A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Halmágyi Levente: Adatok a Szigligeti Arborétum hangyáinak ismeretéhez

Adatok a Szigligeti Arborétum hangyáinak ismeretéhez HALMÁGYI LEVENTE Az arborétum változatos élőhelyeket nyújt a hangyák számára. Megtaláljuk itt az árnyékos és napsütötte részleteket, idős fákat, köveket, száraz és nedves területeket, laza és tömör talajfoltokat. Ez a hangyák megtelepedésére kedvező. Bár az arborétumban gyakran találkozunk hangyákkal, azok az eddigi gyűjtések szerint mindössze 12 fajhoz tartoznak. A további vizsgálatok során bizonyára más fajok is előkerülriek. (Hazánk területéről 80 fajt mutattak ki). A meghatározáshoz elsősorban SOMFAI EDIT munkáját (Hangya alkatúak — Formicoidea. — Magyarország Állatvilága XIII/4. 1959.) használtuk. A bütykös hangya (Myrmica laevinodis NYL.) az arborétum egyik gyakori hangyafaja. A kis tóhoz és a Tapolca-patakhoz közeli nedvesebb talajú területeken, a szikladarabok alatt él. A 3,5—5 mm-es sárga színű dolgozókat leginkább levéltetű kolóniák közelében gyűjtöttük, de lehullott gyümölcsön és levélnektáriumok édes nedvét nyalogatva is találtuk (1. ábra). Gyűjtés ideje: 1971. VII. 13. Westwood hangyájának (Stenamma Westwoodi WESTW.) bolyait az arborétum egyik kövecses útján és a kőkerítés réseiben találtuk. A nyugodt járású sötétbarna hangyák kicsinyek 3—3,7 mm-esek. A ritka faj szigligeti előfordulása érdekes (1971. VII. 28.). A szőrös lóhangya (Camponotus aethiops LATR.) a kúszó trombitacserje (Campús radicans) virágzata körül serénykedett, a mirigyeket nyalogatva. A nagy 6—10 mm-es fekete hangyák bolyának kivezető nyílásai az épület lábazatának rései voltak (1971. VII. 29.). A ragyogó hangya (Prenolepis imparis var. nitens MAYR.) két bolyát nagy fák tövében találtuk. Az igen fényes, kicsiny, 3—3,5 mm-es fekete hangyák nagy sürgés-forgásban voltak. Az egyik bolyt feltárva számos méztartálynak használt, duzzadt potrohú példányát láttuk. Előfordulása érdekes (1971. VIII. 5., VIII. 27.). A kartonépítő hangya (Lasius fuliginosus LATR.) bolyainak az arborétum idős fái adnak otthont (2. 1. ábra: Myrmica laevinodis Abb. 1 : Myrmica laevinodis ábra). Ez a faj az arborétum leggyakoribb hangyája. Látható a legkülönbözőbb fák törzsén járkálva, így pl. szelídgesztenyén, gyertyánon, csertölgyön, fenyőkön. Megfigyelhetjük a park útjain sűrű sorokban vonuló csapatait is s levéltetű kolóniákat látogatva is előkerült. (1971. VII. 21., VII. 26., VIII. 5., VIII. 9.). A 3—5 mm-es kis fekete fahangya (Lasius niger L.) fészkét — bár ez hazánk leggyakoribb hangyafaja —, eddig csak egy helyen, egy idős vörösfenyő tövében készítette. A fenyő tövén a hangyák sűrű sorokban jártak fel s le. (1971. VII. 13., VIII. 5., VIII. 6). A tisztaszárnyú fahangyát (Lasius alienus FÖRST.) kerti sóskán szívogató levéltetvek között észleltük. A nyugodt, lassú mozgású hangyák aprók, 2—4 mm-esek (1971. VI. 16.). Az előbbi fajnál világosabb színű, sárgásbarna homoki hangya (Lasius brunneus LATR.) 2,5—4 mm-es egyedeit kúszórózsa (Rosa multiflora), valamint lándzsás útifű (Plantago lanceolata) tőkocsányán szívogató levéltetvekkel együtt gyűjtöttük (1971. V. 10.). Az arborétum kőfalának hézagaiból jár ki a sárgahátú hangya (Lasius emarginatus OL.). A 3—4 mm-es vörösesbarna-sárgásbarna hangyák levéltetveket látogatva, édesharmatot fogyasztva találhatók (1971. VIII. 2.). A 9—11 mm-es erdei vöröshangya (Formica rufa L.) és nagy rabszolgahangya (Formica rufibarbis F.) egyedeit a szomorúfűzön élő levéltetű kolóniákkal együtt gyűjtöttük (1971. VI. 8.). Az arborétum hangyái közül az egyik legérdeke111