Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve
»AC - DM svBDrro&m* aMip 11. ábra. Beriszló Péter sírkövének rekonstruált rajza (P. Erdélyi Zsuzsa rajza). Figure 11. Le dessin röconstruit de la pierre sépulcrale de Péter Beriszló (par Zsuzsa Erdélyi). tatjuk, az mindenképpen csak az 1573 előtti időszakra vonatkozhat, mert Verancsics ebben az évben halt meg. Mindenesetre tény az, hogy a teljesen leégett székesegyházat „tető nélkül, elhagyott állapotban éri az 1566-os visszafoglalás. Ettől kezdve romokban hever, így szenvedi el a további ostromokat." 1552 és 1683 között a veszprémi vár ötször cserélt gazdát. „Helyreállítása csak 1630-ban kezdődött el. Ennek során azonban elmaradtak a régi külső és belső kápolnák" 5 6 mint pl. az északi oldalon a Szent György kápolna. Egy ilyen külső, vagy belső kápolnában lehetett Beriszló Péter sírja. A XVII. század második felében a templom romos részének köveit - így nyilván a rombadőlt és helyre nem állított kápolnák köveit is - a Vár megerősítéséhez használták fel. Végül a romos templomot még 1704-ben is feldúlják és felgyújtják Heister tábornok császári hadai. Az előadottak elég magyarázatot adnak arra, hogy a síremléknek hiába kereste nyomát Ádám Iván a század elején, a székesegyház újjáépítésekor. Ádám Iván „A veszprémi székesegyház" című művében így ír erről: „Ennek a síremléknek sincs nyoma az altemplomban. A török feltörte és szétszórta a maradványokat. De igen valószínűnek tartom, hogy azon beboltozott sírban feküdt, amelyet az altemplom északi odalán találtunk és amelyben az összehajtott kardra találtunk. A jelentésemben említett csontmaradványok erős, marcona vitézre engednek következtetni, amint az életrajzában csakugyan tekintélyes, nagy erejű és tagbaszakadt embernek festik." 5 7 Hogy a sírhely egy felső mellékkápolnában volt-e, vagy az altemplom északi falából nyüó beboltozott térben, pontosan nem tudjuk, de mivel az altemplomot már 1630-ban helyreállították, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a sír és a sírkő valamelyik összeomlott és helyreállításra nem került kápolnában lehetett. Fennmarad azonban még egy tisztázatlan kérdés. Miért került a sírkő címerpajzsába a két kard pengéje közé az ötlevelű rózsa motívuma. A genealógia és heraldika segítségül hívásával erre is választ kaphatunk. Mint fentebb láttuk, Beriszló Pétert Statileo János felsőörsi prépost temettette el. Statileo János igen közeli rokonságban állott a püspökkel. A rokonsági kapcsolat fokát teljes pontossággal megállapítani egyelőre nem tudjuk. Bedy Vince a felsőörsi prépostság történetében azt írja, hogy Statileo János vagy Beriszló Péter nőtestvérének, vagy anyai nagynénjének volt a fia, tehát vagy nála egy nemzedékkel lejjebb eső unokaöccse, vagy vele egy nemzedéksorba tartozó unokatestvére volt. 5 8 Sörös Pongrác, Statileo János életrajzírója ezzel szemben Marnavichra hivatkozva a rokonságot úgy látja, hogy Beriszló Péter anyja Statileo Magdolna és Statileo János apja, Statileo Mihály testvérek voltak, tehát Beriszló Péter és Statileo János elsőfokú unokatestvérek. Marnavich egy másik helyen azt írja, hogy Statileo János Beriszló Péternek „consobrinus"-a tehát unokatestvére. Brodarics István pedig így ír: „Joannes Statilius .. . Petri Berizlai episcopi Vesprimiensis... ex sorore nepos", vagyis nővére révén unokaöccse. 5 9 Sörös Pongrác ezzel a megállapítással a Marnavich-féle unokatestvéri kapcsolatot véli megerősítettnek, holott ebből a szövegből — véleményünk szerint — inkább az következik, hogy Statileo János anyja volt Beriszló lány, mégpedig Beriszló Péter nővére. Akárhogyan is áll a kérdés, akár Beriszló Péternek volt Statileo lány az anyja, 120
