A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Iharos Gyula: Tardigradák a Szigligeti Arborétum területéről

A részletes eredmény minták szerint a következő: 33—34. Moha kőfalról: a szokott medveállatka együttes került elő e két mintából: Echiniscus testudo, Macrobiotus hufelandü, Hypsibius oberhaeuseri, H. convergens (több petés nőstény is) és Münesium tardigradum. 35-36. A Tapolca-patak medréből kövekről mohok: Hypsibius augusti nagyon sok példánya, petés nőstények, petékkel tele vedlettek és sok fiatal. Hypsibius dujardini és H recamieri Az egyedsűrűség itt érte el a 204-et! Meg kell jegyezni, hogy állandóan vízzel locsolt, tehát tartósan nedves mohokról van szó. Azonban e tény is kiemeli a nedvességviszonyok hatását a Tardigradákra, ez a legfontosabb életfeltételük. A nedvesség mennyisége, minősége és időtartama határozza meg a medveállatkák aktív életét, szaporodását, népességük faji összetételét és az egyedsűrűséget is. IHAROS, GY. (1964): Neuere Beiträge zur Kenntis der Tardigraden-Fauna Ungarns, V.

—in: Opusc. Zool. Budapest. V:l, 57—67. IHAROS, GY. (1966): Neue Tardigraden-Arten aus Ungarn. (Neuere Beiträge zur Kenntnis der Tardigraden-Fauna Ungarns, VI.) — in: Acta Zool. Hung. 12: 111-122. Verfasser berichtet in seiner Arbeit über die Untersuchungen, die er an dem von József Papp in der Zeit zwischen September-Oktober 1967 im Szigligeter Arboretum eingesammelten Material durchführte. Die Zahl der Proben betrug 43, 28 von diesen ergaben ein positives und 15 ein negatives Ergebnis, 16 Tardigrada-Arten sind insgesamt zum Vorschein gekommen (s. Tabelle). Verfasser gibt in seiner Arbeit nicht nur eine einfache Art darstellung, sondern er sucht auch nach einer Erklärung für die im zuerst gesammelten Muster feststellbare Art- und Individuumsarmheit. Den Grund dafür sieht er in der dem 37-38. Mohok kőlapokról: gyakran és tartósan szárazak lehetnek, ezért a xerofil fajok uralkodnak bennük Echiniscus testudo, e fajból sok fiatal volt található, Macrobiotus hufelandü, M. richtersi példányok és peték, Hypsibius oberhaeuseri és Münesium tardigradum. 39. Sziklakerti moha: nagyon poros volt, ez kedvezőtlen a Tardigradákra, ezért e minta nem tartalmazott medveállatkákat. 40. Moha mezei juhar (Acer campestre L.) törzséről: Macrobiotus hufelandü egyedek és peték, Hypsibius paliidus. 41. Moha gyertyánfa (Carpinus betulus L.) törzséről: Macrobiotus hufelandü és Hypsibius pinguis. 42. Moha nyírfa (Betula verrucosa EHRH.) törzséről: Macrobiotus hufelandü faj több példánya és petéje. 43. Tölgy avar: Macrobiotus richtersi példányok és peték, valamint Hypsibius convergens faj egyedei. MARCUS, E. (1936): Tardigrada. — in: Das Tierreich. 66: 340. RAMAZZOTTI, G. (1962): Il Phylum Tardigrada. — in: Mem. 1st. Ital. Idrob. Verb. Pallanza. 14: 595. RAMAZZOTTI, G. (1965): Il Phylum Tardigrada ( 1 Supplemento). — in: Mem. 1st. Ital. Idrob. 19: 101—212. Sammeln vorangegangenen grossen Sommerhitze und Trockenheit. Diese Annahme wird durch das Ergebnis der Untersuchungen unterstüzt. Verfasser weist auch auf die starke coenologische Affinität zwischen den Tardigrada-, Nematoda- und Rotatoria-Arten hin. Anschrift des Verfassers: Dr. Iharos Gyula H-8646 Balatonfenyves IRODALOM — LITERATUR DIE TARDIGRADA-ARTEN VOM GEBIET DES ARBORETUMS VON SZIGLIGET 98