A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Keve András: Adatok a Tapolcai-medence madárvilágához

Raposka mellett a földeken egy, 1971. V. 23-án a Diszel feletti kopároson 1 példány. 150. Erdei pityer (Anthus triviális): SCHMIDT a Badacsonyon 1958. VIII. 14. (1), 1961. IX. 28. (3-4) és 1963. VIII. 19. (5-6) figyelte meg vonulását. Költési időben megtaláltam a Badacsony platóján (1962. VI. 28.), a Tóti-hegyen (1964. V. 27.), a Hegyesden (1964. IV. 12.), a Gulácson (1958. IV. 19.) és a Szentgyörgy-hegyen (1958. V. 23.). 151. Havasi pityer (Anthus spinoletta): Bár a faj gyakori téli vendég a Balaton partján és a csatornák mellett, a mi szakaszunkról csak egyetlen megfigyelésem van: Szigliget (móló körül), 1968. X. 18. (1). 152. Barázdabillegető' (Motacilla alba): Érkezési adatok: Tapolca, 1912. II. 28., Zalahaláp, 1920. II. 29., Lesencetomaj, 1921. II. 25. CHERNÉL és CHERNELNÉ erős vonulását figyelték meg a Badacsonynál 1917. IX. 19-26. között, 1918. IX. 16-X. 4. között, 1923. X. 19., 1925. IX. 23-án. Megtaláltam a szőlőkben a Badacsonyon (1950-71) és a Szentgyörgy-hegyen (1950, 1955, 1971) a bányákban a Gulácson (1969, 1971) és a Halápon (1971), köves réten Halastópuszta körül (1969), parkban Badacsonyban (1955), községekben Badacsonytomajon (1969), Gyulakeszin (1950, 1954, 1965), Nemesgulácson (1958), Hegyesden (1964) és Tapolcán (1965), földeken Tapolca és Gyulakeszi között (1952, 1954), Raposkánál (1954), Tapolca mellett (1956), a Csobánc alatt (1965), a berkekben Tapolcánál (1950), valamint Szigliget és Balatonederics között (1955, 1969). őszi vonuláson gyakorta futkos Badacsony kikötőjében a mólón vagy a kőgáton, pl. 1962. X. 7. és 9., 1966. X. 9., Szigligeten az Alkotók Háza tetején 1969. X. 14-én, Nemesgulács faluban ugyanezen a napon. 153. Hegyi billegető (Motacilla cinerea): CHERNÉL 1918. X. 6-án a badacsonyi kikötőben látott egyet, SCHMIDT 1961. IX. 30-án a szőlők felett áthúzót. Magam Szigligeten a mólónál 1968. X. 18-án egyet és a berek egyik csatornájánál 1971. III. 11-én egy-kettőt. 154. Sárga billegető (Motacilla flava): CHERNÉL Badacsonylábdi nádasa előtt figyelte meg vonulásukat 1918. IX. 7-én, BÁRDIO az érkezéseket Lesenceistvándnál 1924. IV. 13-án és 1926. IV. 2-án. Legkésőbb Lesencetomajnál látta 1924. X. 19-én. Egy kivételével valamennyi (23) megfigyelésem a berekre vonatkozik. Csak 1950. IV. 23-án láttam a Csobánc alatti Kőmagas köves legelőjén, de akkor is legelő marhák között. Viszont a többi 23 megfigyelés a berek minden részére eloszlik, ebből a Szigliget és Balatonederics közti szakaszon évente 4-5 párra becsülhető a költők száma. Ki kell emelnem a Raposkánál 1971. V. 24-én végzett megfigyelésemet: az észlelt hím sapkája igen sötét színű volt, fehér superciliuma pedig hiányzott. 155. Csonttollú (Bombycilla garrulus): Tapolcán 1928. XII. 7-én több példányt láttak, Zalahalápon 1920. II. 2-án fagyöngyön lakmározott 25-30 madár, Tapolcán 1932. XII. 24-én ismét 12, Nemesvitán 1933. II. 20-án kb. 20, ebből egy gyűrűs: Budapest Budapest 1932. XII. 24. 63443 • Nemesvita 1933. II. 20. 58 nap, 150 km SW Szigligeten PAPP 1969. XII. 16-án 300-400-as csapatot észlelt. 1970. XI. 25-30. között nyugtalanul mozgó csapatokat látott. Magam pedig 1970. XI. 25-én egy 10-15-ös csapatot, mely a park magas fáin pihent. 156. Nagy őrgébics (Lanius excubitor): CHERNÉL 1918. X. 15-ről jelzi érkezésüket Lesenceistvándról. Én 1965. X. 14-én figyeltem meg a Badacsonyon a szőlőkben és 1970. XII. 17-én Káptalantóti előtt a berekszélben. 