A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacsai II.

tartják. A kártevők közül nem hagyhatjuk ki az alig ismert nádpusztító Giraudiella inclusia-t, amely tetemes veszteséget okoz a nádtermelésben s ellensúlyozására még ma sincs hatékony védekezési eljárás. Ezért hasznosnak véljük és az alábbiakban közöljük az egyes gubacsokozó fajokról szerzett megfigyeléseket. Xestophanes potentillae RTZB. (Hymenoptera, 1. ábra) Ez a gubacsdarázs a Potentilla reptans (L.) sarjain, indáin, a felszínhez közeli gyökérnyakon több egymás mellett fekvő egykamrás, olykor a levélnyélen gömbölyű, hosszirányban bütykös, vagy koszorú alakú daganatokat hoz létre. Magánosan ritkán fordul elő. Kezdetben zöld, később barna kéreggel borított Néha 15 mm vastagságot is elér. Az egyes 3-5 mm-es gubacsok annyira összenőnek egymással, hogy gyöngyfüzérhez hasonlók, vagy önálló orsóalakú kitüremlést képeznek. A sarjak rügyei könnyen fertőződnek. Az érdes falú kamrában egy-egy lárva fejlődik. A kifejlődés során megduzzadó gubacs feltöri a növényrész epidermiszét, amely csak részben fedi A gubacs anatómiáját jellemzi, hogy a lárva a bélszövetbe fúródva szívja táplálékát. Ez a táplálkozási inger a bélszövetet körülvevő állományt sejtburjánzásra készteti A lárva körül tápanyag halmozódik fel a bélsugarak nagyobbodnak s az edénynyalábok eltávolodnak egymástól. A közt kitölti az ugyancsak szélesedő kambium réteg. Az edénynyalábok körül koncentrikusan mellékjárathálózat létesül, amely biztosítja a táplálónedv egyre erőteljesebb utánpótlását a növény és a lárva számára Ez a hálószerű szállítóedény réteg hiányzik a normális szövetállományban. A háncsrost köpenyéből hiányzanak a szilárdító, fásító elemek s ezért kifelé egyre terjedhet, a gubacs térfogata ezért növekedhet Az epidermisz felreped. A gubacsok a nyár derekán jelennek meg és szeptemberre megérnek. A darazsak a következő év május-június havában kirepülnek. Egész Európában elterjedt faj. Nálunk kevéssé ismert. Ennek egyik oka, hogy a gubacsok a talajszintbe merülve rejtőznek. Kinevelt parazitái: Tribaeus diffinis (FONSC), Ormyrus ruflmanus (MAYR), Eurytorna rufipes (WALK.) fémfürkészek (Chalcid.). 3. ábra: Giraudiella indusa légy okozta gubacsok a Phragmites communis belsejében (Fotó: Ambrus B.) Abb. 3: Durch Giraudiella indusa Mücke verursachta Gallen im Innern des Stengels von Phragmites communis. 86 2. ábra: Dasyneura acrophila légy okozta gubacsok Fraxinus excelsior levelein (Fotó: Ambrus В.) Abb. 2: Durch Dasyneura acrophila Mücke verursachte Gallen an den Fraxinus excelsior Blattéra Boucheella artemisiae BOUCHÉ. (Diptera) Az alacsony növésű mezei üröm (Artemisia vulgaris) tengelyrövidülés végén a legkülönbözőbb méretű, 3-15 mm nagyságú gömbalakú csomók fedezhetők fel. A gubacs különösen a szárak elágazásain fejlődik és a nagyon megrövidült hajtáskúp egymásraboruló, ezüstszürke szőrözetű levélgomolyagábari narancsszínű lárvák rejtőznek, majd bábozódnak. Évente több generáció okozza egyazon növényen a különböző méretű gubacsokat Mindegyik más-más, egymást követő generációk fejlődési fokozatának következményeként egyre kisebbedő méretű. Egyes gubacsokból üres lárvabőrök nyúlnak ki, míg ugyanabban az időben fehéres, sárgás lárvák is találhatók. Legerősebb, legnépesebb populációja májusjúnius hónapban jelentkezik. Július-augusztusi, majd szeptemberi nemzedékének száma egyre csökken, de még október elején is felfedezhető néhány elkésett fejlődésü gubacs. A fertőzött hajtásvég növekedésében megáll s a körülötte levő egészséges oldalhajtások túlnövik. Hazai tenyésztésű parazitái ezideig ismeretlenek. Dasyneura acrophila WNTZ. (Diptera, 2. ábra) 1966-ban oly tömegesen fordult elő, hogy a kőris fiatal levéllemezei csüngtek a levél tengelyen. A megduzzadt levélfelület közepén a borda mentén megvastagszik, hüvelyszerűen felfelé összehajlik. A duzzanat megkeményedik. A levélfelület ki sem fejlődik, azaz megáll növekedésében, erősen kihegyeződő, hosszanti alakot vesz fel. Sok, olykor 30 fehér lárva fejlődik a tasakban. A gubacsból készített mikroszkópi preparátum sajátságos elváltozást mutat szöveti állományában. Ugyanis az epidermisz alatt az egészséges levelekben kutin réteg fejlődik, ami védelmi réteg. Ez a lárva szívási helyén feloldódik s közvetlen összeköttetés teremtődik a levél szivacsos állománya felé. így bőséges, sejtről sejtre terjedő nedvutánpótlás alakul ki Májustól júliusig tart szívásuk, azaz lárvafejlődésük. Az addig zárt levéllemez gubacsnyílás a higroszkópikus hatásra tágul és a lárvák a talajra hullanak. A lárvák ilyenkor kékeszöld szmeződésűejc a felgyülemlett klorofillos béltartalom miatt A talajban áttelelnek és tavasszal kirepülve támadják meg tojásrakás céljából a Fraxinus excelsiort és alakjait. Parkokban telepített külföldi honosságú kőriseken is előfordul.