Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA: A dunántúli végvárábrázolások tipológiai kérdései

3. ábra. Pápa. Philippus Ferdinandeus rajza után készült rézkarc. 1617. Magyar Történelmi Képcsarnok. A pápai vár madártávlati-alaprajzos képe (2. ábra) egy későbbi ábrázolással, a Braun-Hogenberg mű 1617-es kötetének nagyobb méretű rézkarcával mutat rokonságot.

1

7 (3. ábra) Helyszíni felvétel-előkép létezését a belső vár elkülönített, saját védelmi rendszerrel körülvett bemutatása bizonyítja, mert erre a megerősítésre az 1594-97 közötti török birtoklás alatt került sor azért, hogy a vár a város feladása esetén továbbra is védhető maradjon.

1

8 Pápa ilyen ábrázolása a Hogenberg-mű részletgazdagabb és autentikusabb lapja mellett csupán az 1660-as évek egyik városképkompilációjából ismeretes.

1

9 Ugyancsak madártávlati-alaprajzos formát követett Sibmacher Székesfehérvár esetében, szemben Dilich látképes formájával. A nürnbergi grafikus már az 160l-es ostromról készített önálló lapján is hasonló szerkesztésmóddal ábrázolta az ősi koronázóvárost.

20 Ezen a rézkarcon nem különülnek el olyan ornamentikusan az egyes városrészek, mint itt, Ortelius krónikájában. A közös vonás mindkettőben az, hogy az 160l-es hadmérnöki felmérés, illetőleg korszerűsítési alaprajz

2

1 idomának figyelembevételével komponálja meg az erődítésvonalak legkülső övezetének rajzát, míg azon belül a kapott szóbeli információk alapján rendezte el az egyes városrészeket. A két lap megjelenése között eltelt kb. fél-háromnegyed év is az adatok 142 Abb. 3. Pápa. Radierung nach der Zeichnung von Philippus Ferdinandeus. 1617. Magyar Történelmi Képcsarnok. módosulásával járt, ezt tanúsítják a betűjelmagyarázatok különbségei. Az Ortelius-mű dekoratívabban megkomponált városábrázolása ihlette azután, kevés kivétellel, az egész XVII. századi topografikus irodalmat Székesfehérvár esetében. Kanizsa 160 l-es sikertelen visszavívási kísérletének képén, mint Győrnél, Dominicus Custos műve után indult.

2

2 Az ötszögű, palánkkal kettéosztott vár képe Giulio Turco felvételi rajzának bizonyos elemeit (a külső erődrendszer ötszöges formája, a belső vár kettéosztása) meglehetősen szabadon alkalmazta. Ez az ikonográfiái típus még az 1664-es ostrom idején is jó szolgálatokat tett a röplap-illusztrátoroknak és kiadóknak.

2

3 Ortelius hadtörténeti összefoglalója 1620-ig több kiadásban is megjelent, ez magyarázza ikonográfiái típusteremtő fontosságát, amellyel, mint már említettük, hozzájárult Dilich ábrázolásainak továbbviteléhez. Dilich krónikája is megért újabb kiadásokat, igaz, hogy csak kettőt, 1606-ben és 1609-ben. Változást okozott az illusztrációk eltérő elhelyezése. Az 1600-as első kiadásban a várképek külön beragasztott, a szövegnél valamivel nagyobb méretű lapokon foglaltak helyet. A második és harmadik kiadás formátuma nagyobb lett, a városképekből viszont több került egy oldalra, s természetesen egy, de nagyobb lemezre. Ez k