Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
HAJNÓCZI GÁBOR: Adalékok a zirci apátság könyv- és műgyűjtő tevékenységének történetéhez a XVIII. század végén
a sort. A híresebb rendfőnököknek több arcmását is őrizték. így például az utoljára említett Dréta Antalnak, akinek volt egy fiatalkori képe: egy, őt apátként ábrázoló olajfestmény, és egy rézmetszet, amely az ő arcvonásait örökítette meg. 7 9 Gloger Konstantinról egy nagyobb és egy kisebb olajfestmény készült. Rezutsek Antalt egy olajfestmény, egy Sajósa Alajos által 1876-ban készített ceruzarajz és egy a Polláktestvérek által készített kőnyomat (Pest, 1863) örökítette meg. 8 0 Talán a legtöbb kép mégis Villax Ferdinándot ábrázolta, egy olajfestmény, egy krétarajz (Krenmüller, 1830), egy kőnyomat (Kriehuber, 1857) és egy daguerrotyp. 8 1 Ha az egyéb festmények keletkezésének időrendi sorrendjét követjük, Baccinelli „Bűnbánó Magdolnáját" kell elsőként említenünk. 8 2 Néhány nagy mester művének másolatával találkozunk ezután, Francesco Francia, „Madonna col Bambino" című képének 1905-ben készült másolata Szamossy L. munkája, vagy Raffaello „Madonna della sedia" (1907) és „Madonna del Granduca" című (1908) képeié. Tiziano ismert „Adópénz" című festménye Petersen másolatában volt megtalálható. Hasonlóképpen Peterson másolatában volt meg, két példányban is Carlo Dolci képe, a „Salome Ker. Sz. János fejével", valamint (valószínűleg Pieter) van der Werff, „Ábrahám elbocsátja Hágárt" című képe. Aligha lehetett eredeti a bádogra festett „Szent Család", amelynek eredeti festője Bagnacavallo. 8 3 Nem valószínű az sem, hogy Domenico Beccafumi festette a „Judit levágja Holofernes fejét" című vásznat (a katalógus nem írja ugyanis, hogy másolat lenne). Nem tud róla Mojzer Miklós sem a Művészeti Lexikon „Beccafumi" címszava alatt, ahol egy görög történelmi tárgyú képet említ mindössze, amely magyar gyűjteményben van. Már XVII. századi a Crivellari által festett „Öreg asszony kopasztott tyúkkal" (1627) című festménye. Szintén ebből a korból valók a festőjük megjelölése nélkül szereplő „Mária a gyermek Jézussal, galambbal", „Mária a gyermek Jézussal", ,,Sz. Antal a gyermek Jézussal" stb. című képek. Két képet tulajdonít a katalógus Felice Riccinek. Az egyik egy kőnyomat, „Krisztus holtteste angyalokkal", a másik, amelynek Riccitől való eredetét a katalógus megkérdőjelezi, egy ún. lactatiót ábrázol: „Szűz Mária szoptatja Sz. Bernátot". Rejtély, hogy Hümpfner Tibor miért nem vette fel ezt a képet Sz. Bernát ikonográfiájába, amelyet 1927-ben szerkesztett. 8 4 A XVII. századi képek között kell szólni Dugarde két „eszményi tájképéről" (1643 és 48), valamint egy szerző nélkül szereplő holland korcsmai jelenetről. E századból valók egy Longhinak tulajdonított „Cleopatra" és egy Correggio utánzat, „Krisztus kereszttel." Már a következő században készült Maulbertsch „Mária mennybemenetele" című képének másolata, amely ismeretlen mester kezemunkája. Nem említi az 1919-es katalógus azt a két Sz. Bernát képet, amelyet a már említett Hümpfner-féle ikonográfia közöl, mint Zircen lévőket. Az egyik, 1. ábra. Vera effigies, XVII. század. Fig. 1. Vera éffigies, XVII 0 siécle. amelynek reprodukcióját a tanulmány 6. oldalán találjuk, egy 65x50 cm nagyságú olajfestmény. (1. ábra.) A mellkép a szentet fehér szerzetesi ruhában, szakállasan, tonzúrával, feje körül glóriával, kezében faragott, szépvonalú pásztorbottal ábrázolja. A kép a XVII. századból való. 8 5 Három alakos lactatiót ábrázol a másik olajfestmény (2. ábra), amelynek előterében a szentet profilban látjuk, amint kezében tollal megörökíteni készül a jelenetet egy könyv lapjain. Szemét áhítatosan a háttérben álló Máriára és a gyermekre függeszti. A Madonna kecses mozdulattal könnyedén tartja baljában a ruhátlan csöppséget, aki jobbját áldólag nyújtja a szent felé, míg a „lactatio-" jelleget tulajdonképpen az anya jobb keblére simuló kezének jellegzetes ujjtartása adja a kompozíciónak? 6 Jóllehet, a gyűjtemény sorsáról később fogunk szólni, a két festmény esetében kivételt kell tennünk. Tudjuk ugyanis, hogy a két Sz. Bernát-képet maga Hümpfner Tibor szerezte Bécsben. Értékük miatt az apátságban külön megbecsülésben volt részük. Amikor a veszprémi múzeum tulajdonába vette az apátság műkincseit, már nem voltak a gyűjteményben, mivel a felvett jegyzékben nem szerepelnek. Hollétükről jelenleg sem tudni semmit. A magyar festők közül elsőként Kovács Mihályt említjük, akinek hat képe között portré (Tárkányi B. József és Szvorényi Ferenc), három vallásos témájú kompozíció (Sz. Magdolna, Sz. Rozália, valamint Jé201
