A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Dietzel Gyula: A Palaeochrysophanus Hippothoe L. (Lep., Lycaenidae) egynemzedékű alakja az Északi-Bakonyban

títhatja a Bakonyban. A Hajagokban repülő hip­pothoe-nek eddig igen kevés példánya áll rendelkezé­semre, azok viszont kifogástalan állatok. Az ökorassz hovatartozásának eldöntésére csak Herend környéki sumadiensis-ok vannak birtokomban. Ilyen feltételek mellett nem érzem elegendőnek őket a taxonómiai, nevezetesen az alfaji kérdés eldöntéséhez, sem pedig ahhoz, hogy ilyen vonatkozásban akárcsak feltételezé­sekre is utaljak. A „hegyvidéki" hippothoe-t a tipikus herendi sumadiensis-bélyegéket viselő példányokkal összehasonlítva, a következő különbségek jegyezhe­tők fel: HÍMEK Fesztáv hajagi példa- ssp. sumadiensis nyok max. 28 mm 30-31 mm e. sz. alapszíne ibolyás tűzvö­rös külső szegély 1,5 mm széles, befelé erősen elmosódott elülső szegély az mi énei és a sejttel bezá­rólag acélos ibolya bronzvörös alig 1 mm széles, viszonylag éles 1 mm széles ibo­lyásan hintett fe­kete fonák alapszí- világos barnás- barnásszürke ne szürke h. sz. discalis ocellasor 1—2 ocella ösz­szekötő egye­nese mindig ki­felé tart 1—2 ocella össze­kötő egyenese mindig befelé tart A nőstény felül matt gesztenyebarna, a discalis foltsor csaknem kerek egységekből áll ellentétben a sumadiensis fekvő, csepp alakú, elmosódott foltjaival. A vörös szalagban levő feketésbarna foltok kicsinyek, egymástól való távolságuk nagyságukkal azonos. Bel­jebb, öt érközön át sapkaszerű, kék behintés látható. Ezt sumadiensis példányokon sohasem tapasztaltam. Valamennyi nőstény fonákján a sárgásvörös mező fele akkora, mint a sumadiensis nőstényein. A leírásból egyértelműen kitűnik, hogy a morfoló­giai habitusát tekintve a kérdéses alak a ssp. eurydice és a ssp. sumadiensis között áll, de önálló alfaji mivol­ta egyelőre kétséges. Sajátságos ökológiai formaként viszont feltétlen érdeklődésre tarthat számot, még ak­kor is, ha esetleg enyhe őszön részleges második gene­rációja kerülne elő, ami azonban csaknem valószínűt­len. Amennyiben a hajagi hippothoe-forma egynemze­dékűsége továbbra is permanensen fennáll, akkor a Bakonyban mint önálló formakörrel rendelkező sumadiensis populációt kell nyilvántartanunk, amely hegységünknek endemikus montán színező eleme. IRODALOM — LITERATUR GOZMÁNY, L. (1968): Nappali lepkék — Diurna — Állatvilága. 16: 1—204. SZABÓ, R. (1956): Magyarország Lycaenidaei — Fol. Ent. Hung. 9: 235—362. DIE EIN-GENERATIONALE FORM DER PALAEOCHRYSOPHANUS HIPPOTHOE L. (LEP., LYCAENIDAE) IM NÖRDLICHEN-BAKONY Verfasser fand im Bakony-Gebirge (Középső-Hajag) eine solche Palaeochrysophanus hipothoe L. - Population, die zwischen den ssp. eurydice ROTT. und ssp. sumadienesis SZABÓ steht. Es werden die morphologischen und ökolo­gischen Unterschiede ausführlich besprochen und ausgewertet, wobie festgestellt wird, dass sie als selbständige Unterart noch nicht betrachtet werden kann. Sollte die Tatsache, dass sie nur eine Generation besitzt, sich aufrechterhalten, muss sie als ökologischer Formenkreis auch geführt werden. Anschrift des Verfassers: Dietzel Gyula H­8440 Herend Rákóczi u. 18. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom