A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Keve András: Adatok a Tapolcai-medence madárvilágához

Adatok a Tapolcai-medence madárvilágához KEVE ANDRÁS A tanulmánysorozatom első részében (KEVE, 1970) már jeleztem, hogy négy részben kívánom a Balaton Veszprém megyei partján fekvő hegyvidék madáréletét ismertetni. Most a harmadik résznél lényeges könnyítés számomra, hogy HORVÁTH LAJOS szíves volt még kéziratban lévő, a Tapolcai-medence madárvilágáról szóló tanulmányát megmutatni és így részben mentesülök az általános részletek fejtegetésétől. HORVÁTH három éven át kutatta a bazaltok madarait költési időben és a már általa kifejtett (1956) kategóriákba sorolja az egyes területeket, de tudván, hogy én a témával már több mint két évtizede foglalkozom, részletekbe nem bocsájtkozott, hanem elveket szögezett le. Az imént említett tanulmányomban kifejtettem, hogy a két terület közti határ meghúzása mesterkélt, amikor annak vonalát a Keszthely—Tapolca közti vasútvonalban állapítottam meg. A berek hol átcsap a síneken, hol azonos a valóságos határral, nem is beszélve arról, hogy a madarak átrepülnek felette. így talán ha korábban tárgyalom a Tapolcai-medencét, az Uzsai-halastavakat is ide sorolom, hiszen azok délkeleti csücske már benyúlik a berekbe és a régebbi irodalom is nemegyszer „tapolcai halastavak" néven foglalkozott velük. De mivel nagyobb részük a Lesencevölgyében fekszik mégis csak helyesebb volt a Kisbakony keretében beszélni róluk. Hasonlóképpen nehéz a határt megvonni a Bakony illetve a Balaton-felvidék és a Tapolcai-medence között, mivel mint HORVÁTH is teszi, ha a bazaltokról beszél valaki, akkor a Tapolcaimedence keretében tárgyalható az Agártető (Bakony) vagy a Hajagos (Balaton-felvidék), de ha kimondottan a Tapolcai-medencéről beszélünk, akkor már ezt a két hegyet az említettekhez kell sorolni. Témám szűkebb mint Horváthé, mivel se a Balaton vizén, sem a víz felett végzett megfigyeléseket nem vettem be dolgozatomba, a Sümeg környéki adatokat pedig az első részben tárgyaltam. A Tapolcai-medence madárvilágának kutatása történetéről keveset írhatunk. LOVASSY írásaiban nem említi, KELLER is csak másodkézből kapott néhány adatot, bár elképzelhetetlen, hogy ne jártak volna Tapolcán, de érdemleges megfigyeléseket itt nem végeztek. Az itt működő első ornitölógus PETÉNYI volt, aki 1839-ben kereste fel a területet. A Tapolcai-medence kutatásához sorolhatók BÁRDIÓ ADOLF 1924—26 között végzett megfigyelései, bár azok részben a Keszthelyi-hegységre vonatkoztak. A legrészletesebb adatokat CHERNÉL ISTVÁN, majd halála után özvegye szolgáltatták, akik Badacsonynál figyelték az őszi madárvonulást 1917—1925 között. 1942ben PÁTKAI IMRE akadémiai ösztöndíjjal kutatta a Balatont és keresztezte a Tapolcai-medencét Badacsony—Szigliget és Lesencefalu között. Az újabb kutatások közül HORVÁTHén kívül ki kell emelnünk FARKAS TIBOR vizsgálatait a Badacsonyon és a Szentgyörgy-hegyen, valamint SCHMIDT EGON rendszeres megfigyeléseit a Badacsonyon. Magam madarász-szemmel első ízben 1941. VII. 10-én GYÖRFFY BARNA társaságában jártam a Badacsonyon, majd 1942 szeptemberében SCHILLER PÁL gyűjtött állatlélektani kutatásaihoz fürge cselét a tapolcai tavon, és erre az útjára ekísérhettem — bár 1929 tavaszán is jártam a Badacsonyt. Az újabb kutatásaimat 1950 tavaszán indítottam el. A vizsgált terep két nagy csoportra osztható: egyik a berek, melyből kiemelkednek a második csoportot adva a bazalt-hegyek. A berek postglaciális Balaton-öböl, mely azonban csak a Balaton maximális vízállása idején állott víz alatt. A berek felnyúlik Tapolca városáig, részben még azon túl is a patakok völgyébe, egykor körülfolyta a víz a bazalthegyeket, majd helyén nagy vizenyős rétek támadtak, helyenként rekettyésekkel, éger-, nyárfaligetekkel. Néhány homokbucka emelkedik ki a berekből, amelyekre a tanyák települtek (pl. Kongópuszta), oldalaikon pedig gyümölcsösöket ültettek. A berek helyét egyre erősebben váltják fel a mezőgazdasági területek. Már az 1930-as években zsilip- és csatornarendszert építettek ki a berek lecsapolására, és 1967-ben nagyobbrészt rendbe hozták, így még a kaszálók is egyre jobban kiszorulnak, nem beszélve az 1950-es évek ingoványos rétjeiről. Ma a Balaton és Tapolca között már csak Nemesvita illetve Badacsonytördemic vasútállomásokig maradtak vizenyős rétek, bár kisebb foltok azért még Tapolca közvetlen határában is vannak. Szigliget és Hegymagos felé eső magasabban fekvő területek is már szántók, zöldséges-földek vagy kukoricások. A frissen megmunkált földeken azonban még ma is gyakorta láthatók szedegető bíbicek stb. A bazaltkúpok közül a Haláp terjesen elvesztette eredeti arculatát, 1971 tavaszán a csúcsán megmaradt bozótost is dózerek takarították el, a bányák alatti 61