A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szolnoky Kálmán: Adatok az Északi-Bakony és a Baonyalja madárvilágának ismeretéhez

ritkaság a darázsölyv és a kígyászölyv. A darázsölyvet elsősorban a Reménypagonyban kereshetjük teljes biztonsággal, míg a kígyászölyvét a Gici szélben figyelhetjük meg. Ennek a területnek rendkívüli ragadozómadár eltartó képessége van. A Hubertus-Ragadozómadárhívóval rendszeresen dolgozhattam ezen a területen. Az egerészölyv az előző adatokon felül még a mély-völgyi erdőrészen is fészkel, mintegy 6 km hosszúságban, ahol megalapozott becslések és bizonyítékok alapján a fészkek száma eléri a 18-at, (1969-es adat). A gatyás ölyv is rendszeresen látható átvonulóban, évente mintegy 9—10 példány tartózkodik itt hosszú ideig. A szerző nagy erőfeszítéseket tett, hogy a vándorsólyomnak a Sötétmáj-völgyben való fészkelését bizonyítsa. A megfigyelések itt tovább folytatódnak. Átvonulóként megjelenik a Macskalik-tetőn a törpesólyom. A kabasólyom 1968-ban fészkelt az Ördög-árokban. A füleskuvik (Otus scops) is nagy számban képviselteti magát. E terület mikrofaunája tipikusan ragadozókból áll és eltartó képességét elsősorban a gazdag énekesmadár-állománynak köszönheti, valamint az apróemlős-faunának. Ehhez hasonló ragadozó madár mikrofaunát Bakonygyepes—Magyarpolány—Székpuszta—Bakonypölöske—Noszlop—Kúp által határolt területen találhatunk. Itt bár nagyobb terüleIRODALOM BREHM, A. E.—

RAMNER, W.—ÁKOS, K.—KÉVE, A. (1958): Madarak — Az állatok világa; 3. kötet, Budapest. BÖKER, H. (1927) : Die biologische Anatomie der Flugarten der Vögel und Ihre Phylogenie. — J. Ornith. 75. p. 309—351. BRÜLL, H. (1964): Das Leben deutscher Greifvögel, Stuttgart DARNAY-DORNYAI, B. (1955): Bakony. — Útikalauz, I. kiadás, Budapest. DARNAY-DORNYAY, B. (1956): Bakony. — Útikalauz, II. kiadás, Budapest. FARKAS, T. (1956): Ornithologische Angaben aus dem nördlichen Bakonyer Gebirge. — Opuscula Zoologica, I. p. 25—27. FARKAS, T.—HORVÁTH, L.—KÉVE, A.—PÁTKAI, I.—

SZIJJ, J. (1958): Aves. Madarak. — Magyarország állatvilága, XXI. kötet, Budapest. Akadémiai Kiadó. FASZL, (1883): Sopron madarai. — A pannonhalmi szt. Benedek-Rend soproni kath. Fogy. Értesítője az 1882 83. iskolaévről. FEKETE, G. (1964): A Bakony növénytakarója I., A Bakony cönológiai növényföldrajzi képe. — A Bakony természettudományi kutatásainak eredményei, Veszprém. FLOERICKE, K. (1922): Naturgesichte der mitteleuropäischen Vogelwelt, — Stuttgart. FÜRBRINGER, M. (1888): Untersuchungen zur Morphologie und Systematik der Vögel, — Amsterdam. ten, de megtalálhatjuk magas számban az egerészölyvet, a vörös vércsét, galambászhéját, kékes rétihéját, gyöngybagolyt, erdei fülesbagolyt, kuvikot, kabasólymot is. A jövőben mindent el kell követnünk, hogy tartósíthassuk ezt az állapotot és megvédjük a madarakat az őket fenyegető veszélyektől. A madártani ritkaságok közül már említettem a hajnalmadár és a karvalybagoly megfigyelését a Bakonyban. Ezeken kívül még két érdekességről kell megemlékeznem: 1967. május 25-én T a polcafő mellett pillangós vetésben három tojásos túzok (Otis tarda) fészekaljat talált am. К fészektől 200 méterre rábukkantam az elpusztult anyára is, mely valószínűleg mérgezés áldozata lett. Végezetül a billegető cankó (Actitis hypoleucos) megfigyelését írom le. A billegető cankó eredetileg az erdős vidéket kedveli, amely azonban vízben nem szegély. A Bakonyban a Cuha melletti fenyves igen ritka, gyér aljnövényzetében szinte takarás nélküli fészket találtam 1969-ben, majd a madarat is megpillantottam. A billegető cankó megjelenése az Északi-Bakonyban figyelemreméltó, ezért vázlatos rajzon szemléltetem a szigetközi (ahol a faj gyakori) és a bakonyi fészkelési körülményeit. Szolnoky Kálmán KÉVE, A. (1960) : Der Blutspecht in Ungarn. — Verlebrata Hungarica, 2. p. 243—260. KEVE, A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenciator Avium Hungáriáé, 1960. Budapest, Madártani Intézet. KIRÁLY, J. (1932): Winterbeobachtungen aus der Hanság. — Kócsag 5., 62. NAGY, I. (1962—63): A fekete gólya fészkelése 1959-ben a Bakonyban, 69—70. p. 246. NAGY, I.—

TAPFER, D. (1960): A Bakony madárvilága képekben, Győr. NIETHAMMER, G. (1963): Die Einbürgerung von Säugetieren und Vögel in Europa, — Hamburg. OLIVER, G. (1944): Monographie des Pies-Gréches du Genre Lanius, — Rouen. PAPP, J. (1962): Hajnalmadár a Bakonyban. — Aquila, 67—68. p. 229. PÁTKAI, I. (1947): Ragadozó madaraink, Budapest. PETERSON, R— MOUNTFORT, G.—HOLLÓM, A. D. (1965) : Die Vögel Europas. — Verlag Paul Parey, Hamburg. REICHENOW, A. (1913): Die Vögel. — Handbuch der systematischen Ornithologie, Band I. Stuttgart. REY, E. (1905): Die Eier der Vögel Mitteleuropas, Band 1—2. Gera. STRESEMANN, E. (1927—34): Handbuch der Zoologie, Berlin. STUDINKA, L. (1956—57): Adatok az Északi-Bakony fészkelő madarairól. — Aquila, 63—64. p. 315. LITERATUR 587