A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Zombori Lajos: A Bakony levéldarázs faunájának kutatottságáról (Hymenoptera: Symphyta)

Arge enodis L. Arge metallica KL. Gilpinia frutetorum FABR. Emphytus viennensis SCHR. Emphytus cinctus L. Emphytus rufocinctus KL. Protemphytus pallipes SPIN. Tenthredopsis litterata GEOFFR. Tenthredopsis sordida KL. Tenthredopsis stigma FABR. Macrophya postica BRÜLLE Macrophya diversipes SCHR. Macrophya militaris KL. Macrophya punctumalbum L. Macrophya crassula KL. Tenthredo costata KL. Tenthredo scrophulariae L. Cuneala dahli KL. Neurotoma saltuum L. Sirex noctttio FABR. Ugyancsak ebben az évben, tehát 1897-ben közöl­ték HAVAS ÁGOSTON cikkét, amelyben két erdé­szeti levéldarázs-kártevőt említett Sóly környékéről: Neodiprion sertifer GEOFFR. {Lophyrus rufus LATR.) és Gilpinia laricis JUR. {Lophyrus laricis JUR.). Majd 1900-ban újólag visszatért a Neodiprion sertifer GEOFFR. {Lophyrus rufus LATR.) által oko­zott nagy kártételekre. SZILÁDY ZOLTÁN 1914-ben publikálta harmadik rovargyűjtési jegyzékét, amely­ben a Tenthredopsis litterata GEOFFR. {Tenthredpo sis thomsoni KNW.) nevű levéldarázs-fajt is említette. KELLER OSZKÁR 1932-ben ismertette a „Fenyőfák darázsellenségei" című dolgozatában a Nematus abie­tinus CHRIST {Nematus abietis CHRIST) fajt. GYŐRFI JÁNOS három közleményében is jelentek meg adatok fa- és levéldarazsakról, (1940): Xiphydria longicollis GEOFFR. és Tremex fuscicornis FABR., (1942): Xiphydria longicollis GEOFFR. mint a Tha­lessa obliterata GRV. nevű fürkész gazdaállata szere­pelt, (1943-44): ökológiai vizsgálataiban szerepelt to­vábbi négy levél darázs faj: Athalia rosae L. {Athalia colibri CHRIST), Athalia liberta KL., Arge rustica L. {Arge atrata FÖRST.) és Arge melanochroa GMEL. MÓCZÁR LÁSZLÓ (1943) a Megalodontes klugi LEACH fajt közölte Tátikáról. SÁRINGER GYULA 1958-ban két közleményében szerepelt levéldarázs, az egyikben az Athalia glabricollis THOMS., a másikban az Athalia rosae L. fajt tárgyalta. PAPP JENŐ 1959-ben néhány érdekesebb hártyás­szárnyút közölt a Bakonyból, köztük volt három va­lóban említésre méltó levél darázs faj is: Abia nitens L. Minden kétséget kizáróan rossz határozásról van szó a mivel a PAPP által nevezett faj kizárólag nyugat-európai elterjedésű, ennek közép-európai vikáriáns faja a Zaraea aenea KL. Corynis crassicornis ROSSI {Amasis crassicornis ROS­SI) és Orussus abietinus SCOP. {Oryssus abietinus SCOP.). 1961-ben a Macrophya cognata MOCS. rend­szertani helyzetét vizsgálta szembeállítva a Macrophya albimacula fajjal, továbbá felvetette annak a valószí­nűségét, hogy a Macrophya cognata nem azonos a Macrophya palUdilabris A. COSTA fajjal mint azt egyes szerzők állítják. A következő évben már egy hosszabb listát tett közzé és ebben 14 fajt sorolt fel: Pamphilius alternans A. COSTA, Pamphilius aurantia­cus GIR., Pamphilius neglectus ZADD., Aprosthema brevicornis FALL., Sterictiphora furcata var. melano­cephala PANZ. {Sterictophora furcata var. melano­cephala PANZ.), Zaraea lonicerae L. {Abia lonicerae L.),* Cephus brachycercus THOMS., Sciapteryx consobrina KL., Macrophya postica Brullé, Macro­phya rustica L. ab. punctata PAPP (manapság azon­ban a levéldarazsak rendszertanában alfaj alatti kate­góriákkal nem foglalkozunk, így a PAPP által leírt új abberációt a továbbiakban nem említem), Macrophya teutona PANZ., Cuneala dahli KL. {Tenthredo dahli KL.), Tenthredo excellens KNW., Tenthredo trabeata KL., Tenthredopsis nassata L. {Tenthredopsis friesei KNW.). 1968-ban PAPP JENŐ tovább bővítette a Ba­konyból általa közzétett levéldarazsak névsorát, ek­kor is figyelemre méltó, főként színező elemeket em­lített: Blasticotoma filiceti KL., Orussus abietinus SCOP. {Orussis abietinus SCOP.), Orussus unicolor LATR., Sciapteryx consobrina ICL. és Tenthredo tra­beata KL. Még ebben az évben jelent meg ZOMBORI cikke, amelyben a Blasticotoma filiceti KL. faj ma­gyarországi előfordulását tárgyalta, röviden jellemezve ezt a rendkívül ritka Symphyta fajt. Az utolsó mű, melyben levéldarázsadatok szere­peltek a Bakony hegységre vonatkozóan MÓCZÁR LÁSZLÓ és ZOMBORI LAJOS közös szerzőségben írt könyve volt, ami 1973-ban jelent meg. A szerzők 27 faj elterjedésénél említettek bakonyi lelőhelyet, és itt feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy mind a 27 adat a zirci múzeum anyagára épült, mely anyagot én határoztam meg az elmúlt években. Mindent egybevetve a felsorolt 10 szerző összesen 91 nevet említett, melyekből több faj kétszer-három­szor is szerepelt, tehát a végleges szám összesen 73 fajt jelöl. Érdekes megemlíteni, hogy a lelőhelyek többsége a századforduló környékén jól ismert nya­raló—kirándulóhelyek környékére esik, így például a MOCSÁRY által felsorolt fajok három lelőhely kö­zött oszlanak meg: Keszthely (1 faj), Tapolca (14 faj) és Zirc (7 faj). Ez a tény is azt látszik bizonyítani, hogy a századfordulón még egyáltalán nem volt terv­szerű levéldarázsgyűjtés a Bakonyban. A lelőhelyek nagyobb arányú szóródása csak ebben a században indult meg és komoly fellendülést csak az 1950-es évek második felében tapasztalhattunk. A Bakonyi Természettudományi Múzeum levél­darázs-gyűjteményét PAPP JENŐ muzeológus alapoz­ta meg. Ezt fejlesztette és fejleszti tovább ma is 58

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom