Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

KREDICS LÁSZLÓ: Ősnyomtatványok és antikvák a veszprémi püspöki könyvtárban

Ősnyomtatványok és antikvák a veszprémi püspöki könyvtárban KREDICS LÁSZLÓ A Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári Főosztálya 1969 júniusában az Actio Catholica székházába értekezletre hívta meg néhány egyházi könyvtár vezetőjét. Ezen az értekezleten megszületett az egyházi könyvtárakban fellelhető muzeális értékű könyvtári anyag számbavételéről a határozat. A számbavételhez a szakmai tájékoztatót az Országos Széchényi Könyvtár készítette el.

1 E határozat értelmében a Veszprémi Püspöki Könyvtár az 1951 —1952-es felmérési jegyzék alapján ellenőrizte az akkor felvett 82 db művet. Már 17 év után szomorúan kellett tudomásul venni a ,,habent sua fata libelli" igazságát. 1969. szeptember 26-án egy hiányjegyzéken, egy pótjegyzéken és egy jelzetváltozási jegyzéken rögzítette a könyvtár a pillanatnyi helyzetet. A hiányjegyzéken javarészt jelzet nélküli munkák és egy kolligátum szerepelt. A hiányzó művek száma: 20. A könyvtár vezetősége a művek elkallódásának okát a nem megfelelő elhelyezésen kívül, a jelzetek hiányában látta. Ezért sürgős feladatként jelentkezett 23 db műnek könyvtári állományba történő besorolása. A régi jelzetű és jelzet nélküli nyomtatványok új jelzetet és a raktárban korszerű szekrényekben új helyet kaptak. Az 1969. évi határozat az antikvák évkorét 1600. december 31-ig terjesztette ki. Pótjegyzékre 88 mű került. A szeptember 26-i jelentés így összesen 151 antikva kötetet tartalmazott.

2 A püspöki és káptalani könyvtárban feltárt értékek a szemináriumi könyvtár ömlesztett, értékes anyagára irányították az érdeklődést. A szemináriumi könyvtár az ötvenes évek elején a püspöki palota nagy ebédlőjébe került, majd az ebédlő restaurálása alkalmával a palota földszintjére, a Gizella-kápolna melletti helyiségbe. A könyvtárrendezési elv indokolttá tette, hogy a szemináriumi könyvtár anyagát beolvasszák a püspöki és káptalani könyvtár állományába. így vált lehetővé nagyon sok mű, folyóirat kiegészítése és az éveken át elmaradt, nagyon indokolt selejtezés. A szemináriumi könyvtár értékes anyagának rendezése során 181 db 16. századi mű került elő, melyek a püspöki könyvtárba nyertek besorolást. E besorolásról és feldolgozásról a könyvtár 1971. április 26-án értesítette az Országos Széchényi Könyvtárt.

3 Ezzel a jelentéssel a püspöki könyvtár befejezte a kitartó munkát igénylő védett könyvek számbavételét. A bibliográfia két részre oszlik: ősnyomtatványokra és antikvákra. Az ősnyomtatványok pontos időhatára 1500. december 31. Az 1501. január 1-től 1600. december 31-ig nyomtatott könyvek pedig az antikvák fogalmi körébe tartoznak. Az ősnyomtatványok leírásánál a Cl rendszerét követjük. Érdemes itt megjegyeznünk, hogy a rendezések során 7 olyan mű bukkant elő, amelyeket a Cl nem ismer. A rekatalogizálás és besorolás miatt az ősnyomtatványok esetében is a művek nagyobb részénél megváltozott a könyvtári jelzet. A műveket mind az ősnyomtatványok, mind az antikvák esetében szerzői betűrendben közöljük. A címleírás után a VPK ... és VPK(K .. .) jelzés és raktári szám a nyomdatermék Püspöki Könyvtárban vagy a Püspöki Könyvtárban elhelyezett Káptalani Könyvtárban történő őrzését határozza meg. A jelenlegi raktári jelzet előtti leltárkönyvi és szakcímtári, valamint püspöki hivatkozások fényt derítenek, hogy melyik püspök tulajdonában vagy melyik könyvtár állományában volt korábban a leírt 15. vagy 16. századi mű. A Koller-féle leltárkönyv, a szemináriumi és káptalani könyvtár szakcímtári hivatkozásaival kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy azok nem minden esetben felelnek meg az általunk felvett művek adatainak. Különösen vonatkozik ez a könyvkötői kolligátumokra. Ezek a kolligátumok vagy ugyanazon szerzőnek különböző című, más helyen és más időben nyomtatott műveit tartalmazzák, vagy különböző szerzők műveit fogják össze. A Koller-féle leltárkönyvben, a szemináriumi és káptalani könyvtár szakcímtárában — sajnos — a kolligátumok egyes tagjainak ismertetése hiányzik. így fordult aztán elő, hogy a kolligátum első tagjának címe után a kolligátum utolsó tagjának kolofonjáról vették fel az impresszum adatait. Ebben az esetben helyes a cím, de tévesek az impresszum adatai. Mi a könyvkötői kolligátumok leírásánál nem tartottuk szükségesnek annak a ténynek megjegyzését, hogy adott esetben a kolligátum második vagy harmadik tagja nem szerepel a Koller-féle leltárkönyvben, a szemináriumi vagy a káptalani könyvtár szakcímtárában. Ezekben az esetekben tehát ugyanarra a leltárkönyvi, szakcímtári jelzetre és számra történik a hivatkozás, ahol a könyvkötői kolligátum első tagját annak idején felvették. Számunkra a mű provenienciá149