A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Pintér István: A Szigligeti Arborétum csigái
A Szigligeti Arborétum csigái PINTÉR ISTVÁN Az arborétum, vagyis a jelenlegi Alkotók Háza parkja, nem egészen 10 hektárnyi terület. A Vár-hegy tövében, a falu szélén fekszik. Átmenet a bazalthegy és a Tapolcai-medence patakjainak torkolatvidéke között, jelentős részében megművelt, illetve parkosított terep. A Vár-hegy felől, vagyis keleten kőfal határolja, északon drótkerítés választja el a szántóföldektől, nyugati határa a Tapolca-patak, míg délen ismét kőfal választja el a községtől. Ennek a kőfalnak a belső töve eléggé rendezetlen, néhol szemetes és talán éppen emiatt aránylag a legjobb gyűjtőterület volt. A patakban élő csigafajokat itt nem vettem számításba, mert ezek tulajdonképpen nem tartoznak az arborétum élővilágához. Természetszerűen a terület egyes helyein található töltésföldből előkerült kilúgozott, esetleg szubfosszilis héjakat sem sorolom fel. A vízmedencékben és partjukon talált fajok viszont szerepelnek a jegyzékben. A terep adottságai mellett tulajdonképpen csak kevés csigafajra számíthattunk és éppen ezért meglepő, hogy mégis 19 családba tartozó 35 faj került elő eddig a gyűjtések során, összesen 593 példányban. Az arborétumban négyszer gyűjtöttem: 1964. október 17-én, 1968. március 17-én, és 1971. november 14-én, mindhárom alkalommal dr. KÉVE ANDRÁS társaságában, részben PAPP JÓZSEF segítségével, továbbá 1968. augusztus 15-én PAPP JOZSEFfel együtt. Ezen kívül 1968. szeptember 3-án, 1969. augusztusában, 1971. júniusában és 1971. november 30-án kaptam az arborétumból PAPP JÓZSEFtől csigákat. Meglepő, hogy előkerült az arborétumból a Cepaea hortensis (MÜLL.). Ez a csiga ugyanis az ország nyugati szegélyén (Kőszeg - Sopron vonalában), valamint a Dunamentén, a Dunának főként a jobbpartján él, de a Dunántúl belsejéből Szigligetet megelőzően csak a veszprémi Aranyos-völgy kertészeteiből ismertük. Nem tekinthető tehát ritka csigának, mert ahol él* ott általában igen nagy a példányszáma, csupán az a feltűnő, hogy tipikus élőhelyétől, vagyis a Duna folyásától távol, szigetszerűen, csupán az arborétum aránylag kicsi területére szorítva találtuk meg. Az arborétumban is csak főként a keleti kőfal belső tövében és a kert középső bokros részeiben található, de PAPP JÓZSEF levélbeli közlése szerint a park egész területén él. Az arborétum falain kívül eddig még nem került elő. Itteni előfordulásának az lehet a magyarázata, hogy valami növényszállítmány földjével hozhatták ide, esetleg a Duna mellékéről. Az egyes példányok színe egységesen élénk világossárga, az 58 példány közül 52 példányon semmiféle csíkozás nincs és csak 6 példányon van a szokásos 5 barna csík. A Cepaea vindobonensis (FÉR.) itteni előkerülése nem meglepő, bár ez a csiga inkább a szárazabb erdőszéli helyeket szereti, de — úgy látszik — az arborétumban is talált magának megfelelő élőhelyet. A 45 példány közül 44 példánynak van 5 csíkja, és csak egyetlen példány 4 csíkú (szokásos képletben: 10345). Nagyon sok (89 példány) éti csigát (Helix pomatia LINNÉ) találtam, ez várható is volt, itt csupán azért kell megemlítenem, mert 2 példány erősen kihúzott tekercsű, majdnem scalaríd. Méreteik: 41,1: 34,6, illetve 20,6 : 20,3, ez utóbbi juvenilis példány. Megállapíthatjuk, hogy az arborétumban élő csigafajok a terepnek és környezetnek megfelelők, hiszen a park területe eléggé változatos: száraz, bokros, fás részek váltakoznak kerti művelés alatt álló kultúrterületekkel, nyirkos vízpart és medencék ismét más fajoknak nyújtanak megfelelő életkörülményeket, végül a melegházak és a pincék további jellegzetes, különösen meztelen csigafajok életfeltételeit biztosítják. Az arborétum aránylag kicsi területét és azt is figyelembe véve, hogy már egyáltalán nincs benne bazaltos rész, a 35 faj jelentős szám. Olyan fajokat is találtunk, pl. Ena obscura (MÜLL.) és Acanthinula aculeata (MÜLL.), amelyekre itt alig számíthattunk, viszont nagyon hiányolom az emberi környezetet és a kerteket a mi vidékünkön igen kedvelő Cepaea nemorális (LINNÉ) nevű csigát és-egyelőre semmi magyarázatot nem találok ennek a hiányára. Élnie kellene itt a Ferftgofajoknak (pl. pusilla és pygmaeaj, továbbá a medencékben a Segmentima nitida (MÜLL.)-nek is. Számíthattunk volna a Granaria frumentum (DRAP.), Pupilla muscorum (LINNÉ), Oxychilus glaber (ROSSM.), Cochlodina laminata (MONT.) előkerülésére és a patak partján több Bradybaena fruticum (MÜLL.) példányra. Valószínűnek tartom, hogyha az arborétum területén 1—2 éven keresztül minden évszakban, minden élőhelyre kiterjedően további gyűjtések lennének, akkor néhány további faj is előkerülne. 93
