Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
HAJNÓCZI GÁBOR: Adalékok a zirci apátság könyv- és műgyűjtő tevékenységének történetéhez a XVIII. század végén
csolatáról (Ueber die musicalischen Mahlerei), két VERSEGHY értekezés (Mi a Poézis? és ki az igaz Poéta? , valamint a Rövid értekezések a'Musikáról), amelyek közül azonban egy sem fedezhető fel az apátsági könyvtár katalógusában. Nehéz tehát megállapítani, kerültek-e könyvek, és melyek a Verseghy-bibliotékából az apátságiba. Ha Verseghy hatását a könyvtár művészeti, esztétikai témájú könyveinek gyarapodásában e konkrét formában nem is tudjuk kimutatni, közvetett módon (kapcsolatán keresztül az apáttal, a könyvtárba került katalógusával stb.) hatását e téren mindenképpen fontosnak kell tartanunk. Az apátsági könyvtár 1815-ben készített katalógusát, 3 4 miként ezt a cím is mutatja, Michael Denis szisztémája szerint állították össze. Fő- és alcsoportokban tartalmazza a könyveket, az előbbieket Genus-nak, az utóbbiakat Species-nek nevezi. Sorrendben a teológiai Genusok nyitják meg a sort, majd a filozófiai, jogi kategóriák következnek. Külön „FACULTAS PHILOSOPHICA" található ezután, amelyen belül Genusok a Logica, Metaphisica, Phisica, História Naturalis, Oeconomica, Chimia, Medicina, Mathesis, História, Chronica stb. További Genusok az Archeológia, Lingvistica, Rhetorica, Poesis és a Symbolicum, amelyen belül Species az Iconológia, itt találhatók a művészettörténeti témájú művek. A legértékesebb mindenképpen JOACHIM SANDRART nyolckötetes „Academia Germanica seu ars pictoria et scultoria" című művének második javított kiadása. 3 5 A XVII. századi német rézmetsző és festő híres könyveinek ez a második, német nyelvű változata jelenleg is megvan a gyűjteményben, ugyanúgy, nyolc kötetben. 3 6 A művet egy gazdagon illusztrált Sandrart-életrajz vezeti be (Nachricht von dem Leben des Hcrrs Joachims von Sandrart), amelybe iktatva magának a festőnek a metszetes képe is szerepel, „SEC ULI NOSTRI APELLES" hízelgő aláírással. Az első három kötet — a mű első főrésze - az építészetet tárgyalja. Mint az építészetelméleti művek szerzői általában — Vitruvius mintájára - a leírást Sandrart is az építőanyagokkal kezdi, majd az öt oszloprend tárgyalásán keresztül a klasszikus római épületekkel folytatja (Cap. 13. Von Gebäuden aus dem Alterthume). A szöveget gazdag ábraanyag kíséri, amelynek stílusa az olasz reneszánsz építészetelméleti művek ismeretéről tanúskodnak. Az antik templomokat a reneszánsz és a barokk Róma templomai követik. A második főrész a negyedik és az ötödik kötet, amelynek tárgya a szobrászat (Bildhauerkunst). E kötetben az első fejezetek a szobrászat fogalmával és aránytani kérdésekkel foglalkoznak. A negyedik fejezetben a híres antik szobrok felsorolása következik. Ókori emblémákat és érmeket tárgyal az ötödik fejezet, végül a hatodik fejezetben a rézmetszés művészete kapott helyet. Az illusztrációs részben külön figyelmet érdemelnek a klasszikus antik szobrokról készített analizáló rajztanulmányok. A második főrész folytatása (azaz az ötödik fejezet eleje) a rézmetszetek „Rövid megvilágítása", ami 79 tábla és ezt megelőzően ezen táblák magyarázó szövegeinek közlése. A kötet második felét kertek, parkok leírásának és lerajzolásának szenteli Sandrart, Giovanni Battista Falda „Róma kertjei" című művének alapján. 3 7 Az ötödik kötet harmadik része Ovidius Metamorphoses-ének illusztrációit, és részletes magyarázatát tartalmazza. A hatodik kötet a festészet elméleti kérdéseivel foglalkozik: a rajzolással, az emberi test arányaival, a festés legjobb módjaival, a történelmi kép festésével, a perspektíva törvényeivel. A hetedik kötet egy általános művészettörténet összeállítására tesz kísérletet (Entwurf einer Geschichte der Künste), a művészet fogalma alatt csak a képzőművészetet értve. Az első könyv az ókori egyiptomi, görög és római festőket, szobrászokat tárgyalja (Pheidias, Zeuxis, Praxiteles stb.). A második könyvben találjuk az olasz reneszánsz mestereit. Tárgyalási módszere a szokásos* az egyes mesterek életének és műveinek rövid ismertetését tartalmazó rész után az arcképek metszetei és Rafaello, „A borgo égése" című freskójának másolata következnek. A harmadik könyv a németalföldi és német mestereket tárgyalja. Az utolsó, nyolcadik kötet az ókori istenvilág ikonográfiái áttekintése. Egy rövid bevezető rész után az istenek ábrázolásának leírása és ennek illusztrálása következik (Wahre Abbildung der Götter. . .). a művet egy mind a nyolc kötetre vonatkozó „Register" zárja le. Az Iconológia Speciesbe még további két mű címét vették fel. Ezek CHRISTIANUS MECHL: Configuratio R. C. Galleriae Viennensis (Wien 1783) és EDWARDUS HARWOOD: Conspectus diversarum editionem classicorum autorum. (Bécs 1767) című könyvei. A könyvek sorsa ismeretlen, már a következő, 1837-es katalógus sem említi őket, később sem bukkannak fel. Az 1815-ben felvett jegyzékhez viszonyított változásokat az 1833-as katalógus tükrözi. 3 8 Magát a katalógust, mint ez a címből is kiderül, 1697-ben kezdték el készíteni, majd 1728-ban folytatták. A jegyzéket kordokumentként is elfogadhatjuk: a megszüntetett kontemplativ rendek könyveit a meg nem szüntetett rendek kapták. Ez a jegyzék az ily módon kiegészült zirci gyűjtemény állományát mutatja be. A könyveket 53 „Sectio"-ba sorolták. (1. Philologia, 2. Grammatica, 3. Lexica, 4. Literatura Greca, 5. Literatura Latina, 6. Literatura Hungarica, 7. Literatura Germanica, 8. História Universalis. . .). Külön művészeti, esztétikai témájú könyveket tartalmazó „Species" tehát nincs. Az ilyen témájú művek a „Különböző irányultságú írások" (50. Sectio) című részben, a magyar irodalom (6. Sectio), vagy a filozófia (18. Sectio) fejezetekben találhatók meg. Minthogy a megszűnt szerzetesrendek könyvállományából kerültek át művek (például a jezsuiták győri könyvtárából, 3 9) nagyobb részt latin nyelvűek, 194