Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
GROFCSIK JÁNOS: Adatok a városlődi porcelán- és kőedénygyár történetéhez
lott-e? Magam részéről semmi bizonyítékot nem látok arra vonatkozólag, hogy Stingl Vincének Városlődön bármiféle kerámia üzeme lett volna. Ezek után az sem valószínű, hogy az az üzem a 40-es évek elején Mayer J. György pápai kőedénygyáros tulajdonába került, aki ott porcelángyárat akart létesíteni. Ez Stingl üzemével együtt Mihalik Sándor - véleményem szerint - alaptalan feltételezése. Mayer J. György pápai posztógyára és kőedénygyára mellett 1845-ben Pápán városbíró is volt és Eszterházy Károly főispán a pápai gyárainak fejlesztése körül szerzett érdemeiért 1845-ben Győr megyei táblabíróvá neveztette ki. 1 2 Mihalik Sándor feltételezését talán az is elősegítette, hogy Wartha Vince, Az agyagipar technológiája című 1892-ben megjelent könyvében azt íija, hogy a gyárat 1845-ben Mayer J. György alapította és tőle gróf Zichy Domokos püspök vette meg 1847-ben. Okiratokkal csak az bizonyítható, hogy 1846 év közepétől 1847 év elejéig épült a városlődi gyár és a veszprémi püspökség fedezte a gyárépítés költségeit. A Zichy féle gyár kisméretű volt. A gyár porcelángyárnak épült. Egy porcelán égető kerek kemencéje volt kb. 30 m 3 égetőtérrel, az emeleten zsengélő térrel. Ennek a kemencének eredeti falai, amelyek az egyemeletes épület boltozatával voltak egybeépítve, a gyár megszűnéséig 1949-ig állottak, bár a kemencét többször átépítették, a külső falazata megmaradt. Volt a gyárban még két festék beégető tokos kemence is. A gyár igazgatójának Trum Istvánt, a murányi kőedénygyár „Verwalter"-jét szerződtették. Trum ajánlkozott és Zichy püspök az ajánlatot 1847. január 1-én levélben küldte a prefekturához azzal, hogy vizsgálja meg és intézze el ezen ügyet. 1847. január 7-én meg is kötötték Trummal a szerződést. 1 3 „Szerződés, mely Trum Istvánnal mint a Városlődi Porczellángyár Fő Ügyellőnek felfogadása iránt köttetett." A szerződés szerint Trum „Esztendei Járandósága: kész pénzben 350 v. frt. Buza 12 pozsonyi mérő, Rozs 40 pozsonyi mérő, Árpa 2 pozsonyi mérő, Bor 8 akó, Hús 100 lat, Tüzelő fa 10 öl, marha tartás 1 db, Sarjú 20 mázsa, tav. szalma 20 mázsa, alom szalma 12 mázsa, krumpli föld 1 hold, mely érkezéskor fogja kezdetét venni. Mégis Muránybeli hordozására 50 frt ajánltatott." Stingl Vince, akinek a herendi gyárból 1840 folyamán távoznia kellett, Zichy Porcelángyárában művezető lett. Aznap, amikor Trummal a szerződést kötötték, megállapították Stingl Vince, a „Városlődi gyárnak gondnoka fizetését is. Ez: készpénz 400 v. frt. Buza 12 pozsonyi mérő, Rozs 40 pozsonyi mérő, Árpa 8 pozsonyi mérő, Bor 8 akó, Só 8 lat, Tavaszi föld 2 hold, Tűzifa 10 öl. Egy tehén tartásra adatik pedig Sarjú 20 tavaszi szalma, 20 mázsa alom szalma 2 szekér, melyre megjegyeztetik, hogy semmi nemű szám alatt ölfát eladni nem lévén neki szabad." A veszprémi püspökség gazdasági levéltárában adatok vannak a gyárban dolgozó munkásokról is. Az 1847. február 3., 813. szám alatti főigazgatósági rendelet szerint „porczellán gyárban működő gyáros legények" közül a „Modellás" Settin volt. Mellette Herlitska Rafael és Sermin edénykészítők működtek. „Kasetta" készítők Grünwald Ignác, Obe Albert és Rettich János voltak, Grünwald egyúttal égető is volt. Ugyanezen rendeletben olvashatjuk, hogy a „gyáros legények" január és február havára fizetésül a következőt kapják: Settin 75 v. forintot, Herlitska és Sermin egyenként 75, Grünwald 25, Obe és Rettich pedig fejenként 25 forintot. Látható tehát, hogy a Városlődi Porcelángyár már 1847 elején működött, de egészen kisméretű volt. Az uradalom gazdasági főigazgatósága rendelkezéseivel igyekezett a gazdaságos termelést biztosítani. A gyári felügyelőnek rendelkezést adnak, hogy „új évtől kezdve minden gyáros legénynek munkáját ideértvén a festészeket is, darabszám felvétesen". 1 4 „Ezentúl semmi szín alatt, de bár mely gyárosnak se adason előre vagy átaljában fizetést." (Gyáros alatt a gyári munkások értendők). „A felügyelői jegyzőkönyvbe, de a legények kezeinél levő munka könyvetskékbe minden általuk készített edényt nem és szám szerint darabonként is beiktatják, feljegyezvén ugyanott a darabszám munkabért is." Úgy látszik a drágább mázfeletti díszítést is meg akarták takarítani, mert a rendelkezés szerint „A pictorok mind a hárman egyedül kék bécsi formában fössék az edényt, hogy a máz alatt a második égetésben tökéletesen elkészüljön az edény. Ezen munkájukat pedig addig folytassák, míg csak más rendelést nem kap a gyár felügyelősége." Stinglről az 1847. május 8-án kelt 318. sz., a kemencék vasalásáról szóló dokumentum az utolsó, miután „Stingl Vince gyámok" erősen állította, hogy a tervbe vett 2 abroncs költsége a 250 v forintot nem haladja meg, jelentésében 2 nap alatt el is készülnek, míg magával is hozza őket, engedélyt kapott az abroncsok elkészíttetésére. De Stingl „üresen jővén vissza, azon hírrel miszerint a kérdéses két abronts tán 500 forintba is kerülne, s azok hetek múlva készülednének el, ígéretekben megcsalatkozván, az abroncsok elkészítésének az illetékesek most már tökéletesen ellene mondanak.". Elrendelik, hogy Stingl azonnal induljon útnak, az abroncsok megcsináltatásáról mondjon le és a foglalót is hozza vissza. A főigazgatósági rendelet szerint „ami a kemence megvasalását illeti arra gondom leend". Stinglt valószínűleg elbocsátották, mert az 1847. augusztus 25-i gazd. igazgatósági jegyzőkönyv szerint „Bejelöltetik Schönwalter Vilmos Városlődi Porczellángyár művezetőnek és festésznek". Ő lett tehát Stingl Vince utóda. Stingl neve nem szerepel többé a püspökségi irattárban, de a kerámiaiparban sem találkozunk többet vele. Zichy idejében csak porcelán készült a városlődi fabrikában. Ebből az időből nem sok tárgyi emlék maradt. Mihalik Sándor írja, 1 5 hogy Zichy Domokos név betűit (ZD) monogramot tartalmazó és címerrel jelölt porcelánok közül Petrik Lajosnak volt ilyen a gyűjteményében, amely Petrik halála után szétkallódott, s azóta sajnos nem sikerült ilyen darabra bukkani. A közelmúltban Petrik örökösöktől hozzám ke265
