edénygyárban a termelés csökkentett mértékben megindult. Kizárólag barna bauxit edény készült, mert a fehér áruhoz a nyersanyag szállítására nem volt lehetőség. Barna teáskannákat és csészéket 1947-ben már Hollandiába exportáltak is. 1948-ban az államosítás után a gyár egy rövid ideig a Herendi gyár irányítása alatt működött, majd a Finomkerámiaipari Központ leállította. A gépi berendezéseket Herendre szállították, az ingatlanokat átadták a Városlődi Állami Gazdaságnak. Az értékes gipszmodelleket és formákat, valamint a gyár iratait megsemmisítették. így ez a nagy múltú gyár több mint 100 éves megszakítás nélküli működés után megszűnt. A Veszprém Megyei Tanács Ipari Osztálya később foglalkozott a gyár újbóli megindításával. A Magyar Távirati Iroda 1955. január 21-én „Újra megkezdi munkáját a Városlődi Kőedénygyár" c. híradásában az alábbiakat közli: „Rövidesen újjáéled a régi hírneves Városlődi Kőedénygyár, melynek termékeit, a szép kivitelű tányérokat, csészéket, a kőagyagcsöveket hosszú évek óta nélkülözi az ország. A kőedénygyár üzembehelyezéséhez csaknem mindent biztosítottak már. A berendezések nagyrésze megvan, a gyár legfontosabb alapanyagát szolgáltató agyagbánya pedig kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkezik." Csak egy nem volt biztosítva. A Földművelésügyi Minisztérium nem adta vissza az Állami Gazdaságnak átadott, az addig nagyrészt tönkretett gyári épületeket és az ingatlanokat. A Finomkerámiaipari Művek azonban, ha nem is a régi helyén, hanem Herend közelében Városlődi Majolika Gyár néven létesített 1968-ban egy üzemet, ahol városlődi agyagból olyan tárgyakat állítanak elő, amelyek remélhetőleg a régi gyártmányokhoz méltóan fogják Városlőd hírnevét fenntartani. Ez a gyár 1969 óta a Herendi Porcelángyár üzemegységeként, ennek keretében dolgozik. A városlődi gyárat nem a régi helyén, hanem Szentgál és Városlőd határában, a leállított szénbánya épületeiben helyezték el, amelyeket erre a célra megfelelően átalakítottak. A városlődi majolikagyárban elektromos fűtésű (Siti) kemencékben égetnek. A gyárban ízléses majolika termékeket gyártanak városlődi vörösagyagból. Elősegítette a gyár felújításának gondolatát, hogy újabban az agyagból készült ízléses, korszerű formájú teás-, mokkáskészletek, boros-, pálinkáskészletek gyártásának szükségessége felmerült. Az igényeket azonban csak a használati célnak és esztétikai követelményeknek megfelelően jó minőségű áruval lehet kielégíteni. A herendi iparművészek ezt a feladatot is jól oldották meg. Sikota Győző íija: „Formamegoldásaik szinte kivétel nélkül anyagszerűek, biztos formaérzéket tükröznek, az edények funkcióját eredményesen hangolják össze a dekoratív hatással. Az esztétikusan megért színskála hangulata Finoman egyezik az edények formáival..." A máz színjátékai mellett bőven találkozunk gravírozott díszítéssel is, mint Csernus Alánné, Hanzely Jenő, Sz. Horváth Éva és Brand Ágoston mokkás-, illetve teáskészleteinél, Szekeres Károly söröskancsóin. Kellemes színhatásúak Horváth László irókás díszítésű pálinkáskészletei. Ezek a készletek különösen hétvégi házakban, nyaralókban, különleges vendéglőkben anyaguknál és színüknél fogva hangulatkeltés szerepét is betölthetik." 2 3 A városlődi majolikagyár gyártmányai igazolják, hogy sorozatgyártásban is lehet művészi m'vón állót alkotni. A városlődi majolikagyár 1969-ben kezdett üzemszerűen termelni, de 1970-ben már 126 tonna árut termelt 5993 Ft értékben. 270