157. Kis őrgébics (Lanius minor): Leggyakoribbnak találtam 1954. VII. 21-én Tapolca és Gyulakeszi között a műút mentén (1+3+1+2+1), de a műutak mentén találkoztam kis őrgébiccsel Tapolca és Kisapáti között (1955), Badacsonytördemic és Nemesgulács között (1969), Nemesgulács felett a földeken (1971), Káptalantótinál (1969) és a Ciframajornál (1970). Felhatol a szőlők közé is, pl. Badacsony (1955), Gulács és Köbölkút között (1971), a Szentgyörgy-hegy tapolcai oldalán (1955). Mégis főleg a berkek lakója, mint Badacsonytomaj és Badacsonyörs között (1970, 1971. VI. 25-én 4x1 db), Badacsonylábdi (1965), Tzpolca (1960), Raposka (1958, 1967, 1971), Hegymagas és Szigliget között (1967), Nemesvita (1971), Szigliget és Balatonederics között (1951, 1955, 1960, 1967, 1969, 1970, 1971), utóbbi szakaszon egy párnál több nem szokott tartózkodni. 158. Tövisszúró gébics (Lanius collurio): HORVÄTH Hegyesd és Zalahaláp között állapította meg fészkelését. SCHMIDT is mindig megtalálta a Badacsonyon. A terepben nem válogatós, ha bokrokat talál, így a berektől fel a Csobánc és a Szentgyörgy-hegy platójáig mindenütt megtaláltam. Badacsonyban és Szigligeten a parkokban is költ. Legkésőbbi előfordulási adatom: Badacsony, 1954. IX. 23. (2 db). SCHMIDT 1955. V. 1-én látta a Badacsonyon legkorábban. 159. Seregély (Sturnus vulgaris): A seregélyre vonatkozólag csak megismételhetném, amit az előző részben írtam (1970). A táplálkozó és éjszakázó helyek, a szőlők és a nádasok közelsége sok ezrével csábítja ide őket, és a közeli erdők fáinak odvaiban szívesen fészkelnek. CHERNÉL a legnagyobb tömeget Badacsonynál 1917. X. 2-án látta gyülekezni a nádasban. Itt is megfigyeltem, hogy szívesen behúzódik a kukoricásokba, még akkor is, amikor ott már a szemes táplálékot nem tudja fogyasztani, pl. Szigliget és Balatonederics között 1955. VII 24-én 600-800-as csapat a kukoricás szélében és a boglyák körül, Tapolca és Gyulakeszi között 1969. IX. 3-án 60-80 kukoricásban. Tavasszal szívesen keresgél a vizenyős réteken. Díszeinél az Eger-patak mentén 1971. V. 23-án 150-200, vagy szántásokon, pl. Sáska és Zalahaláp között, 1964. IV. 12-én 20-25 db. A bükkösben is szívesen költ és ha az odúk száma megengedi több pár telepszik egymás közelébe. Ilyenkor hangversenyük még élénkebb és más madarak énekét is beleszövik dalukba, pl. 1970. V. 19-én a Gulács bükkösében egy seregély a fakopáncs és a barátka hangját utánozta. 160. Pásztormadár (Pastor roseus): SCHMIDT OTTÓ figyelt meg 1959. VII. elején 2 Öreg és 3 fiatal példányt Badacsonyon. 161. Házi veréb (Passer domesticus): Mivel a veréb számára a szőlők présházai is kultúrterületet jelentenek, madarunkat mindenütt megtaláljuk, ősszel gyakran kukoricásban gyülekeznek, pl. Ciframajor, 1969. X. 17. A hideg tél beszorítja a falvakba, pl. Balatonederics vasútállomáson mindig sok a veréb, ezzel szemben 1971. II. 18-án és III. 11-én innen eltűntek. Nemcsak hulladékot keresgél vagy a szőlőt dézsmálja, cserebogarat is láttam fogni (Zalahaláp, 1969. V. 18.), tücsköt (Raposka, 1955. VI. 8.) vagy nagyobb bogarat (Balatonederics, vasútállomás, 1968. IV. 23.). Csipegeti a vadkendert is (Nemesgulács, 1969. VI. 18.). 162. Mezei veréb (Passer montanus): Mindenfelé megtaláljuk a mezei verebet is, még a kőfejtők sziklarepedéseiben is fészkel, a berkek facsoportjaiban szintén, ősszel nagy csapatokba verődik más pinty-félékkel együtt, pl. Szigliget, 1959. IX. 30., 80-100 db. 163. Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes): A Hegyesden 1953. IV. 26-án egy pár. Az egyikük szarvasbogarat fogott, szárnyfedőit lecsípte s lehullatta, ugyanekkor száraz 7 2